Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-49
331 Az országgyűlés 49. ülése 1948. évi február hó 19-én, csütörtökön. 332 rint a kétévi rendkívüli aszálykár, a rendkívül korán beköszöntött meleg okozta, amely selyemtenyésztésünket kedvezőtlenül befolyásolta. Még az is kedvezőtlenül befolyásolta selyemtenyésztésünket, hogy a háború okozta hiányokat ós károkat ebben a két évben kellett pótolnunk. A hároméves tervben a selyemtenyésztésre 1.500.000 forint von előirányozva-^ Még külön kiesési jelentett itt és kedvezőtlenül befolyásolta az üzleti eredményt a sváb és tót lakosság kitelepítése, mert a selyemtenyésztést túlnyomóan a svábok és tótok által lakott vidékeken üz'ék, az újonnan odatelepített emberek pedig nem vehették át mindjárt A régi lakosok birtokát. Egyszer azonban itt is • nyugvópontba jut a telepítések ügye és reméljük, hogy selyemtenyésztésünk a jövőben már nem hiánnyal, hanem felesleggel fog zárulni. Mélyen t. Országgyűlés! Amikor így ^észléteiben is ismertettem a költségvetést a hároméves tervnek az egyes címekre vonatkozó beruházásaival együtt, ezt "azért tettem, mert szeretném, ha az országgyűlés minden tagja világosan látná, hogy a földmívelésügyi kormányzat biztosítékot jelent mezőgazdasági termelésünk megfelelő fejlődése ^ tekintetében. Tudnunk kell azt, hogy nehéz időkben, háború okozta pusztítások után indult meg egész állami életünk, egész; közgazdaságunk. így mezőgazdaságunk is. Még a régi békeidőben, amikor a nagybirtok és a kisbirtok vitája folyt, sokszor hallottam, hogy ha egyszer felosztják a nagybiirtokokat, éhen vesz ez az ország, olyan kiesés lesz a termelésben. Meg kell állapítanunk, hogy amikor a nagyüzemek helyét a kisüzemek foglalták el, ez nagyon kedvezőtlen közgazdasági körülmények között, egy elvesztett háború pusztításai után történt, és* mégis az a helyzet, t. barátaim, hogy ami csökkenés mutatkozik ma. a termelésben^ a békebeli viszonyokkal szemben, az valószínűleg megvolna akkor is, ha 'A nagyüzemek megmaradtak volna. (Felkiáltások a . kommunista/párton: Akkor nagyobb volna a csökkenés!) Amikor a nagyüzem és kisüzem vitája folyt, ^sokszor hallottam, hogy a-a elegendő forgótőkével ellátott nagyüzem megfelelő szakemberek vezetése mellett természetesen többet termel, mint a kisüzem, amelynek sem szaktudása, sem forgótőkéje nincs. Próbálja azonban akárki a dolgot fordítva elképzelniHa szakszerűen vezetnek egy kisüzemet és elegendő forgótőkéje van, mennyivel termel többet, mint az olyan nagyüzem, amelynek nincs forgótőkéje ési nem áll szakszerű vezetés alatt. (PÁRRA GI György (md): Szóval itt vagyunk a forgótőkénél!) Amikor ma, a mezőgazdaság jelenlegi termelési formája mellett a nagyüzem és a kisüzem vitájáról van szó, nem szabad beleesnünk abba a régi hibába, hogy minden további nélkül elismerjük, hogy a nagyüzem tökéletesebb termelési forma. Nem tökéletesebb, csak kedvezőbb körülmények között termelt a múltban! Ha kedvező körülmények közé hozzuk a kisüzemet, a kisüzemi termeléssel messze meghaladhatjuk a nagyüzemi termelést. Gyakorlati példával kívánom ezt megvilágítani. Összehasonlították a nagyüzemi búzatermés-átlagot a kisüzem búzatermelésátlagával. Amannál nemcsak elegendő tőke volt és elegendő szaktudás érvényesült, hanem