Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-49
375 Az országgyűlés 19. ülése 19Ú8. é az én tételem cáfolatát nem halottaim a miniszter úrtól. Szinte érthetetlen az a megnemértés a magyar mezőgazdasággal szemben, amellyel lépten-nyomom találkozunk. A felszabadulás után, amikor az egész nemzetgazdaság végeredményben tönkrement, amikor mindent ujr;ai kellett indítani, (17.00.) természetes és" logikus lett volna, ha az a rész kapja a legnagyobb segítséget, ahol! a legnagyobb a baj. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) Nyilvánvaló mindenki előtt, hogy ia. súlyosan beteg, romlott nagybirtokrendszert meg kellett szüntetni,^ a földreformmal bekövetkezett operáció jól sikerült, ezt mindenkinek meg kell állapítania, de az operáció után a szervezetnek éppen azt a részét kellett volna a Illegj óbban ápolni, amely a legnagyobb struktúraváltozáson ment keresztül. (Zaj a kommunistapárton.) Igazat adok Farkas Ferenc képviselőtársamnak, aki okos beszédében elmondotta azt, hogy először iparcikkeket kellett teremteni a mezőgazdaságmik. Ez így is van, ezt r el kell ismerni, ez megtörtént. A második lépésnek azonban már régen be kel%tt volna következnie, és félek, hogy most már későn kövétkezhetik be. (Egy hang a kommunistapárton: Ne féljem!) Nemi merem hinni és nem merem feltételezni... (Folytonos zaj a komunistapárton.) Kérem, képviselő urak, csak tizenöt percem van. (LÉVAY Zoltán (md): Türelem! Türelem! Nem szabad izgulni!) Mondom, nem merem feltételezni, hogy ennek a lemaradásnak politikai meggondolások lennének az okai. Nem merem feltételezni és nem hihetem azt, hogy ennek a lemaradásnak oka, hogy a parasztság és a mezőgazdaság végeredményben igen nagy tömegében két választáson keresztül csak az óvatosabban haladó pártok mögött haladt. Sokkal inkább fel kell tételeznem azt, hogy (megfelelő érdekképviselet híján — amely érdekképviselet harcos lett volna, vagy lehetett volna és a mezőgazdiaiság bajaira, az ebből keletkező és az egész nemzet-, (gazadíaságra bekövetkező veszedelmekre rámu" fcatott volna — azok la termelési ágak Ikiaptiaik segítséget, amelyek erősebbek, hangosabbak voltaik, amelyek jobban helyezkedtek. Isimét a miniszter úr beszédének egyik része bizonyíték erre a tételemre. A miniszter úr elmondotta, hogy a gépesítés során traktorokat hozunk be az országba. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a miniszter úr informá" ciói rosszak. Nem traktorokat hozunk be az országba, hanem drágán termelt traktorokat viszünk ki az országból a földmívelésügyi kormányzat tiltakozáSi a ellenére. Egy harminclóerős magyar traktor a Hofherr-gyárban 40.000 forintba kerül. (BARKÓCZY József (dn): 43.600.) Az a fogalmiadó. Ugyanaz a traktor angol kikötőbe berakva ezer dollár, a szállítási és vámköltségekkel együtt kétezer dollár, tehát 24.000 magyar forint. _ Nyilvánvaló, hogy az árkülönbözetet, ha kivisszük a traktorainkat, csak ártámogatással lehet meg" kapni. (LEVAY Zoltán (md): Ügy, mint a sza-. laminál!) Ártámogatást kell tehát adni azokért a magyar traktorokért, amelyeket ÓJnmen ki" viszünk, jóllehet, itt volna reájuk szükség. Csakhogy nem ezi a 26.000 forintos differencia az egyetlen ártámogatás, hanem voltaképen az is, hogy azt a vasat, amelyet a traktorokhoz felhasználunk, cseh és lengyel kolksszal állítjuk elő; erre újra összesen 100 millió fövi február hó 19-én, csütörtökön. 