Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-49
335 Az országgyűlés 49. ülése 1948. a visszaesés minőségi téren. Minőségi állományunk, sajnos, szinte egyáltalán nincs, mert hiszen a háború következtében leginkább minőségi állataink pusztultak és vesztek el, úgyhogy a megmaradt állományunki ha a létszám szempontjából még úgy ahogy ki is teszi 75%-át a réginek, de minőség tekintetében a visszaesést százalékban alig tudnám kifejezni. Tehénállományunkból, amely körülbelül 760.000 Icjjarabot tesz: ki, 50-í)00 darab vaui törzskönyvelzve. Az ellenőrzés nem kötelező, csupán önként jelentkezőkből rekrutálódik; ennek előnye, hogy minden kényszer nélkül az egyéni elhatározást, a vagyonnal való szabad rendelkezést jelenti, hátránya petdig az, hogy ^nagyon sok elitnek való anyag továbbtenyésztése kiesik a nemzeti jövedelemből. Az előadó úr ugyaincsak hosszasabban időzött ennél a témánál és ^megállapította, hogy ezeln a téren nagyon sok a tenni Aratónk. Én, mint tárgyilagos és építő ellenzéki politikus, szeretnék egy közvetlen javaslatot tenni a miniszter úrnak, annak érdekében, hogy nagyobb mértékű beruházással S'ZarvasmarhaáHoiHiányunk fejlesztését és eteen keresztül nemzeti jövedelmünket az elkövetkezendő időkre feltétlenül nagy mértékben tudjuk emelni. Ma Magyarországoi! körülbelül 50-000 darab törzskönyvezett tehén van. Ha ezek kivétel nélkül mind elitmarhák lelnnének, abban az esetben nem lenne hiány a belföldi utánpótlás tekintetében. Sajnos, amint már az előbb is említettéin, minőség tekintetéhen nagyon gyengén állunk- A háború után *a törzskönyvező egyesületek munkájának megindulása során kénytelen-kelletlen fe] kellett venni azokat az állatokat, amelyek adott körülmények között éppen voltak'. így bizony, nehezen tudunk előre _ menni. Ha azonban a 760-000 tehénből eUtkí választás útján 150.000 darabot ki tudnánk válogatni és ennek a 150-000 darabnak a törzskönyvezését? ellenőrzését kötelezővé tennénk- abban az, esetben ezeknek a teheneknek az utódai nemcsak a belföldi szükségletet, különösen apaállat tekintétében, biztosítanák, hanem a szomszédos, környező államokban a hasonló fajtájú és minőségű szarvasmaimaállomány apaálhatsizükségletét is exportban nagy mértékben kielégíthetnénk és ezáltal nemzeti jövedelmünknek hatalmas mértékben való elmélkedését tudnánk biztosítani. Pontos számításokat A^égeztem ezen a téren és arra az eredményre jutottam, hogy a mai törzskönyvezési alapon, de a háromszorosára való felelmelés esetén az ellenőrök! számának szaporításával és egyéb dologi kiadások összegszerű emelésével ez mintegy .5 millió forintos befektetést igényelne, ami két-három év múlva busás kamatozással hozná meg az ország a nemzet számára a maga jövedelmét. (Elnök: JMPLOM FERENC. 12-04.) Az állattenyésztési cím 2. rovatának első alrovatába fel van véve 780.000 forint, amit azonban nem fordítanak teljes egészében a szarvasmaíhatenyésztés fejlesztésére. Ugyanennek a tételnek 2. ' a alcíme alatt 386.000 forint vam beállítva fejlesztés és tenyészmarhák kiosztása címén. A hároméves terv keretén belül volt ugyan a szarvasmar'hatenyésztés céljaira egy bizonyos összeg beállítva, e'zer szarvasmarhát kiosztottak az újgazdák részére, de ennek pénzügyi adatait ezidén még nem (ismerjük. T. Országgyűlés! Azért is fontos szarvasévi február hó 19-én, csütörtökön. 