Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-49

349 Az országgyűlés 49. ülése 1948. évi február hó 19-én, csütörtökön. 350 tattá, hogy agrárollóról és ipari ollóról beszélünk, azt mondotta a felszólalóknak, hogy ő a statisztika számaival hadakozik, nekünk pedig a hangulatkeltés az 'eszközünk, és. hogy agrárolló nincs. Lehetséges, hogy a miniszter úr statisztikával dölgoztó, de hia magát az éleiét fogja nézni, akkor ésizre fogja- venná, hogy a vászonnak, a f laneLkiek, az ingnek, a gumicsizmának, a ekailapnak, a drótnak vagy az ollónak az ára igenis erősen felette van azoknak az áraknak, amelyek a terményárak békebeli vásárlóerejének megfelelnének. Hogy van-e agrárolló vágy nincs., van-e ipari olló vagy nincs, arról nem vitatkozom. Bizonyos, hogy- a mezőgazdaság kapott 8%-os, majd 5%-os árengedményt az iparostól, az állati termékeik kulcsa is megváltozott, a búza árát ilisi 20 forinttal emelték, de ez még nem ér sokat, ez csaík egy kicsit javította meg a túlságosan alacsony terményárakat és csak egy kicsit szűkítette a nagv agrárollót. (KUNSZEEI Gyula (md): Ahol szabó van, ott ollónak, is kell lenni!) Én azt mondom, mélyen t. Országgyűlés, hogy nincs sem agrárolló, sem ipari olló. hanem igenig vau államolló. (DeYültség. — DÉNES István (md)): Szaporodnak az ollók!) Államollló van, inert a költségvetés maga is mutatja, hogy milyen; nagy mértékben veszik igénybe a mezőgazdaság termel vényeit. Nézzük a, dohány r árát. Köztudomású, hogy a dohátnybóil iaz állam bevétele 516 millió forint, ai papír-, illetve gyufaadóból 12, illetve 8 millió forint- tehát összesien 537 millió forint az állam bevétele. Az is* tudott dolog, hogy a dohánytermelőknek évente egyszer fizetnek és nem túlságosan nagy árat, ellenben a dohány fogyasztói árát évente többször emelik. Ezt igen t. képviselőtársaim is tapasztalhatják, akik dohányoznak. (FARKAS Dénes (dn): Ahogyan romlik a minőség! — DÉNEíS István (md): Legalább jót adnának!) A szeszadóból 218 millió forint az az összeg, amely a tulajdonképpeni bevételt adja. Itt is előfordul a kukoricának szesszé való főzése, és a mslaszból is főznek szeszt. A kisemberek a saját tulajdonukat képező törköly- és gyümölcs. pálinkakészítményeiket már csak annyiért tudják eladni, amennyibe nekik maguknak van, ha a szeszfőzéisi illetéket megfizetik. (FARKAS Dénes (dn): Megisszák!) A borkérdés sokszor izgatja az embereket, (különösen amikor isszák. Tény _ az, hogy _ a must ára 2 forint, mondjuk minőség szerint 2.50 volt, ma is 25—30 fillér a bor Maiigánfokonként, a jobb minőségeknél eléri ez az ár a 3—4 forintot. Mégis azt látjuk, hogy 10—11, sőt 12 forint az ára közönséges borkimérések' ben. A fogyasztó a termelőt emlegeti a fogyasztáskor, a termelő a kocsmárost, a kocsmáros pedig a műtrágyát, mert ez az oka fannak, hogy drága a bor, hogy .ő hozzájárulást lkénytelen fizetni ELNÖK: A képviselő, úr beszédideje lejárt. (Közbeszólás a konimunistajyárton: Elég!) KISS FERENC (md): Azonnal befejezem. A cukoradó a költségvetés" tételei között 441 millióval szerepel, de itt is az állaim fölözi le a hasznot, mert az állam 2.80 forintért veszi át a gyártól, kiadja 5.9G forintért és a fogyasztónak 7.20, illetve 13-80 forintért kell megvennie. Innen van az állam 441 milliós haszna és ettől a haszontól az állam fosztja meg a termelőt, Miután nem látom azt a mezőgazdaság iránti szeretetet, amelynek egy költségvetésben meg kellene nyilvánulnia, a költségvetést magam és pártom nevében nem fogadom el. ELNÖK: Szólásra következik

