Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

35 Az országgyűlés 46. ülése 1948. kát, bankokat és ipari nagyvállalatokat, a

me lyek & magyar dolgozók kiszipolyozására, vagyonukból, becsületes kis keresményükből való kiforgatására törnek/ Amikor a 'kisgazdapárt gazdaságpolitikai, elvi állásfoglalása, ideológiája felett most a mnltba visszapillantva, majd a jelent szemlélve vizsgálatot tartunk, ágy érzem, meg kel állapítanom, hogy a mi pártunk követelte az előbb említett sarkalatos reformokfesi egyidőben a magyar' gazdatársadalomria piócaként rátapadó, tüídtejét, vérét szívó kartelfcapitializmus felszámolását is. Ezt mi nenisa felszabadulás óta valljuk. Ez a tétel sarkalatos pontként illeszkedett be immár közel két évtizedes békésii első programunkba. Mi már akkor láttuk, micsoda felmérhetetlenül gyilkos rombolást végez a kartelkapitalizmus. Már akkor a magyar népet szólítottuk ia lelkek karteljébe való összefogásba, a szívtelent, emberségtelen kairtelfcapitaliznius ellen. Ezt azonban nem ártana, ha azok is megtanulnák most, akik bennünket akkor bírálgattak akiki akikor reánk acsarkodtak ás átlátszó demagógiával csábították el most tőlünk, tömegeinket Ez volt, ez ma is ideológiánk célkitűzése és iliényege gazdaságpolitikák síkon. De foglalkoznunk kell pártunk helyzetével közjogi síkon is. Vegye itt elsősorban tehát tudomásul mindenki, hogy a független kisgazdapárt a parkr mentáris rendszer rendíthetetlen híve ma is. Tudjuk és valljuk tehát azt is, hogy ia parlamentáris rendszerben az ellenzékre is elemgedhetetlein szükség van. Ámde itt álljunk megEnnek az ellenzéknek építő ellenzéknek kell lennie és nem rombolónak. Legyen az ellenzék bírálatában tárgyilagos és> ne kákán csomót kereső, nyomorúságot meglovagoló, népszerűséget hajhászó, konjlinktáras »esak azért is ellenzéik«- Mert egy ilyen ellenzék felelőtlen játéka bűnös üzéliemmé fajulva, halálos veszélyt rejthet egy haladva, építeni akaró demokratikus társadalom számára- Sajnos, elmondhatjuk, hogy a választások alatt az ellenzék egy részénél éppen ilyen tendenciával találkoztunk Az ilyen ellenzékre pedig egy fejlődni akaró országiban szükség nincs, mert a maró fekély módjára telepszik az egészséges nemzettestre* A választások .alatt viszont az ellenzék pártjai résziéről sokszor szemünkre vetették, hogy a marxista pártokkal a választási szövetségben egykövet fújunk Azt hirdették, hogy mi is a marxista ideológiát valljuk, hogy írni már nem is vagyunk kisgazdapártiak- Azok, akik ezt állították, sohasem voltak igazaiban kisgazdapártiak. (Ügy van! Ugy van! a kisgazdapárton-), $öt nem is ismerték a kisgazdapárt oéllki tűzéseit. Azok nem harcoltak velünk & kisgazdapárt elveiért, vagy_ ha. harcoltak is látszatra. kai ott is voltak egyideig a sorainkban, mégis végül • egy olyan csoport befolyásai alá kerültek, amely csoport éppen a kisgazdapárt ellen vívta tűzzel-vaseal a niaga harcát a, felszabadulás előtt. Mi, a kisgazdapárt nem vagyunk marxistái párt, ezt nyültan megmondjuk ma is. azonban amíg munkánkban magyar dolgozók, népi, kis polgári exisztenciáki életformájának érdekeit szolgálhatjuk, addig utunfcnak együtt kell haladnia azokkal, akik ha más világnézeti síkon is, de ugyanúgy küzdenek, mint nuUá dol" gozó magyar milliók életszínvonalának • emeléséért. Hat ezek a pártok marxisták is történe;tesen, ezért mi még nem fogunk letérni arról az útról, amit együtt is járhatunk a jó ügyi érévi február hő 16-án, hétfon. 