Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-50

169- , , Az országgyűlés 50. ülése 1948. •A laövémyoemesítés terén mi az első cél! Az, hogy ,a gazda megfelelő produktumoit alítson elő, itt azonban nem lehet kísérletezni. Itt tehát arra kell fektetni a súlyt, hogy hasznot biztosítsunk, nem pedig arra, hogy kísérletezzünk. Az a cél, hogy megfelelő állat"' állományt állítsunk elő, amelynek tejhozianm, fejlődési foka pontosan meg van állapítva. Kérem a miniszter urat, minél nagyobb területet és minél több gazdaságot juttasson vissza ezeknek a kísérleti állomásoknak, hogy megfelelő tenyészállatokhoz juttassanak minket, hiszen most a háború után annyira elpusztult az állatállomány, hogy bizony a kisgazdák legnagyobb része ráfizet az állattenyésztésire. A sertéstenyésztéssel kapcsolatban meg kiefli jegyeznem, hogy a fajták annyira összekeveredtek, hogy lassan nem tudunk megfelelő fajtákat tenyészteni. Most még megy a dolog, mert szükségünk van ezekre is, de ha a gazdasági viszonyok megváltoznak, akkor nem tudjuk majd ezeket a kevert fajú állatokat használni. Kérjük, hogy (aiz egyik helyen a mangalica-fajtákat tenyésszék, a másik helyen pedig, jahoil kifizetődik a hússertés tenyésztése, ott tiszta fajtenyésztést folytassanak. A miniszter úr azt mondotta, támogassuk őt és propagáljuk a kötelező oltást. Mi ezt már_ rég propagáljuk, és ez könnyen keresztül is vithető. Ha ezt nem tesszük, akkor bor" zasztó ^ pusztulások és óriási, károk keletkeznek, úgyhogy egész vidékek állatállománya egyik jnapról a másikra kipusztul. Etekintet" ben nánes hiba, mert a magyar parasztság megérti azt, hogy itt nem büntetést, hanem jóakaratot gyakorolnak vei& szemben. Azt azonban elvárjuk, hogy valamivel olcsóbbá tegyék ezeket az oltásokat. (Helyeslés.) Juhtenyésztésünkkel is foglalkoznom kell. •Én Erdélyben több faluban láttam, hogy négyöt darab juh jár kiint az udvaron. Szeretném, ha ezt keresztül, lehetne itt is vinni, és a mi gazdáink is azt csinálnák, hogy kihajtanának négy-öt darab juhot. Az én vidékemem fez már részben el van terjedve. Én is ezt csinálom* hiszen a rajtamlévő pullover is ebből való, a feleségem maga kötötte. Óriási különbség az, bogy nem kell sok pénzért megvenni ezeket a ruhadarabokat, hanem önellátásra rendezked: het he &z ember. HiábJa mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy nincs agrárolló, hanem inkább ipari olló van, mert ez nagy tévedés. Mi < ezt a saját bőrünkön érezzük, ezért igyekszünk önellátásra berendezkedni. (17.00.) ^Ami az apróállatok, a szárnyasok tenyész" tését illeti, épp/en itt a miniszter úrnak meg is kell köszönnöm, (hogy az árvizes területekről említést tett egyik képviselőtársamnak adott válasza) során, s megígérte, hogy igenis elsősorban az apróállaitók pótlásáról fog gondoskodni, mert tudjuk, hogy árvízzel sújtott területeinken ezekben az állatokban volt a legnagyobb veszteség. Kérem ezt, mert a magyar kisparaszitság ebből szerzi legnagyobb jövedelmét, eto fejlődik iá leggyorsabban, mondhatni, hogy ez a házi takarókpénztára a magyar kisgazdának, mint ahogy itt Ferenc bátyám mondja. Ezért igen fontos fenne, hogy ezt az állatállományt valóban fejlesszük, s ennek a vidéknek megadjuk erre a lehetőséget. (SZENTIVÁNYI Lajos (kg) tréfásan: Elfogadod (a költségvetést? — Derültség.) Egy kis türelmet kérek, nem kell aainyira sietni, ' .' N vi február hó 20-án, pénteken. 