Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

515 Az országgyűlés 51. ülése 1948. {0RTI7TAY Gyula miniszter: Parisban fran,' cia-nnagyar intézet van.) Szerződésünk még nincsen. (Közbeszólás a komunistapártról: 'Nekem nagy a gyanúm, hogy nem a francia kulturális kapcsolatokat hiányolja!) A másik pedig az, hogy nagyon örvendenék annak, ha kulturális kapcsolatot teremtenénk, kulturális szerződést kötnénk Csehszlovákiával, (SZÖNYI Tibor (kp): Nem rajtunk múlik, hogy még nincs meg!) mert' ez nagyon fontos volna nemcsak gazdasági és nemcsak politikai szempontból, hanem az ottani magyar ifjúság kulturális elmaradottságának- megszüntetése szempontjából is. Szeretném, ha ezzel a cseh szlovákiai magyiacr ifjúságnak biztosítanánk kulturális ha- -> 1 ad ásat, kiképzését. Én nem akarok most számokat idézni, mert nem tudok pontos adatokat mondani, de ezen a téren a hírek meglehetősen TOSSZ ak. Örömmel üdvözölném a most megindított 1 uruly aalkciót aíklkor, ha ebben előjelét látnám annak, hogy szlovák szomszédaink nemzeti hangszere immár itt Magyarországon is érvényesül. (Zaj a kommunistapárton. — ORTLTAY Gyula miniszter: Jó lenne egy kis hangszertörténetet tanulni Angliától kezdve!) és nagyon örülnék a fakultatív sípoktatásnak' is, (Derültség.) csakhogy sajnos, nincs" semmi . biztosítékom arra, hogy ez a furalyaaikeió egy ilyen elkövetkező szlovákiai barátsági szerződésnek lenne az előjele. (Az elnök csenget.) (Cgy perc, rögtön befejezem. 'Engedtessék meg, hogy azzal fejezzem, be felszólalásomat: hiai furulyázni tudnám azt a különbséget, amelyet a magyar kultúra előrehaladt Klebelsbarg Kunó gróf halbiologiai csiborpatkoló intézetétől Ortutay miniszter ur jávorfából f-acraigott és meggypirosra políturcr - "zott furulyájáig, akkor furulya-tanár lehetnek az általános iskolában. (Zaj a kommunistapárton.) Minthogy azonban erre a kitüntetésre én nem számítok és minthogy ezt az előbb említett előrehaladást nem látom, eléggé kielégítőnek, (Közbekiáltások a kommunisto^arton: Ez a*demagógia! — Zaj.) -a .kultusztárca költségvetését sem a magam, sem pártom nevében nem áll módomban elfogadna- (Elénk taps az ellenzéken.) ELNÖK:- Szólásra következik :a kijelölt szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Reök Iván! REÖK IVÁN (kg): Tisztelt Országgyűlés! Az állam, a nemzet életét nem állapot jellemzi, hanem folyamat. Nem az a döntő, hogy pillanatnyilag milyen* állapotban, milyen helyzetben vagyunk, hanem az, hogy milyen irányban haladunk és milyen cél megvalósítására törekszünk. A történelem tanúsága szerint a különböző célok közül döntő fontosságú a nemzet sorsának irányításában a háború vagy a béke célja. -Az, hogy a magyar demokrácia, a magyar köztársaság a béke felé halad minden erejével és minden képességével, nem szólam és nem beszédeken és kijelentéseken, alapul, hanem tény és való- Ezt igazoljak azok a kulturális szerzős dós'ek és kapcsolatok, amelyeket szomszédainkkal létesítünk, de igazolja ezt költségvetésünk is, mert amióta költségvetés van ebben az országban, még soha elő nem fordult, hogy a kultúrára aráiiylaigosan ennyit költhettünk, sokkal többet,, mint fegyverkezésre, vagy katonai célokra. (Égy hang a kommunistapártról: Ezt | évi február hó 23-án, hétfőn. ölé ők nem veszik észre!) Az egész költségvetés tíz és fél százalékát költjük kulturális célokra és ez bizonyítja ország ós világ: előtt, hogy őszintén, nyíltan, becsületesen és minden erőnknek és minden képességünknek latba vetésével békére törekszünk és békét akarunk. (BAKÓ Kálmán (kp): Azért nem tetszik Kunszerinek!) Ezután sorra véve a költségvetés egyes tételeit, azt akarom kiemelni, hogy én most ebben a vonatkozásban nem részletkérdésekről és főleg nem pénzügyi dolgokról kívánok be" szelni, — hiszen a költségvetést pártom általában és részleteiben elfogadta, miután bizalommal vagyunk á kultuszkormányzat és a miniszter úr iránt — hanem néhány olyan fontos politikai szempontotés'irányelvet szeretnék kiemelni amelyeknek a közvélemény elé tárását pártunk döntő fontosságúnak tartjaElsőnek veszem a vallás ós az állam viszonyát és itt kiemelem, hölgy a költségvetés 42 millió forintot, tehát az egész kultusztárca költségvetésének tíz százalékát fordítja erre a célra. Amikor az adófizető polgárok .filléreiből 50 milliónyit megközelítő összeget fordítunk vallási célok támogatására és az egyházak javadalmazására, amikor hozzájárulunk a lelkészek fizetéséhez, templomokat építünk és tartunk karban, egyházi célokat támogatunk és* amikor mind a kormányzatnak, mind pedig a koalíciós pártoknak minden egyes megnyi? vánulása a demokráciának azt- a szándékát, azt a kívánságát, azt az akaratát és azt a törekvését húzza alá, hogy az állam és az egyház között harmónia, kollaboráció legyen, akkor az ember elgondolkozik azon, hogy mégis mi lehet az oka és a magyarázata annak, hogy ezt a törekvésünket nem fogadják olyan jó szívvel, méltánylással és elismeréssel, mint ahogy ezt elvárjuk, ós ahogy ez a dolog természetéből fakadna. Nem akarok részletekre kitérni az oknyomozás terén, inkább azt vizsgálom meg. vájjon honnan, milyen forrásból származhatik ez az ellenszenv a demokráciával és a köztársasággal szemben. A hívőknek a felfogását ez nem tükrözi, mert a hivők tömege a nép és a nép végre rájött arra, hogy ő maga uralkodik, tethát saját uralma ellen nem fordulhat. Nem tükrözi ez az alsó papság és az egyházvezető emberek többségének a véleményét semAz a kérdés tehát, vájjon az egyház tanításaiból lehet-e olyan következtetéseket levonni, amelyek erre tápot vagy alapot adnak. A kereszténység progűrammbeszéde a Hegyi Beszéd, ez fejeztei- ki a kereszténység lényegét, és tudjuk, hogy itt az első megállapítások közé tartozik az, hogy boldogok a szelídek, boldogok a békeszerzők és mégis, sajnos, nyilvánvaló, hogy bizonyos megnyilatkozások nem a szelídségnek, .nem a békeszerzésnek a jelgyében fogamzottak meg. Pedig az egyház tanításában alapvető fontosságú volt mindig a tényleges helyzet felismerése, a világi hatalom tudomásul vételei és ez különösen nagyjelentőségű akkor, ha arra gondolunk, hogy a világi hatalom ellenséges^ álláspontot foglalt el az őskereszténységgel szemben . és, ennek ellenére ebből az ellenséges álláspontból, ebből a keresztény- és vallásüldözésből nem fakadt a passzív rezisztencia gondolata, nem fakadt az* ellenállás gondolata, hanem éppen ellenkezőleg, a tűrésnek, a szeiretetnek a gondolata-. Lelkiismereti kötelességemnek teszek tehát