Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-46
33 Az országgyűlés 46. ülése 1948. képzett jegyző ne tudna annyi felvilágosítást adini, mint esetleg- egy miniszteri titkár. Ennek eredményekéint a miniszteri hivatalok felesleges túlterhelése automatikusan elkerülhetővé válik. A közigazgatás működésére & múltban a hatalmi alátámasztást a csendőrség testülete adta meg. Ennek a testületinek a szelleme, beállítottsága és megnyilatkozásának minden módszere a magyar vidék dolgozó milliói ellen irányult. Az el taposásban, a megfélemlítésben őket használta fel a nép ellem az álíamhatalom. Természetesen a csendőrtestület tagjai, jóllehet a népből származtak, ilyenformán egyedenkint is a nép zsarnoki hatalmú ellenségeivé váltak, (ügy van! Ugyrucm!—BENCSIK Gyujja (kg) államtitkár: Nenx kívánjuk vissza őket!) Ha eléjük került valaki, nem azt nézték, hogy becsületes-e vagy bűnös, hanem hogy »úr«-e az illető vagy »paraszt«? {ügy v<m! Ufflj van!) Hogy milyenek voltak a módszereik áz emberek kezelésében arról t. képviselőtársaimnak nem kell bővebb ismertetés, mert hiszen ezt igen sokain ia saját íbőrünkün tapasztaltukÁmde ©okán erre azt felelhetik, hogy jelenlegi rendőrségünknek is vannak hibái. Ez igaz. Ne felejtsük azonban el azt, hogy rendőrségünk a felszabadulás óta szerveződött újjá és máris nagyot, fejlődött. Emlékszünk még az első demokratikus rendőrségünkre. Mezítláb, polgári ruhában, rossz puskával, sokszor rossz lelkiismeretű emberek látták el jobb híján a rendőri szolgálatot. Természetes, hogy ezeknek meni volt elég tekintélyük, hogy láttukra nem rettent össze a bűnös, mert a rendőrben sokszor éppen bűntársát ismerte fel. Ennek a kezdeti fogyatékosságnak azonban ma már — nyugodtan; mondhatjuk — vége. T. Ház! íme, ez volt a kezdet kétpe és ma, három évre rá azt látjuk, hogy rendőrségünk óriási fejlődésen ment keresztül. Ma már azt látjuk, hogy ennek a testületnek egyenruházati és, fegyveres felszerelése, gyakorlati ós elméleti kiképzése alig-alig hagy valami kívánnivalót maga után. Mi hisszük is és bizunk abban, hogy rendőrségünk nem ka»p brutális és szjadista csendőrnevelést és kiképzést, hanem meglesz a tekintélye, amellyel meg tudja előzni a bűnt éís népünknek inkább apja, mint zord rabtartójaként, kézéiben fegyverrel, de lelkében szeretettel végzi nagy és nemes feladatát. Most pedig talán szabad legyen nekem a demokratikus kormányzat belügyminiszteri tárcájának keretein túl is magával fiatal demokráciánkkal foglalkoznom. Amidőn szeretettel nézek erre az izmosodó, fiatal, új társadalmi rendre, nem mulaszthatom el % hogy ne idézzem fel annak kialakításában pártom, a Független Kisgazdapárt múltbeli küzdelmeit. Igen t. Képviselőház! A független kisgazdapárt már 1931 óta követelte azoknak a reformoknak megvalósítását, amelyeket azután a demokráciában megújhodott magyar államvezetés, nem utolsósorban a Dinnyés-kormány valóra is váltott jelentős részben. Tudjuk, hogv akár anyagi önös érdekből, akár szemléleti ellenszenv miatt, de mindig voltak ellenségei mindenütt minden reformtörekvésnek. Érthető, hogy az efajta ellenségek nálunk sem hiányoznak. Amikor a demokratikus Magyarország reformmunkáját elindítottuk, — vegyük csak mindjárt a parasztság szempontjából oly nagyjelentőségű földbirtokreformot! — vájjon, ha nem csináltuk volna azt meg, kérdem, UR.