376 rátnt ártámogatást kell adni, hogy bejöhessen az országba. Traktorok helyett mezőgazdasági terményeinket kellene kivinnünk. Ahhoz, hogy mezőgazdaságunk termelése zavartalan és mindenképpen jó legyen, feltétlenül kellene az egész mezőgazdasági dolgozó rétegnek, a parasztságnak lelkesedése is. Ezt a lelkesedést helyes gazdaságpolitikávaL he" lyes neveléssel el is lehetne érni. Ahogyan Reök Iván képviselőtársam egyik nagyon szép beszédében mondotta: a demokrácia alapjai akkor szilárdak, ha minden egyes tagját, miaden egyes- polgárát' megnyerjük a demokrá" ciánatk. Éppen a parasztságnál kellene erre a nevelésre a legjobban vigyázni^ mert hiszen az a legérzékenyebb. Sajnos, egynéhány olyan legújabban megjelent rendelet^ amely r a legérzékenyebb pontjám; a beszolgáltatásnál érinti a mezőgazdaságot, élénken rácáfol erre s éppen az ellenkező ^ hatást éri el, mint amit el kellett volna érnie. Ilyen például a beszolgáltatás végrehajtásáról szóló 212.500/1947. számú rendelet, ame.'y szerintem végzetes hibát követett el akkor, amikor 13. §"ában kimondotta azt, hogy a cséplési könyvbe bejegyzett eredményeket elfogadni nem ©zabád, mégpedig azért nem, mert nyilvánvaló. (DÖGEI Imre (kp): Csalás! Csaltak!) hogy ezt a 20% ot meg kell magyarázni és erre azért van szükség, mert az országos tapasztalat szerint a cséplési eredménylapon • feltüntetett terméseredmény 20% "kai kevesebb a valóságos terméseredménynél. Magyarul ez a következőt jelenti: kimondjuk az egész mezőgazdaságra azt, hogy 20%-'kai csalt a cséplésnél. Lehelt hogy vannak, akik 20%"nál többet is letagadtak; lehet, hogy vannak, akik 20%-ot csaltak! vagy esetleg sokkal többet eltitkoltak, ezek miattit azonban az egész mezőgazdaság 4-5 milliónyi népességére ráfogni és # feltételezni azt,, hogy csalóik voltak: pszichológiai hiba, amit különlben sem érdé" melt meg a mezőgazdaság dolgozó népessége. (DÖGEI Imre (kp): Ez nincs benne, eSaik hozzáteszi.) Ezt__ tételezik fel a (mezőgazdasággal szemben! (DÖGEI Imre: Rosszhiszeműség! — KOVÁTS László (dn): Es azt mondják, hogy több kenyeret, több szabadsagot! — ZajJ Engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy rámutassak arra, hogy ennek a rendeletnek milyen súlyos további fejleményei vannak. Véleményem szerint Í&&R súlyos, éspedig az elérni szándékolt hatással ellentétes hatást ér el az a, Somogy megyében kiadott 167. számú rendelet is, amely szerint, haj a gazda úgy számol el, hogy bevétele és kiadása tökéletesen egyezik, az a gyanú, hogy a gazda valóságos terméseredményét nem vallotta be. Erre a gazdát figyelmeztetni kell és a legszélesebb bizonyítás felvételével házkutatást kell tartani. Még sokkal súlyosabb erkölcsi roanibolást végez az a rendelkezés, amelyet szintén ismer" tetni fogok és amely szerint, ha a két bűnítárs közül az egyik,, tehát aki az eltitkolt tér* méseredményt bevallja, — tudniillik két ember szerepel: az egyik a esépeltető gépész, a másik a gazda — mondom, ha a két bűntárs közül az egyik a másikra rávialL akkor őt semmiféle követlkezmény nem terheli, a másiktól azonban elkobozzák a gabonát. A 61. számú rendelet szószerint azt mondja, hogy: a valóságos cséplési eredményt minden eszközzel meg kell állapítani, ^a helyben lakó cséplőgépészeket be kell hivatni és meg keli magyarázni, hogy a cséplési erediménylapokra vagy a náluk levő cséplési eredményre az ál"
