Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
497 .Az országgyűlés 51. ülése 1948. évi február hó 23-án, hétfőn. 498 jberhez méltó életjogaiért küzdő nép köreiben. (Élénk helyeslés és taps a néppárton.) Az egyház fenntartott birtokaiból iskolákat is és ezzel kapcsolatban térek rá a költség" vetéshez fűződő és az egyház s az állani viszonyát érintő második megjegyzésemre. Elhangzott ugyanis az a megállapítási, hogy az állam az imént idézett összegen * felül s azt jóval^ felülmúlóan is mintegy 90 millió forinttal támogatja az egyházat, amikor iskoláiról gondoskodik és ezeknek tanítói, tanári személyzetét .i avadalmazza. A költségvetés azonban ezt a jelentős ösz" szeget nem a vallási és egyházi célok támogatása cím alatt könyveli el s ezt véleményein szerint helyesen teszi, mert egyházi és vallási célt ez az összeg csak akkor támogatna, ha azokban a bizonyos iskolákban papnövendékeiket nevelnének. (Egy hang a kommunistar "párton: Miég csak az kellene! — Zaj.) És mert nem azokat nevelnek és tanítanak, hanem -a miagyar állampolgárok gyermekeit tanítják és az államilag előírt vagy jóváhagyott tanrend szerint és tananyaggal, (FÖLDES Mihály (kp): Ez az,-ami nem igaz! — Zaj.) azért ezek az iskolák a nemzeti közművelődést szolgálják és ezt szolgálja a*rájuk fordított összeg is. (FÖLDES Mihály (kip): Ez volt Zadravetz és Kis iSzaléz szelleme! — Zaj a kommunista párton. — Az elnök csenaet.í • Ez a kérdés azonban alapvetően éri ni i az* egyház) és. az állam viszonyát. (Felkiáltások a kommunistapárton: Ottó. Ottó! — Zaj.) S itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem a következőket. Lehet, hogy voltak, és lehet, hogy talán ma isi akadnak egyesek, akik ezekben az iskolákban nem a demokrácia szellemében működnek. (Zaj és ellentmondások a Joommunistapárton. — Felkiáltások ugyanott: A többség!) Mindenesetre jóval kevesebben! voltak, mint ahogyan azt a közelmúlt években; a sajtó feltüntette. (Ügy vah! ügy van! a néppárt oldalán.) De a rossz tanár éppen úgy nem a ^felekezeti iskolák privilégiuma- mint az antidemokratikus tanár. Ilyenek — nagyon .iól tudjuk) — akadtak^ és akadnak remélhetőleg egyre kisebb számban az állami iskolákban is. (Zaj a kommunistapárton.) Egy tanítói és tanári kart sem itt, sem máshol nem lehet egyik napról a máísikra átnevelni. Azt is 1 meg kell mondanom, hogy ha voltak — sajnos — kivételek, mert aiz igazságot nem kívánom leplezni akkor sem, ha ítélete mifeléník kedvezőtlen: a fasizmus korában és főként akkor, amikor annak nyomása fokozatosan jerősödött, miajd végül az országot a háborúba taszította. Magyarországon a fasiszta propaganda iránti tartózkodásból és a pogány nácizmus és nyilas' ideológiáinak az ifjúságtól való távoltartásából semmivel sem vizsgáztak rosszabbul' sőt általában jobban vizsgáztak a papi iskoláik, mint az államiak, és nem vizsg*ájztak rosszabbul a felszabadulás után sem. (Zajos ellentmondások a, kommunistapáfton.