^ZÁU-UYŰLtSI NAPLÓ III. v . evi február hó 16-án, hétfon. 34 a jószágától, gépeitől megfosztott, á náci hordák által kirabolt nagybirtok rendszerevei lehetett volna-e termetűi! Erre csak aat mondhatom, hogy nem. Szemben vele. a kisbirtokon már sokszor igaerő hiján, elaknásított tóidon, életveszélyek közepette dolgozó paraszt, ha magát fogta is az eke elé. lihegve, lerongyolódva, mégis megindította a munkát es megvalósította a leggyönyörűbb csodád termelt. Termelt élelmet, életet, az egész, lerongyolt országnak, termelt, adott a városi dolgozók éhes szájának w. A kisparaszt sokszor valóban a tíz körme vei vívta meg ezt a csatát, két kezével harcolva ki a földből a terményeket- Megművelte a lehetetlennel határosán a földbirtokreform folytán neki juttatott földet. Azután jószág után nézett. Magam láttam nem egyszer, hogyan utazott a közlekedés szörnyűségei közepette, vasúti kocsi tetején, egy pár zsákkal a paraszt sokszor a orság túlsó végébe, ahol megmaradt még egy két anyakoca, azért, hogy annak malíaioait megvásárolva tenyészállatot szerezhessen kis gazdasága számára. íme, ezt csinálta a nagybirtok helyén a földhöz jutott magyar paraszt! De tett még mást is. Emlékezzünk, amikor felszámoltuk a nagybirtokrendszert, egyre-másra jöttek a vészmadarak azzal, hogy befellegzett iparunk nagy részének, mert az Ú3 birtokrendszer nem tud termelni ipari feldolgozásra váró növényeket. Ezek a halálmadarak eltemették a többi között a magyar cukoripart is, mert — mint mondották — vége a nagybirtoknak, nem termel többé senki sem cukorrépát. Mégis ennek ellenére mit látunk 1 ? Cukorgyáraink nagybirtok nélkül is dolgoznak é&< hogy a legfontosabb népélelmezési cikkből, a cukorból van bőségesen, igazán állíthatjuk. De igen t. Ház, nemcsak a nagybirtok ellen küzdött a független kisgazdapárt megalakulásától szüntelen, hanem a nagytőke kizsákmá" nyoló uralma ellen is, mert ez a bankokráeia erkölcstelen és népellenes volt. Ma, amikor a bankokat államosítjuk, a jajgatók azt szajkózzák, hogy ez merénylet a polgári eszme, a mar gántulajdon ellen. Ámde hol voltak ők, a nagy jogtisztelők akkor, amikor a bank vagyonálliagához viszonyítva úgyszólván filléres banktarr•tozásokért üttette dobra a kétkezi falusi munkásember vérrel, verítékkel kiharcolt legszentebb magántulajdonát: a kis nádfedefes házikót? Kérdem, hol volt itt a magántulajdon" nak annyit hangoztatott tiszteletel De ez a nagytőke ezenkívül pénzével meg'vásárolta, anyagilag gúzsbakötötte, tetszésére idomította még- a lelkek (Szabadságát is. Csak addig, s annyit szólhatott a hazátlan paraszt, ameddig s ahogy az a nagytőkének tetszett. Kérdem, nem voílt-e hát erkölcsileg is jogosult ilyen erkölcstelen pénzhatalom felszámolása a pénzintézetek államosítása >révón1 Ezért fcüzdöfr tünk, ezért fordultunk szembe az akkori államhatalommal, ezért vagyunk mi kisgazdapártiak is boldogok ma, (amikor a bankok államosítása tető alá kerül. T. Ház! Mi a független kisgazdapártban igenis valljuk, hogy a magántulajdon alapján állunk. Eszerint űzzük politikánkait is. Azonban csak addig: sérthetetlen és szent előttünk ez a magántulajdon, amíg tevékenységével a nemzetgazdaságban nem veszélyezteti a maft gyár nép létérdekeit. Ellenben nem tudunk és nem ie* fogunk védeni sohasem olyan birtoko-
