Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
493 Az országgyűlés 51. ülése 1948. évi február hó 23-án, hétfőn.. 494 számára. Az új rendnek szüksége volt erre az új iskolára, már csak önön józan érdekében, önön niaradandóságának biztosítására is. Mert a földreform, a demokráciának ez az alapvető vívmánya, megadta ugyan az új, nem osztályuralmon- alapuló társadalmi rend bázisát, de nem kerülhettek volna-e ennek a földreformnak az eredményei veszélybe íaz idők folyamán akkor, . ha a föld új tulajdonosai vagy legalább gyermekei nem lennének ugyanakkor tulajdonosai, a műveltségnek is, annak a műveltségnek, mely a földtulajdonadta emberi öntudat mellé társul adja a kultúra öntudatát, azt az öntudatot, amely egyszersmindenkorra leszámol a népbe belenevelt vagy beleszuggerált kisebbségi érzéssel. (Taps a néppárton.) mely élő forrása az emberi egyenlőség önérzetének, s mely nemkevésbé szilárd védelem az esetleg ismét feltámadható osztályuralmi (törekvéssel ismémben, mint maga iaiz újonnan s méltán nyert .földtulajdon. (Taps a néppárton!) Ezt arcélt szolgálta, s ezt a célt igyekszik megvalósítani az általános iskola, s bevezetését nem is nevezném iskolareformnak, mert hiszen nem egy korábbi típus hibáit tatarozza, eredetit és újat kezdeményez, új iskolát az új társadalomnak. A régebbi magyar iskolarendszer alapjait olyan korban rakták le. amelyben a magyar kultúrpolitika a német művelődés bűvöletében élt és olyan •korban, — tehetjük hozzá — amikor a nemzet uralkodó osztályai társadalmunk alkati betegségeit a félremagyarázott hagyomány és ködös nacionalizmus illúzióival kendőzgették. Ez az iskolarendszer nem az egész nép, hanem csak a középosztály érdekeit tartotta szem előtt s*a műveltséggel, amit nyújtott az iskolát. végzetteknek, nem annyira a néphez tartozás élményét, mint inkább a népből kiemelkedett, a népből kivált, a nép fölött álló középosztályiság kétes önérzetét adta meg. Mindez nem kismértékben volt az oka annak, hogy a korábbi vezetőrétegek oly kevéssé ismerték fel a magyarság reális érdekeit, shogy nagyon sokan oly könnyű szívvel fogadták be a turáni mezbe öltöztetett germán álmtitológia maszlagját és áfiumát. Ha a régi iskolarendszernek talán nem is mindig nyíltan megvallott, de burkoltságában Is tagadhatatlan — ós lehet, hogy a nevelők és tanítók;, tanárok bizonyos százalékában nem is tudatos — célja a középosztályba való - belénevelés volt, belénevelés egy olyan középosztályba, amely eredeténél és alkatánál fogva átvette és őrizte a nemességnek azt a már több mint százötven évvel ezelőtt is anakronisztikus meggyőződését, hogy ő az .orsizág életének irányítására egyedül 'hivatott nemzetfenntartó réteg; ha mondom, a régi nevelésnek és iskolarendszernek általában ez lehetett a nyílt vagy burkolt, tudatos vagy ösztönszerű célja, akkor a demokratikus nevelés céljának, éppen az ellenkezőnek 'kell lennie, mintegy rehabilitálnia kell a műveltsógei a műveltségre szomjazó nép előtt, egyenlő lehetőséget kell adnia minden magyar és nem magyarajkú állampolgár számára a műveltség javainak megszerzésére, és öntudatot, de nem Myáltságos öntudatot, hanem az emberség, a munka, a tudás és a szolgálat demokratikus öntudatát (Helyeslés és taps a néppárton*) és nem utolsó sorban a néppel való szilárd és elszakíthatatlan egység élményét. Ez.a nagy, cél azonban csak célszerű művelődéspolitikával valósítható meg és nem a máról csak holnapra tekintendő, hanem nagyobb távlatokban gondolkodó és tervező művelődéspolitikával. Vagyis, bal. valaminek, iákkor a művelődéspolitikának a lehetőségig függetlennek kell lennie a napi politikától (Ugy vart! Ugy van; , a néppárton.) és ebben teljesen egyetértek a közoktatásügyi miniszter úrral, aki 1947 május 10-én művelődéspolitikánk alapelveiről tartott előadásában a következőket mondotta (olvassa): »A neveléspolitikának olyan végső elv, olyan teleológia szerint, kell irányítania, amely nem felbomló, átalakuló koalíciós megállapodásokon nyugszik, szóval célrendszerét, értékrendszerét nem váltogathatják évről-évre koalíciós ^ változások, nem önkényes vagy könnyelmű rögtönzéseken alapul, hanem évtizedekre is teherbíró. Éppen a magyar demokrácia érdekeinek szempontjából (Helyeslés és taps a néppárton.) olyan alapelveket kell találni; amelyek függetlenek a politikai szerződésektől, átalakulásoktól, mindig a dolgozók, a munkások, a parasztok ós a velük tartó értelmiségiek nevelési érdekeit szolgálják s válságoktól függetlenül is egészségesek, hosszútávon keresztül is ösztönzőek maradnak« (MÉSZÁKOS, Ödön (dn): Marxisták és nem marxisták számára!) Mindez azonban t. Országgyűlés, csak bölcs realizmussal, a társadalmi •tények és valóságok józan és becsületes számbavételével érhető el. Az iskola, ha hasznos alkotó munkát kíván végezni, nem lehet, világnézeti vagy politikai harcok szintere. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) »Tudomásul "kell vennünk«, — idézem tovább Ortutay Gyula megállapítását — »hegy a koalíció esetlegességeitől függetlenül is van egy olyan koalíciós jellegű adottság, amely éppen a neveléspolitika alapelveit érinti, ez pedig a marxista és a nem marxista felfogású - magyar tömegek állandósultnak tetsző jelenléte a magyar közéletben. Együttműködésüktől, vitáiktól függetlenül is olyan tényező ez, amivel nevelésügyünk kialakításánál számolnunk kell. Ez az adott helyzet tehát azt jelenti, hogy nevelési teleológiánknak olyannak is kell lennie, hogy elfogadható, igazolható és értékes legyen marxista és nem marxista gondolkodású társadalmi csoportok, szülők számára "is.« (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) A marxista és a nem marxista felfogású magyar tömegek állandósultnak tetsző jelenléte a magyar életben, ez az okos és helyes felismerés és a belőle vont hasonlóan helyes következtetés, amelyet az imént idéztem, magyar viszonylatban szükségszerűen veti fel demokráciánk egy mindmáig sajnosán megoldatlan, sokszor nyugtalanságokat és aggodalmakat keltő, szinte már a nemzeten óriási sebhez hasonlítható problémáját, az egyház és az állam viszonyának: kérdését. Minden keresztény ós katolikus magyar, mindenki, aki meggyőződéses híve a demokráciának, alki őszintén és becsületesein vallja a demokrácia nagy eszményeit, a szabadságnak, egyenlőségnek ós testyéiriségnek e földön minden született ember számára egyenlő érvénnyel először áiZ evangéliumban meghirdetett elveit, fájdalommal és nagy szomorúsággal látja a félreértések, a függőben maradt helyzet mindkét részt egyformán érintő áldatlanságát; fájdalommal, szomorúsággal látja
