Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

529 Az országgyűlés 51. illése 1948, p Mindezekkel -szembe* áll anyagi javakban való erős koriátozoittságunlk. A költségvetés kereteit nem az óriási méretű •szükség-letek, hanem szűkös teiljesítőkiépességüník szabja, meg. Éppen eaért elérendő célul a rendeilikezésapa álló összeg^ lehetőlég igazságos, méltányos és mindenekelőtt a magyar közoktatás egészséges fejlődését biztosító szétosztaná t kell kitűznünk. Irányadó szempontok: a háboirú okozta pusztí­tások eltüntetése, a kultusztárca körében a múlt rendszer maradványainak kigyomlálása és ezzál párhuzamosam egy valóban népi kul­túrpolitika alapjainak lerakása. Ennek a népi kultúrpolitikának természetes velejárója, hogy valamennyi állampolgárt egyenlő fokban részesít a műveltség áldásai­bank, illetve lehetővé tesizá, hogy mindemiki ké­pességeinek megfelelően szerezze meg. a mű­veltséget. Mindennek alapfeltétele a kötelező isko­láztatásnak a gyermekeik 14. évéig való egy­ségesítése.'Ezt á célt iaiz általános iskola 'bever zetéséve} munkáltuk, és lehetővé tettük, hogy elvileg ne legyen földrajzi vaigy pedig • tehetős­ségbeli határokkal elválasztott különbség a gyermekek niavetósénél. Há azonban gyakorilati értékmérővel mér­jük le az éltalános is'kola eredményét, akkor meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt eszten­dők óriási jelentőségű munkája inkább csak kezdeményező jellege által szerezte meg jelen­tőségét és . a továbbiakban viszont már a ki­formálásra és az elmélyítésre : kell egyaránt gondot fordítanunk. Papíron biztosítottuk, hogy ugyanazt tanulja a városi, a falusi és« a tanyai gyermek a[z általános iskolában, való­jában azonban olyan óriási különbségek van­nak szervezeti adottságoknál fogva a gyakor­lati eredmények között, hogy a kultúra meg­szerzésének egyenlőségéről elvileg* igen, gyai korlatilag azonban még nem beszélhetünk. Az egytanítós iskoláknak kéttanítós isko­lákká, kéttanítósoknak háromtanítósokká bővf tése s'ok helyen anyagiak híján nem valósul­hatott meg, vannak azonban községek, ahol az anyagi, lehetőség megvan, de egyéb szempon­tok, az iskolafenntartók félíékenyaú-Te, e ;: ' mással való vetélkedése, egymás meg nem ér­tése akadályozta az egészséges bővítést, az egységesítést, illetve az összeolvaszd ás által való természetes „fejlődést. Félreérthetetlenül ki kell jelentenünk, hogy az általános iskolának minél tökéletesebbé való fejlesztésé elsőrendű nemzeti érdek, s a magyar jövő egészséges, demokraitikus fejlő­désének legfontosabb biztosítéka. Éppen ezért nem ismerhetünk tréfát ilyen vetélkedések és féltékenykedések kigyomlálásáénál.-ha kell, erős kézzel való megszüntetésénél.. Már említettem, hogy a magyar közokta.­tás egészséges átszervezésének alapfeltétele az általános iskola sikere. Tis'ztában vagyunk azonban azzal, hogy mindezzel nem zárul le felelősségünk és kötelezettségeink hoss'zú sora. Az új általános iskolán felépülő, illetve az arra épülő középső építmény,^ az új középis­kola, helyesebben az új középiskollai rendszer éppen ilyen fontos követelmény, csupán a sor­rendben van különbség a kettő között, neveze­tesen az, hogy elsősorban a íifndameíítumokaít kell lerakni. A, középiskolák szakosítása a köz számára végzett munka > értékének megbecsülésére, ORSZÁGGYŰLÉSI NAPL,Ó III. évi február hó 23-án, hétfőn. 