Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

SÍ Az országgyűlés 46. ülése 1948. megbicsaklott ország második költségvetését tárgyal ja a magyar nép álltai már málsodízbeai választott parlament r Hogy világosan lássuk a magyarság érdekélben, mit akar ez a költségvetés, vessünk egy pillantást aimult romjaira ós minden vonatkozásban hasonlítsruk össze ia múlt jelenségeit a jelentnél. Elismerjük, aiz állapotok még sok tekintetiban súlyosak, de a múlttal összehasonlítva mátris biztató jeleket nyújtanak a jövőre. Nézzük talán elsősorban állami szeirkieze-tünk legfőbb biztosítékát, a közigazgatásit-. Kezdem talán a múlttal. Mi volt, a múlt közigazgatását A felső tízezrek s a, nemes és * nemzetes < vármegyék kiskirályainak i parancsára gerinctelenül hajbókoló, talpnyaló* fcabátíeladnokok kezében volt az orszáig vezetése és irányítása, (ügy van! a kisgazdapárton.) A terhek és jövedelmek igazságtalan elosztásának eredményeként óriási távolság volt a tlálrsadlaimi osztálytok, az e-miberek és emberek között Jóllehet, mindnyájain egy hazának a fiaá voltunk. [Közigazgatásunkat kizárólag a feudális nagybirtok és a szipolyozó nagytőke szolgálatába állították be. A parasztságot ési az ipari munkásságot ezek a saját kényükrekedvükre idomított közigazgatáson, keresztül tartották kéziben. Emlékezzünk csak a választásokra. IIyenkor mindig aiz adóvégrehajtó látogatta meg a nagyhír tokhoz viszonyítva aniúgyis igazságtalanul súlyos adóteher alatt nyögő vagy adóhátralékos parasztságot és figyelmeztette: vigyázz, pjarríasztt,, tudnod kell, kire szavazol, mert máskülönben baj lesz, (Elnök: KÉTHLY ANNA. -12.11) így volt a bankoknál is. A dolgozók állandóján a íbpnfcoknak vetrítékeztek. De a nagytőke betyárhaialma nem álloitt meg itt, bilincsbe verte a törvényhozókat is, a, jelöléseknél mindig ott volt, finanszírozta a, választásokat, persze- úgy, hogy váltóira, adott pénzt a jelöltnek. A váltót azután a nagytőke a pártkasszába helyeztette el zsaroló fegyverként, ment jaj volt annak a, képviselőnek, aki neirn' úgy járta a táncot a politikai arénákban, mint .ahogyan- a hizelgo nagytőke- fújta és nem védte annak érdekeit. Az- ilyen' erkölcstelen bankpolitikával szövetkezeit közigazgatás tette azután tönkre a parasztságot, a munkásságot és védett birtokossá a gazdák százezreit. Amellett -azonban, hogy ez a tőkehat-alommal szövetkezett közigazgatás gazdaságilag szüntelenül fojtogatta és a legnagyobb nyomorba taszította a magyar parasztságot, durva, lealázó bánásmódjával még erkölcsileg, emberi önérzetében is megrugdalta.. Ha a dolgozó ember végső kétségbeesésében közigazgatási fórumhoz fordult, merít esetleg nem volt mit ennie, panaszainak furcsa megoldásául nem egyszer -azzal fizették ki, hogy menjen legelni. Ha pedig ezért megtiport önérzetének utolsó maradékával tiltakozni próbált, jött a csendőrszuirony. a. pofon, a börtön vagy az internálótábor, egyszóval a közigazgatási zaklatásnak százr és- százféle tortúrája. T. Ház! Visszanéztünk a keserves múltra; nézzük most ugyanebben a vonatkozásban a jelent. ^ Igaz, hogy a mai társadalmi reind kialakulásával nagyon sokan elégedetlenek' nagyon sokan mondják még most is, hogy ami van, az nem demokrácia. Elismerem, hogy ma még nincs teljes demokrácia. Ámde tisztában évi február hó 16-án, hétfőn. 