Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

4Ö3 Az országgyűlés 51. ülése 1948, KATONA JENŐ (kg-) előadó: T. Országgyűlés! A magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1947/48. évi költségvetésének be" nyújtásakor tudatában vagyunk annak, hogy a magyar népet jogos birtokába juttató földreform és a bankok, valamint az ipari vállalatok államosítása mellett közök tatásunk demokratizálása a népi demokrácia szellemében és ugyanakkor a háborús pusztítások helyreállítása az előző kettővel egyenrangú feladat. Nem kétséges, hogy demokráciánknak kulturális téren is meg kell vívnia a maga harcát; így érthető meg, hogy míg a kultusztárca részesedése 1938-ban 7.3 százaléka volt a költségvetésnek s ez 1946/47-ben szegénységünk miatt / 5-8 százalékra zuhant le, addig 1947/48iban » közigazgatási és üzemi kiadásokkal, szóval a hároméves tervben külön vezetett költségvetéssel 10.2 -százalékra nőtt meg, önmagában pedig 6,8 százalékot jelent. Az összes tárcák közül abszolút számban itt van a legnagyobb emelkedés, százalékban pedig a negyedik helyem áll. Az előző kultuszköltségvetés előadója, Farkas Ferenc, képviselőtársam.' kritikáját az akkori tétovázó és titubáló kultúrpolitikával szemben a, következőkben foglalta össze (olvassa): »Demokratikus átalakulásunk során eddig sokkal több figyelmet szenteltünk gazdasági és politikai problémáink megoldására, így háttérbe szorultak mind a közvéleményben, mind a gazdasági támogatás tekintetében kulturális kérdéseink. De nem .menthető fel egészen hivatalos művelődéspolitikánk sem, mert lát- . hatóan nem járt el azzal a tervszerűséggel és céltudatos eréllyel, amelyet a demokratikng átalakulás tőle megkívánt, amely kétségtelenül több és jobb eredményt hozhatott volna.« Ezt mondotta az akkori előadó az akkori miniszter költségvetéséiről és gesztiójáról. Ezt a több és jobb eredményt várja az országgyűlés és várja az ország népe ettől a _ költségvetéstől, illetve annak általános politikai ós kultúrpolitikai szellemétől. T. Országgyűlés! A két költségvetés összehasonlítása a következő képet tárja elénk. 1946/47-ben a kultnszlköltségvetés 258.8 milliót tett ki. 1947/48-ban pedig ugyanez a költségvetés 459.4 millióira emelkedett, az. emelkedés tehát 200.6 millió, vagyis 77.5 százalék. Ebben az emelkedésben természetesen benne van az illetmények emelkedése. A kultuszkormány nem feledi, hogy a nevelők mostohagyermekek voltak Magyarországon, rájuk ebben az országban a múltban libertinus'sors várt, valahogy úgy, minit a római társadalomban, ahol rábízták a gyermek nevelését a görög rabszolgára, de rabszolgának tekintették; itt is rábízta a társad-alom azt, ami a legértékesebbje volt, gyermekét a tanítóra és a tanárra és azután lenézte azt, akire legértékesebbjét rábízta, amint erről a tanítóság és a tanárság helyzetének megvilágítása során imég lesz alkalmam beszélni. 'Ebben a költségvetésben 2000 új állás van, amelyből 1051-et az általános iskolában állítanak fel. A költségvetés megoszlása nagy vonalakban a következő. Személyi kiadásokra 1946—47ben 90.8 millió volt előirányozva, 1947—48-ban pedig 200.3 millió, az emelkedés tehát plusz százalékban 120.5%; a hozzájárulások összege 1946—47-ben 105.1 millió volt, 1947—48-ban pedig 150.8 millió, az emelkedés tehát prus'a-százalékban 43 4%; a dologi kiadások összege 1946— 1947-ben 53 millió volt és 1947—48-ban 108.4 millió, az emelkedés tehát 104.5%; a beruházások évi február hó 23-án, hétfőn. 484' összege 1946—47-ben 9.9 millió volt. 1947—48-ban pedig 51 millió — ez á hároméves terv első részében van fedezve, ebben a költségvetésben tehát nem találjuk .— így az emelkedés a be- . ruházásoknál 415.1%. A kultusztárca kiadása összesen 1946—47ben 258 8 millió) 1947—48-ban pedig a tervvel együtt 510.5 millió, az emelkedés százaléka tehát, ha a tervet is ideszámítjuk. — ezért.van eltérés aa előzőtől — 97.2%. A terv nélkül, -~ mint már mondtam, — az összköltségvetés 459.4. millió vagyis ez a költségvetés 77.-5% emelkedést mutat az előző költségvetéshez képest. (1100.) A költségvetést analizálva megállapítható, hogy ami az 1. címet illeti, a központi igazr gatás költségei tetemesen csökkentek. A 2. cím a vallási célok támogatása. Itt a multéví költségvetés 38.428.000 forintnyi Összege* mint közvetlen vallási célok támogatása, 42.538.000 forintra emelkedett és a költségvetés egész öszszegének csaknem 10 százalékát tes'zá ki. Igaz, hogy ez az arányszám a tavalyi 14.9 százalék- , ról 9.3 százalékra esett, enintek 'azonban a költségvetés belső arányainatk eltolódása az otfca. Aa egyházi iskolák i* 85* százaléktól 10Ö százalékig, úgyszólván állami segélyből élnek, tehát majdnem egészen az - állam tartja el őket. Énnek viszonzásaképpen megkívánható, hogy a demokráciával szemben az egyház minden körülmények között lojális legyen. Az egyházak az iskolákkal együtt a kultusakormány költségvetéséből 142 millió forintot kapnak s ebből 90 milliót kap a római katolikus egyház. Legyen szabad ezzel kapcsolatban néhány megjegyzést tennem az egyház és a demokrácia viszonyáról. Az elfogulatlan szemlélő számária kétségtelen', hogy a magyar keresztény egyháaak, elsősorbán a katolikus egyház a legnagyobb társadalmi és történelmi átalakuláson esett keresztül? (amióta Szent István népünk körében meggyökereztette. Elveszítve százezer holdjait, megszabadítva feudális struktúrájától, megnyílt számára a lehetőség, hogy társadalmi vetületében feudális egyházból szociális egyházzá váljék. Igaz, azzal, hogy ez kívülről és nem idejében és nem a kevés jobbak, mint Giesswein Sándor, figyelmez/tető szavai szerint saját kezdeményezésére valósult meg, nagy erkölcsi tőkét vesztett. A puszta belenyugvás helyett a példaadás mérhetetlenül több lett volna. De a. francia forradalom nagy emberi előrelépése idejében is így törtónt és azóta is a kereszténység méltósága nem először tört össze a történelem folyamán a keresztények méltatlanságán. • . Elvileg megszűnt és gyakorlatilag szóin őy ben van a másik nagy alapbaj> a mindenkori államhatalomhoz való kötöttség, a »semper servire ram fortioribus«, Altorjai Apor Péter ízes szavaival »ia, mindig az erő.sebbnek ministráló készség« s ezáltal szűnőben van az állam és az egyház között az a helyzet, hogy az utóbbi a állam ancillája, szolgáló leánya legyen. Ez utóbbiból következik, hogy nem védhető az hatalmi, államhatalmi eszközökkel, ami csak á lelkiismeretben gyökerezhetik. Az a humanista kereszténység, amelynek a lelkiismereti szabadság, a szociális haladás és az emberi szolidaritás nagy alapértékeinek megtagadása miatt legalábbis védekező állásban kellett volna állania hazánkban is a hitlerista téboly és métely ügynökeivel szemben