336 I marhaállományunk (minőségi fejlesztése, mert ez szorosan össezfügg a tejtermelés és a tejter-. mékek aktuális probléma javak Hal az 1934— I 1938-as éveket veszem állandóan fiigyelemhe, látom, hogy átlagban 950.000—1,000.000-ig terjedő tehénállományunk volt az országban és ennek a tehénállománynak az évi tejhozama tehenenként 1700 liter volt átlagban. Ma 746.000 darab tehén van pontos adatok alapján, a fejés! átlag azonban körülbelül boizzávetőlegeseini a korábban kifejtettnek még a felét sem éri el. A fenti tejmennyiségből az 1938-as adatok alapján az üzemekbe ipari feldolgozás céljából beszállított tej 328,800.000 liter volt. a többit kivétel nélkül édestejként használták fel és közvetlen vagy közvetett formájában juttatták a fogyasztóhoz. Ma az üzemekbe beszállított tej, bár kötelező rendelkezés is áll fenn ezen a téren, csak 167,729.000 }/iter, ami nem tel-. , jeg egészében kerül ipari feldolgozásra, mert ennek is egy résize édestejként kerül közvetlenül a fogyasztóhoz. Sokkal nagyobb volt a-z eredmény a háború előtti években tejtermékek előállításában, midőn csak vajban előállítottunk "1938-ban 772 vagont; ma ezzel szemben 325 vágón at vajtermelésünk. A sajttermelésünk 1938-ban 388 vágón volt, ma ezzel szemben 228 vagon. Kivitelünk mind sagtban, mind vajban egyaránt nagyon szép emelkedést mutatott, az 1938-as években már 311 vagún vajat vittünk külföldre, ugyanakkor 38 vaigón sajt volt a kivitel. Exportunk jó "hányadát a tejtermékek alkották és ez ma, sajnos, egyáltalán nincs így. Bár távol áll tőlem még a gondolata is annak, hogy ezért az exportlhiányért, akár a termelésnek ezen a téren való visszaeséséért a kormányt vagy a kormányzatot okoznám, csupán a tények ismertetése alapján szeretném, ha kormányzatunk — különösen a földmívelésügyi tárca — már előre gondoskodnék azokról az adottságokról és szükségletekről, amelyek a probléma megoldásához elengedhetetlenül szükségesek. Pontos tudomásom van arról, hogy al Nyugat már érdeklődött a magyar vaj iránt és .miihelyt egy olyan normális esztendő következik be, amelyben "takarmánytermelésünk rentabilisabb lesz, abban az es'etben feltétlenül túltermelés lesz tejben, túltermelés lesz tejter" mékekben, ós természetes 1 , hogy nem akkor, hanem már előre kell nekünk gondoskodni mindazokról atz adottságokról és lehetőségekről, 4 amelyek exportunk feltétlen biztosítását elmozdítják. Tejtermelésünk nagymérvű visz~ szaesésének oka elsősorban természetesen a hároméves szárazság és az a takarmányhiány, erőtakarmányhiány, a fehérjedús takarmányok kényszerű nélkülözése és a tejár meg nem •felélő volta- (Ügy van! a néppárton.) Nem a sokat emlegetett agrárollóra hivatkozom, hanem arra* az egyedüli tényre, hogy ' hiába állapítják meg a tej árát 80—90 fillérbein, vagy akár 1 forintban is — nem is a .tejár emelésére akarok utalni, mert nem ez a fontos, hanem a rezsiköltség csökkentése. 'Ezt p e-< dig úgy lelhet elérni, hogy a korpát, az olajpogácsát olcsóbbá tesszük, és ahol a cukorrépatermelésünk megvan áz országban, >ott 'a fejősállatok részére a melasznak a cukorrépa árába való bekalkulálása alapján teljes egészében vissza kívánom juttatni a melaszt a" gazdák részére, (Helyeslés az ellenzéken.) A tejtermelés lényeges előmozdítása egyik
