Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

191 . Az országgyűlés 51. ülése 1948, ként őrizve legértékesebb kincsünket, kultúránkat. Nem szabad nekünk tőlük éhes nappalok és álmatlan éjszakák után továbbra i& hitet és munkát zsarolnunk. Mindent meg- kell tennünk ebben a tekintetben a változás érdekében. A kultuszkormányzat mes: van arról győződve, hogy a pénzügyi kormányzat és a Gazdasági Főtanács egyformán segítségére fog sietni ebben a kérdésben. T. Országgyűlés! A költségvetés 11. címe: Tudományos célok támogatása. Itt szeretném kiemelni a Gyermeklélektani Intézetet és annak vidéki hálózatát mint újítást. A 12. cím'alatt & »Művészeti célok támogatását^ 13. cím alatt pedig a »Szabadművelődést« tárja elénk a költségvetés- Ennél a pontnál meg kell mondanunk, hogy az. ami ma szabad művelődés címe alatt folyik, részben kevés, részben pedig nem azt. ami óhajtandó volna. Igen helyesen mondotta a bizottsági vita alkalmával Justus képviselőtársam, hogy annak ia> mélymagyar és

1 műmagyar romantikának, amelynek semmi köze sincs ' a magyar irodalom- a magyar történelem, nagy tradíciói hoz és igazán nagy alakjainak szelleméhez, el kell tűnnie a szabad művelődésből. A külföldi művelődési kapcsolatok, amelyeket a szovjetunióbeli, a dunai államokbeli és bécsi-rónia-párisi-londoni ösztöndíjak — itt a bécsi és ,a római akadémiát külön ki kell emelnem — egyaránt alakítanak, az ösztöndíjasok helyzetének javítását teszik kívánatossá. T. Országgyűlés! Vagy ne legyenek ösztöndíjasaink, vagy ha vannak, amint óhajtandó, hogy legyenek* akkor azoknak emberséges, munkaképes helyzetet kell teremteni. A magyar kultuszkormány magyar targyu folyóiratokat fog szerkesztetni és küldeni széjjel' külföldi nyelven, hat-kilenc magyar művet fordíttat le évente, ebből három-négy tudományos munka. Ha ez a munka egy évtizeden át folyhat, akkor a magyar irodalom es a magyar tudomány igazán nagy standardművei a világ tudományos és irodalmi közvéleménye elé kerülhetnek-. T. Országgyűlés! Szerettem volna az irodalom művészet és a színház kapcsán — talán ez lett volna a harmadik témakör, amivel , előadói beszédemben foglalkoztam volna, az egyház és az állam viszonya, a tanárság helyzete mellett — hosszabban időzni, talán lesz rá a részletes vita során alkalmam. T. Országgyűlés! Most összevonva fejtegetéseimet, azzal zárnám az előadói beszédemet, hogy mindenki akinek kedves a görög-római kultúrán alapuM, annak a keresztény középkorival kiteljesedett humanizmusát a renaissance, a refoinmáció és a felvilágosodás kritikai érzékével és üdvös szkepszisével egyesítő'iskolarendszerünk, az szívesen áldozza fel még jogos individualizmusa egy részét.is a, szociális igazság s népünk kulturális egyenjogúsítása kollektív érdekéért. Hiszen a fasizmusok eléggé megtépázták, kiölték az ir.duvidualista eszmék humanizmusát és eléggé kihazudták. kilúgozlak kritikai tartelmát. pedig ezek nélkül ócska lommá, tehertétellé válnék, amellyel szemben egy kötelességünk volna: lezárni és elfeledni. T, Országgyűlés! Most vissza kell adnunk eredeti értelmét azáltal, bu^gy hozzápárosítjuk a jövő felé tartó mély S'.oeiális igazságot. így válik majd népünk legmélyebb létértelme: kultúránk. — amely mindenütt eléggé függőkertévi február hó 23-án, hétfőn. 492 • kultúra, sok helyt annak is talmi volt — egyetemes érvényű, igazán kultűrszomjas és kultúr-teremtő rétegektől hordozott, terenitőerejű emberi és magyar értékké. De addig még hosszú és nehéz utat kell megtenni. Tisztelettel ajánlom az országgyűlésnek általánosságban és • részleteiben elfogadásra a kultuszkormány költségvetését, (T&ps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli FARKAS GYÖRGY jegyző: Rónay György! RÓNAY GYÖRGY (dn): T. Országgyűlés! 1945-ben a magyarság élete döntő fordulathoz érkezett. Azok a demokratikus törekvések, amelyek a nemzet haladó rétegeiben régóta éltek, azok a demokratikus igények, amelyek a nép jelentős tömegeiben egyre követelőbben jelentkeztek, de amelyek az addfig fennálló társadalmi rendben és annak hatalmi nyomásával szemben nem érvényesülhettek, most 1945-ben egy esztelenül vállalt háborúban elpusztított ország rom, jain végre átvehették jogos és régtől esedékes történelemi szerepüket. Ez a szerep nem volt könnyű, ez^ a szerep kétszeresen nehéz volt Nehéz, mert évszázadok megrögzött és eltorzult hagyatékát kellett felszámolni és nehéz, mert ugyanakkor az óriási anyagi: károkat is.helyre kellett hozni. Nemcsak új életet kellett teremteni, hanem egyáltalán meg kellett teremteni az életlehetőséget. A. kultúra terén nemcsak iskolaügyünket kellett új alapokra fektetni, demokratikusan átszervezni, az új feladatok elvégzésére új erőkről gondoskodni, az új szükségleteknek megfelelő új intézményeket létesíteni, megszakított külföldi művelődési kapcsolatokat újra és új szellemben helyreállítani s korábban meg sem kísérelt kapcsolatokat létesíteni, hanem gondoskodni kellett s nem is kis nehézségek közepette, mindezek anyagi fedezetéről, megrongált (iskolaépületek helyreállításáról, szótzülleszteitt intézmények újraszervezéséről s tevékenységük megindításáról, az új művelődési és pedagógiai szellem tűzhelyeiről, tűzhelyeiről, legtöbbször a szó legreálisabb értelmében kályhákról, ablakokról és falakról, tanszerekről, padokról. Gondoskodni kellett mindenekelőtt arról, hogy az iskolákban a háborús tünetek és viszontagságok után végre valóban meginduljon a rendszeres munka és a tervszerű 'tanítás. El kell ismernünk, hogy az a munka, aimiit az infláció nyomora ságaival küzködve a magyar pedagógus társadalom, tanítók és tanárok, világiak éiS szerzetesek e téren teljesítettek hősiességben önfeláldozásban és eredményességiben méltán állítható a parasztság és munkásság felbecsülhetetlen teljesítményei mellé. (Taps a néppárton.) De nem csak a művelődés e névtelen munkásaira hárult hatalmas feladat, hanem (művelődéspolitikánk irányítóira is, mert nem egyébről volt szó, mint egy új 'niegváltózott társa,dalmi szerkezetnek megfelelő demokratikus iskolarendszer kiépítéséről s egy kulturális szellem, egy sok szempontból új kultúra megalapozásáról. Megváltozott — mondom — a társadaumi szerkezeit íg az új társadalma rendnek múlhatalanul szüksége volt ,

a maga iskolájára, olyan iskolára,. mely miméi\ szélesebbkörű és minél teljesebb tudást ad minél szélesebb néprétegeknek, mely a műveltség minél nagyobb javait biztosítja a nép minél nagyobb tömegei, sőt nem is a nép tömegei, hanem aE egész nép