—• Az elnök csenget.) Annikor a pedagógiai munka megindításáróli volt szó, (12.00) akkor nem voltak ezek az iskolák, t. Ország' gyűlés a távolabbi múltban sem a reakció fellegvárai. Ellenkezőleg:* su reformkor nemzedékének nagy többsége a korszerű és modern hazafiság szellemét azokban a papi, főként piarista tanintézetekben szivta magáiba, ifjúságában, amelyekre a Habsburg hatalom nem győzött elég. gyanakvással tekinteni és. amelyeket a hatalom rendőrsége nem győzött eleOKSZÁGGYÜLÉSI NAPIZÓ IIIget zaklatni. És e hatalomnak dédelgetett terve volt szabadságharcunlk bukása után a rend likvidálása és mert feloszlatnia nem lehetett, úgy akarta megölni, hogy kihalásra ítélte, megtiltván azt, hogy kebelébe új növendékeket vegyen fel. Ennek az állapotnak csak az abszolutizr mus felszámolása vetett véget. S idézhetném magát Kossuth Lajost is, aki meglátogatva a magyaróvári piaristákat, őszinte megbecsüléssel és köszönettel nyilatkozott a szerzetnek a magyar szabadiság és az akkori magyar demokrácia érdekében végzett munkájáról. (FÖLDES" Mihály (kp): Azóta az idő meg változott! — Egy hang a néppárton: De Kossuth nem!)* Az államnak kétségtelenül és tagadhatatlanul joga, sőt nemcsak joga, hanem a közjó előmozdítása érdekében kötelessége is megkívánni minden egyes állampolgárától, hogy gyermekét iskoláztassa. Hasonlóan a demokráciának, is alapvető joga azt kiváínni, hogy ez az iskoláztatás bárhol és bármilyen iskolában történik is, demokratikus szellemben történjék. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Ezzel párhuzamosan azonban a szülőnek is vannak bizonyos jogai, amelyek éppen szülői állapotából, Isten előtt való szülői felelősségéiből folynak. (Ugy -van! Ugy vam! a néppárton.) A keresztény és katolikus szülő Isten előtt felelős gyermeke lelkéért és vajmi súlyos, mondhatnám végzetes lelkiismereti válságot idézne fel az állam keresztény ós katolikus polgáraiban, ha gyermekeiket olyan iskolába kellene járatniuk (Egy haha a konimunistapárton: Ahol demolkráiciát tanítanak!) amelyben hitükkel és meggyőződésükkel ielílenkeiző oktatás folyik. (Zaj a kommunistapárton. — Az elnö\k\ csenget). Mert ezen a téren is kötelező érvénye van annak a katolikus igazságnak a 'keresztény szülő és a katolikus ember számára, amelyet Aquinói Szent Tamás így fogalmazott meg:' »A közösség természetes^ java előbbrevaló. mint az egyes ember természetes java,-—vagyis a közjó nagyobb jó mindig a magánjónál — de egyetlen ember kegyelmi, — vagyis természetfeletti — java előbbalevaló az. egész világ természetes javainál,« (Ugy van! Ugy van! a néppárton. — Zaj a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) Érthető és indokolható, meggyőződésem szerint jogos is, hogy a demokratikus állani deimiokiratikus nevelést, demokratikus szellemet (kíván ezektől az iskoláktól is. Ez a kettős jog és kettős igény aligha egyeztethető össze, e probléma termékenyen aligha oldható fel másként, mint áz érdekelt felek, lelki és világi hatalom, egyház és állam kölcsönös tárgyalásokon kialakuló megegyezésével, vagyis a jelenlegi visszás helyzet megszüntetésével és a kettőjük* közötti béke megteremtésével. (Úgy van! Ügy van! a néppárton.) Ennek a megegyezésnek mielőbbi létrejötte pedig égetően fontos, mind a demokrácia, mind a demokráciában élő keresztény hivők lelkiismereti nyugalma érdekében. (GERENCSÉR György '(-kp): Ezt írja meg Mindszentynek!) ' '*' E tárgyalások folyamán felmerülhetne és megvitatásra kerülhetne minden olyan kérdés, e megegyezésben megoldást nyerhetne minden olyan függő ügy, e békében orvoslást találhatna minden olyan sérelem, amely ma e viszony rendezetlenségénél fogva mind az üle32 "