530 ületve felismerésére neveli a tanulókat. Itt a fokozatos fejlődést kell szem előtt tartani. A szakosítás és a középiskolai rendszer­változás azonban "jelenleg túlnő a vallás- és . közoktatásügyi minisztérium hatáskörién. En­nek helyessége mellett és ellen egyaránt lehet, érveket felhozni, (ORTUTAY Gyula-miniszter: Főként ellene!) — örülök, hogy egyetértünk, miniszter úr! — ORTUTAY Gyula miniszter: Főként ellene!) — azonban mivel ezek a kérdé­sek állandó súrlódási felületeket adnak a , különböző minisztériumok között, felfogásom szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter árra vár a kezdeményezés feladata ezen a területen, s ezt a kezdeményezést én nemcsak alkalmilag összehívott értekezletekre értem, de az intézményesített kapcsolatok kiépítésére is. Ez vonatkozik a különböző szakfőigazgató­ságok szerves együttműködésére is. (ORTU­TAY Gyula miniszter: •Készséggel!) A hasonlat szerint a tetőépítmény felhú­zása csak akkor lehetséges, ha az alapok és a közép falak megvannak, felfogásom szerint -a közoktatás területén, fundamentum és a tető építése elsőrendű fontossággal jelentkezik, bármennyire törik is a példa itt. Az egyetemi és főiskolai oktatással kap­csolatban elsősorban a pedagógusnevelés kér­désére szeretném a figyelmet ráirányítani. Általános- és középiskolai oktatásunk csak úgy lehet tökéletes, ha új és kiválóan képzett pedagógusok „serege végzi el ezt az oktatást, ha felfrissítjük a pedagógus-garnitúrát. Az álta­lános iskolákkal kapcsolatban elmondottakból nyilvánvaló, hogy az elkövetkezendő évek ren­geteg új tanerőt igényelnek és nem közömbös, hogy ezek a tanerők milyen szellemet sugárzó egyetemeken és főiskolákon szerzik meg a maguk képesítését. (GERENCSÉR György (kp): Bizony nem.) Itt természetesen felvetődik az egyetemi autonómiák kérdése is és ennek mi felállítjuk az ellenpárját, mégpedig azt, hogy ennél mi látunk egy fontosabbat is és ez az, hogy a demokrácia biztosítsa magát minden demo­kráciaellenes merénylettől. A kettő között a fejlődésnek kétségkívül az ntóbbi javára keli kiütnie és itt a minisztériumnak s az azt vezető miniszter úrnak természetesen ige a nagy a szerepe. Az új nevelők kérdésével kapcsolatban fel; vetődik természetesen a rendelkezésünkre álló nevelők problémája is. A múltban és a közel­múltban is szokásos volt, hogy értékelésüknél bizonyos ködösítéseknek és., ál-lojalitásoknak adtunk hangot. Itt az ideje, hogy nyíltan be­széljünk erről a problémáról. Nevelőink nagy része demokratikus életformában él. Bőven ki­veszik részüket a köz érdekében vállalt áldoza­tokból, megvan bennük a törekvés hogy beleilleszkedjenek az új társadalmi rendbe, egyszóval tettekben már eljutottak a demokrá" cia fokáig. * , Sajnos azonban még vámnak közöttük igen sokan — és itt teljesen egyetértek" Kállai Gyu­lával — Elkik elsősorban a klerikalizmus hatá­sára érzelmi szálakkal (GERENCSÉR György (kp): Csak érzelmekkéll) a múlthoz kapcsolód­nak és nem jutottak el odáig, hogy társadalom­tudatuk harmonikusan kapcsolódjék társa­dalmi helyzetükhöz. Az ilyen nevelőknél fordul elő, hogy egy'egy elejtett szó lerontja . mind­annák hatását, amit már eddig megalapozott j a tettek sorozata. Minden tiszteletünk a gyakorlati tetteikben 34 /

Next

/
Thumbnails
Contents