36, Mekóben. Tudjuk, hogy a fejlődés útja egy szociálisabb,'emberibb magyar demokrácia felé vezet. Mi ezt, híven multunk prograin,janoz, nem is (akarhatjuk megakadályozni, sőt annak (mielőbb való megvalósításáért kell. hogy küzdjünk. Beszédem befejezése előtt, engedje meg a t- Ház, hogy még néhány szót szóljak külpolitikánkkal kapcsolatban. Mi magyar parasztok, kiknek lelkében mindig ott szunnyadtak a 48-aseszmék, Kossuth Lajos álmának valóraválását latjuk most, amikor a dunamenti államok testvéri közössége évszázadok félreértése után a szemünk előtt alakul ki- Ezt hirdette Jugoszlávia felé vértanú halált i halt tanítómesterünk is, Bajcsy-Zsilinszky Endre. Ezért vagyok teljes bizalommal .Dinnyés Lajos kormánya iránt, s a költéégyeltést magam ós" pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon. — A szónokot számosan üdvözlik. — 12.30.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Kisházi Mihály ! KISHÁZI MIHÁLY (nt): T. Országgyűlés! A tárgyalás alatt álló belügyi költségvetés az állami költségvetés egyik legérdekesebb, legtanulságosabb fejezete, nemcsak azért, mert maga a belügymin: sztori um is a kormányzó pártok egyik kulcspozíció jaj. hfinem azért ismert a belügyminisztérium, ezt a költségvetést szemmel látbató gonddal, technikai felkészültséggel úgy állította össze, hogy áttekinthető, s áttekinhetősége melleflfc az indokolás minden szavának megvan a maga súlya és jelentősége, tehát jól érthető. Ha ezt a külsőt veszem alapul, akkor á belsőtől már ugyanezt várnám és lti[ bizonyos ellenérzelmek uralkodnak el lelkemen- Elsősorban bizonyos mértékű aránytalanságot 'keli látom ebben a, költségvetésben. Mert hiszen mit lábunk? A közigazgatás polgári vonalán az ö&szes kiadás 82.5 millió forint és ha ebből levonjuk a nem személyi jellegű dotációkatakkor kerekszámban, durván kiszámítva 50 millió forint marad a 12.984 alk almozott dotálására. Ezzel szemben a rendőrségnél a 33.825 főre csökkent személyzet dotálására, személyi járandóságainak fedezésére kerekszámfoan 204 millió forintoit, irányoz elő a költségvetés. Ez . egyrészt azit jelenti, hogy egy közigazgatási tisztviselőre átlag 25 rendőrségi alkalmazott jut, ami végeredményben a háború utáni erő" seu leromlott közbiztonsági, vagyonbiztonsági viszonyok toldatában egészen jól magyarázható és még el is fogadható, de nem tudom elfogadni a dolognak azt a másik részét, amely ebből az Összehasonlításbői következik, nevezetesem, hogy míg a személyzeti létszám a rendőri személyzet javára 2.5-szörös arányt mutat, addig önmagában az összegszerűségeit nézve, ebben a költség vetésben, négyszerese a rendőrség dotációja. ', , Ne méltóztassanak félreérteni, nem azt kifogásolom., hogy a rendőrség többet kap, mert hiszen végeredményben örülni kell, ha bármilyen közallkiainiazottt megközelíti a létminimumot, inkább azt nehezményezem ebben a kérdésben, hogy a közalkalmazott, a polgári alkalmazott keveset kap ahhoz, hogy a létminimumoit elérje. Itt jutottam éli, t. Országgyűlés, mondani-