Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-49

383 Az országgyűlés 49. ülése 1948. vetése között ós arra a megállapításra jutottam, hogy nagyság tekintetében a kultusztárca költségvetése hozzávetőlegesen négyszerese a földmívelésügyi tárca költségvetésének. Akkor azt a megállapítást tettem, hogy a kultúrát semmiképpen sem kívánnánk csökkenteni, sőt a kultúra emelését igyekszünk mindenképpen előmozdítani, azonban elsősorban mégiscsak azt kell táplálnunk, amiből élünk, mert ha nem vagyunk elég erősek anyagilag, akkor tisztán kultúrával nem tudunk adót fizetni. Az egyéb tárcák költségvetésének összehasonlításával ma nem is kívánok részletesen foglalkozni, hiszen az általános vita során a hozzászóló vezérszónokok nagyjából elmondották véleményüket, csupán csak annyit szeret

: nék megjegyezni, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése sokkal nagyobb alátámasztást igényelne és érdemelnei, mert a demokrácia alapbiztosítéka a kenyér, amelyből minél több van, annál kevesebb lesz automatice azoknak a száma, akik valóban demokráciaellenesek. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Ugy van! Ugy van!) Megintcsak vissza kell térnem a pénzügyminiszter úr beszédére, amelyben a jövedelem megállapításánál állatállományunk, tehát szarvasmarhaállományunk számának emelkedését nemzeti jövedelemként könyvelte el. Mint gyakorlati gazda, nyugodtan állíthatom, hogy ezen a téren némi tévedés történt, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az 1945-ben megmaradt körülbelül 1,0507000 darab szarvasmarha csak részben volt nemzeti jövedelmünk, mert túlnyomó részében nemzeti vagyonként kellett, hogy szerepeljen. (NYÁRÁDI Miklós (^ miniszter: Téved a^ képviselő úr! Nem jövedelemként volt beállítva!) 1947-ben ezen az alapon 1,.444.000-re emelkedett ez a szám, azonban le kell szögeznem, hogy ez nem olyan emelkedés, amelyből nemzeti jövedelmet vonhatunk le, mert nagyobbrészt fél,- egy,- vagy kétéves borjú és növendékállat alkotta ezt a szaporulatot. (NYÁRÁDI Miklós miniszter: Olvassa el a képviselő úr áz országgyűlési naplót! Nincs nemzeti jövedelemként beállítva.) Statisztikailag állítottam szembe a szarvasmarha és egyéb állatállomány emelkedését, de ez nem a nemzeti jövedelemre tartozik. (BENCSIK Gyula (kg) államtitkár: A számok tévesek!) Bocsánatot kérek nem tévesek, éppen megnéztem a naplót. (Halljuk! Halljuk! — Zaj. — NAGY Károly (kp): Úgysem sokat jelent!) T. Országgyűlés^ Tisztán csak azt szerettem volna tehát leszögezni, hogy nemzeti jövedelmünk nem azonos a nemzeti vagyonúnkkal. (NYÁRÁDI Miklós miniszter: Ezt mi is tudjuk!) Sokat hallottunk az elmúlt évek ós évtizedek alatt, de ma is az intenzív gazdálkodásról. Az előadó úr 'különösen kitért az intenzív gazdálkodásra való áttérésre, és megemlítette a kertgazdaságot. Meg kell mondanom, hogy higgadt tárgyilagossággal állapította meg az átállítás nehézségeit, szinte lehetetlenségeit, mégis azt kell mondanom, hogy az intenzív gazdálkodásra való áttérés minden körülmények között szükséges, különösen most, amikor a földbirtokreform során a földbirtok struktúrája teljes egészében megváltozott és százezrekre menő új . exisztenciák teremtődtek, tehát^ az egész kérdés egészen más beállítottságot és elbánást igényel, mint az elmúlt rendszerben volt. A.z intenzív gazdálkodásra való átállítást természetesén csak abban az