470 (BARATH Endre (kg): A gyorsírók szidnak téged!) Miért? Talán lassan beszélek? Azért! (Derültség.) • • A miniszter úr az érdekvédelmi kérdést is felhozta, azt mondta, hogy mi kint, a magyar parasztság, nem foglalkoztunk vele. Így értettem. Igyekszem jól megérteni mindent. Amikor az első nemzetgyűlésbe bejöttünk, a felszabadulás után, én tagja voltam a földmíve" lési bizottságnak több képviselőtársammal együtt. Igenis, mi minden erővel azon voltunk, hogy ez az érdekvédelem létrejöjjön. Már megfelelő módon és olyan irányban haladt ez a dolog, hogyha megegyezés létrejön, általam ismeretlen okból azonban ez elmaradt. Most újból remény van arra, hogy ez az érdekvédelem tető ailá jut. Itt valóban volna egy kívánságunk és ez az, hogy úgy tudom, hogy az ipar és a kereskedelem fórumai közül mindegyik elér a legmagasabb fórumokig a maga kívánságaival, egyedül az ország többségét kitevő magyar parasztság nem jut el, mert a mi érdekvédelmi szervünknek, a Fö'lduiíves Tanácsnak, véleményét elhallgatják. Nem meghallgatják, hanem elhallgatják, mert ha nem így lenne, akkor nem jönnének ki néha olyan rendeletek, amilyenek kijönnek. Kérem, hogy ez az érdekvédelmi szervünlki egészen megfelelő módon a Gazdasági Főtanácsig is eljusson és ott a miniszter úrnak megfelelő alátámasztást adjon gazdasági kérdésekben. (Közbeszólás a kisgazdapártról: Ott van!) Nem nagyon látjuk. Ott lehet, de akkor nem hallgatják meg megfelelően, (SZENTIVÁNYI Lajos, (kg): Meg is hallgatják!) Akkor pedig vegyék figyelembe az ő elgondolásait és kívánságait. Engedjék meg nekem, hogy most kitérjek a tej kérdésére, amelyet különben már érintetteta. Mi a távolabbi megyékben — mint miár említettem — tejtermelésre szeretnénk berendezkedni, de most az aszály ós a katasztrofális takarmányhiány miatt óriási a panasz, hogy a büntetések egész sorozata jön ki, mert a tejet nem tudtuk beszolgáltatni. r Először is a tejárat olyan alacsonyan állapították meg 90 fillérben, hogy abból tejet termelni nem lehet. Megkérdeztem szakközegeinket, tehát olyanokat, akik valóban szakszerűen foglalkoznak a tejtermeléssel, hogy,mi itt az önköltségi ár. Azt mondták, hogy minden egyéb költségtől eltekintve tisztán a tej előállítása 146 fillérbe kerül magának a gazdának, « ebben még nincs benne a kiszolgálás és a tej össze szedés ének költsége. Hogyan lehet akikor azt követelni, hogy ráfizetéssel, 80—90 fillérért adja be a tejét az a magyar paraszt, amikor neki 146 fillérjébe vanl Kérném, hogy legialáibb is tél idejére emeljék fel a tejárakat, mert tudjuk, hogy nyáron a zoldtakarmány és a legelő használata követlkeztében mégis olcsóbb a tejtermelés. Mondom, télire legalább is 50 százalékkal emeljék a tej árát

r hiszen akkor a tej termelési költségei is nagyobbak. Vtan még ezzel kapcsolatban egy elgondolásom. Az államosítások sorián a Kereskedelmi Bank részvényei az állam tulajdonába, mentek át és így ma már az állam a tulajdonosa az OMTK-részvényekneik Tudjuk nagyon jól, hogy egyesek mindig felhasználjáfe az alkalmat ós bizonyos kolhoz-mesékkel meg miegymáSssal állanak elő. Az államnak most itt van az alkalma, lője ki ezelk alól az urak alól a lovat, mutassa meg,, hogy igenis a kisembere. 30*