32 kell lennünk azzaá is. hogy jelen demokráciánkat mem a történelmi fejlődés hozta meg, hanem a győzelmes orosz hadsereg adta azt a Függetlenségi Frontba tömörült maroknyi magyar demokraták kezébe. (ügy van! ügy van!) Igaz, hogy ma mindenki demokratának vallja magát, demokratikus) pártjelvényt hord. de s-aj nos, -még nagyon sokaknál a jelvény alatt ott ég, ott izzik a demokrácia gyűlöletté, (ügy van! ügy van!) De hogyan is szerethette volna -azt meg! Nem -ólt benne, niean szenvedett meg érte, a műit rendszer nevelte. Hiszen az 1939"es választásokon mindössze csak _ három szociáldemokrata, került be a képviselőházba. Azt is jói tudjuk, hogy ugyanakkor csak tizenhárom kisgazda került be a parlamentbe. Hol voltak akkor a demofcratáM, Ám most, t. Ház. mindenki egyszerre demokrata; az is, aki 1939-ben esetleg kormánylistára szavazott-, s •mindezek most fájlalják. hogy nincs igazi demokráicija. Persze, hogy nincs, mert demokráciát csak igazi demokraták tudnak csinálni. Ilyen demokratikus szempontból megfelelően nevelt magyar^ tömegeink azonban az- idő rövidsége miatt még nem nagyon- vannak. Sokszor fájlalják-, hogy a kormányintézkedések nem teljesen demokratikusak, demokráciát azonban — mint eiőíbib mondottam — csak demokratikus gondolkozású, f elif ogású, cselekedetű emberekkel lehet kiépíteni. (V'gy van! ügy van! a kormánypártokon.) Tehát éppen a fiatal, még támogatásra szoruló demokrácia érdekében van szükség, olyan intézkedésekre, amelyek nem demokratikusak, ámde f biztosítják a demokrácia teljessé való fejlődését T. Országgyűlés! Mi, a koalíciós pártok mindaddig, amíg a magyar nép minden polgára nem félti, őrzi egyformán, a; demokráciát; amíg annak lesznek ellenségei; amíg lesznek a reakciónak sötétben megbújt, fülbesúgó propagandistái; amíg a mi demokráciánk apró hibáit mindig feszegető s az újjá építés nagyszerű teljesítményeit lefitymáló, gyalázó fasiszták lesznek országunkban; amíg csak egy ilyen ember is akad; addig nem lehet félbehagyni a küzdelmet, s ebben a harcban mindig az ad hoc fegyverrel ütünk vissza. Elismerjük, hogy fiatal demokratikus közigazgatásunknak még valóban vannak hibái, ezek azonban mind az előbb említett okok okozatai. A múlt társadalmi rendszerből még maradtak közigazgatásunkban a sima köpenyegű galambárusok, a szemforgató pénzváltók, a farizeusok, akik mindig eltakarták, eltagadták a nép igazi arcát. Ezek között kell még rendet teremtenünk. Közigazgatásunk reformját mielőbb végre kell, hogy hajtsuk s_ így közigazgatásunk valójában a demokratikus többség akaratának végrehajtójává válik. Mint falusi ember, a közigazgatás újjászervezésével-kapcsolatban meg kell, hogy említsek még valamit. A felszabadulás után mondhatnám félig-meddig már jogszokássá vált, hogy egyes vidéki közületek vagy magánosok a legjelentéktelenebb ügyekkel miniszteriális hivatalokat zaklatnak.'Tudom, hogy az ilyen ügyes-bajos ügy a panaszos- szempontjából mindig nagy ügy, de közigazgatásunkat úgy keli megreformálnunk, hogy a jövőben az ilyen problémákra lőtt a helyszínen a vidéken, megkapja minden magyar állampolgár az eligazítást és a tanácsot. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy közigazgatásilag, jogilag