esetben tudnók tökéletesen megvalósítani, ha a földből kivett tápévi február hő 19-én, csütörtökön 334 anyagot tökéletes módon vissza is tudnók a földbe juttatni. (Ugy van! a magyar demokratépárton.) Ha ez a feltétel hiányzik, akkor a földben lévő tartalék tápanyagot használják fel a termelt növények s ezzel ugyancsak abba a hibába esnénk, hogy a nemzeti vagyon felhasználását számítanék nemzeti jövedelemnek. (Ugy van! a néppárton!) A földmívelésügyi tárcának, de az egész országnak, a nemzeti vagyonnak is egyik legfőbb és legbiztosabb tétele a föld. Mi sem természetesebb tehát, hogy ezt a nemzeti vagyont nem kisebbíteni, hanem ellenkezőleg, a jövedelem fokozása érdekében erősíteni kell. (Helyeslés a néppárton!) Azt a rendkívül sok tápanyagot, amelyet évente elveszünk a földből, tökéletesen pótolni kellene. A költségvetésben ennek a fontos kérdésnek megoldására csak kis tételeket találok, a hároméves terv keretén belül azonban műtrágyaellátás címén 4,600.000 forintot használtak fel, amely összeggel 107.000 métermázsa szuperfoszfát árkülönbözetét . hidalták át. A hároméves terv ennek a műtrágyamennyiségnek felhasználásával 160.000 métermázsa búzaterméstöbbletet remél. Meg kell azonban említeném, hogy ilyen mennyiségű szuperfoszfátot az elmúlt ősszel nem használtak fel teljes egészében, és természetes, hogy ezel^ után a remélt terméseredmény sem várható. Rá kell mutatnom ezzel kapcsolatban az állattenyésztési rovat igen kismérvű dotálására. Az állatenyésztés és az állati termékek termelése a gazdának egyik fő jövedelmi forrása volt és ezen keresztül exportunk fokozásával nemzeti jövedelmünk gyarapításához is hozzájárult. Az előadó úr említette már itt, hogy milyen mennyiségben és milyen minőségű tápanyagokat von el- évente a földből a terme'és. tisztán szakszerűség szempontjából szeretném talán még pontosabb adatokkal kiegészíteni az o számadatait. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Halljuk! Halljuk!) Megemlítem, hogy évi termelésünk során az 1934—38-as évek átlagában — tehát a háborúelőtti éveket veszem alapul — 2,690.000 métermázsa nitrogént, 1,300.000 métermázsa foszfort és 2.000-O0O métermázsa kálit vontunk el a földtől. Ezzel szemben, ha feltételezzük. _ hogy 200,000.000 métermázsa jól kezelt ós jóminŐBégti istállótrágyát tudunk évente visszaadni a földnek, és hozzáveszeím ehhez a tételhez még az akkori statisztikai adatok alapján kimutatott felhasznált műtrágyát, még akko.r is nitrogénből csak .1.006-000 métermázsa!, foszforból 570.000 métermázsát és káliból 1,320-000 métermázsát adunk vissza a földnek. Hozzá kell adnom még ehhez a tételhez a nitrogéngyüjtő növények által a földbe juttatott nitrogént' amelyet az akiko<ri statisztikai kimutatások alapján 670.000 métermázsára becsültek. Különféle technikai és egyéb okok miatt ezt a hiányt csak tisztán műtrágya felhasználásával szinte lehetetlenség pótolni, ezt nagyon jól tudjuk- Marad tehát az az egyetlen lehetőség, hogy állattenyésztésünk fokozásával és jól kezelt, jóminősógű istállótrágyának a hozzáadásával pótoljuk ennek a hiánynak legalább is nagy részét. Szarvasmaxbaállományunfc az 1947-es öszszeírás adatai szerint 1,440.000 darab. "Ennek mintegy 52%-a tehén. Az 1938-as számhoz viszonyítva állatállományunk körülbelül 75°/o-a a békebelinek, tehát 25% a visszaesés mennyiség tekintetében. Sokkal súlyosabb azonban