1 a feliratkozott szónokok közül'? POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Filó Sámuel! FILÓ SÁMUEL (kg): T. Országgyűlés! Örömmel üdvözlöm a földmívelésügyi tárca költségvetését elsősorban azért, mert a gondviselés megengedte számomra, hogy az a miniszter ^ terjeszthesse be ezt a költségvetést, akivel én évtizedeken keresztül együtt harcoltam a demokráciáért és harcoltam a íöld/biitoktreto rmert. Miután egy ilyen íegyverbarátság után én teljes bizalommal viseltetem személye iránt, ebből következik az is, hogy bizalommal vagyok azzal a kormánnyal szemben is, amelyben a miniszter úr helyet foglal. {Helyeslés a kommunistapárton.) T. Országgyűlés! Ezekután nem szándékozom azokkal a számoszlopokkal előhozakodni, amelyek a költségvetésben szerepelnek, éspedig azért nem, mert meg vagyok róla. győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a magyar mezőgazdaság, de különösen a parasztság'sorsát szívén viseli és ezekben a nehéz háborúutáni időkben, amikor ebben az országban mindent újjá kell építeni ós amikor a lehetőségek igen szűkre szabottak, minden lehetőt megtett, amit megtehetett. Lehetne itt vitatkozni arról, hogy bizonyos tételek kevéssé vannak dotálva és lehetett volna talán .többet is előirányozni, de hadd említsem, meg ezzel kapcsolatban azt, hogy én már ennek a költségvetési vitának a során is hallottam, hogy egy-egy képviselőtársam kifogás tárgyává tette a nagy teherviselést. Ha az egyik oldalon az a kívánalom, hogy magasabb tételeket állítsunk be. a másik oldalon pedig azt hangoztatják, hogy tanúsítsunk kíméletet, akkor azt hiszem ez az összehasonlítás bizonyítani fogja, hogy a kettőt egy- , szerre megoldani teljesen lehetetlen dolog. T. Országgyűlés! Éppen ezért, ha a számokkal nem foglalkozom, talán legyen szabad felemlítenem ós felelevenítenem éppen a földmívelésügyi kormányzat felé azokat a gondolatokat, amelyeket már a multévi költségvetési beszédemben felvetettem. Nem elegendő .az, hogy megszüntettük Magyarországon a nagybirtokrendszert. Szükséges volna nfcst már r az is. hogy. jöjjünk a termelési rendszer átformálásával. A multévi költségvetési vita' során kifogásoltam azt, hogy a liisbirtokrendszer kialakításához szükséges technikai előkészületek nem történtek meg és nincs meg a termelésnek az a beállítottsága, amelynek segítségével minden talajt a maga erejéhez, a maga termelőképességéhez képest a legjobban lehet hasznosítani, tehát sürgősen szükséges a tájegységek megteremtése. Ezen a térén azonban még a mai napig sem látok egyebet, mint azt. hogy a multévi beszédem után valaki megprezentált egy szakkönyvvel, amelyből azt látom, hogy Magyarországon az agrártudományos világ foglalkozik^ ezeknek a kérdéseknek megoldásával. Ha átnézem Kreibig Lajos könyvét és áttanulmányozom, világosan látom azt, hogy ezek a tájegységek elméletileg megvannak, azonban gyakorlati kivitelük tekintetében eddig még semmit sem tapasztalhattunk. (Ugy van! a kisgazdapárton.) Itt kell megemlítenem azt, hogy nagy hiá-