azt is tekintetbe kell vennünk, hogy az összehasonlításnak ez a módja csak részeredményre vezetett. Mennyivel elmaradt a melléktermányekben, a baromfitenyésztésben, a tej termelésiben és egyéb terményekben a nagyüzem a kisüzem mögött! > ' • Ma az egész magyiar / életet a kisüzemi mezőgazdaságra kell felépíteni. A kisüzemi termelés számára kell biztosítanunk, hogy pótoltassiannak mindazok a hiányai, amelyek hátrányba hozzák a nagyüzemi termeléssel szemben- Erre valók lesznek a szövetkezetek. A kisüzemi termelésnél pótolnunk kell mindent, ami hiányzik a gépi munkaerők, a forgótőke és a szaktudás tekintetében és 1 akkor nem kell féltenünk barátaim, a magyar mezőgazdaságot. A magyar mezőgazdaságban mindig döntő tényezőknek kell maradnia a magyar paraszt szorgalmának, józan mértéktartásának, munkaés hazaszeretetének. Ez biztos támasza lesz nemcsak a magyar mezőgazdaságnak, hanem az egész magyar demokráciának is. Amikor ezekben ismertettem a földmívelésügyi tárca költségvetését, az országgyűlésnek tisztelettel mind általánosságban, mind részleteiben- elfogadásra ajánlom. (Elénk íans a kormánypártokon. — Taps a magyar demo 1kratapárton ) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül 1 ? POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Kováts Ferenc! KOVÁTS FERENC (dn): T. Országgyűlés! Örömjnel konstatálom, hogy az előadó személyében nem pártembert, hanem gazdaembert 'aláltam, aki a földmívelésügyi tárca költségvetését tisztán gazdaszemmel. s> a mezőgazdaságot érintő és érdeklő kérdésekben a maga tárgyilagosságával ismertette. Nemcsak ezért' hanem egyébként isi célom és elvem az. hogy a mezőgazdaság érdekében történő hozzászólásnak minden téren és minden tekintetben a pártpolitikán felülemelkedőnek kell lennie, s a mezőgazdasági kérdéseket mindig szakszerűenkell bírálnunk, akár mellette, akár ellene szólalunk is fel. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Helyes!) Az előadó úr a pénzügyminiszter úr beszédébe kapcsolódott bele. Én hasonlókén"^ a pénzügyminiszter úr beszédébe kapcsolódom be, amidőn megemlítem, hogy a pénzügyminiszter úr költségvetési beszédében nemzeti jövedelmünket az 1947-es árak szerint 14.7 milliárdra becsülte. Ebből a nemzeti jövedelemből a mezőgazdaság részesedése csak. mintegy 4 milliárd, ami azt jelenti, hogy 42 százalékos csökkenés állott be a mz^őgazdasági termelés volumenjében. (NYARÁDI Miklós miniszter: A.z 1947 január 1-i árak szerint. Azóta ez már lényegesen eltolódott!) Amint említettem, az 1947-es. árakat vettük figyelembe. (NYÁRÁDl Miklós miniszter: Az 1947 január lü árakat, ez nagy különbség!) Én most ezt azt áreltolódást nem taglalom, mert hiszen ezt nagyjából valamennyien ismerjük, hanem csak -azokkal a módozatokkal kívánok foglalkozni, amelyek a mezőgazdaság megerősödést célozva, nemze'i jövedelmünk emelkedését biztosíthatják ezen , a téren. Nyugodtan és talán bizonyos sajnálkozással kell megemlékeznem arról, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetését éppen olyan mostohagyermekként kezelték a demokrácia harmadik esztendejében is, mint a múltban. Mintegy másfél évtizeddel ezelőt^ az egyik érdekképviseleti szerv nagygyűlésén, ahol az akj kori költségvetés szóbakerült, én mint egy; szerű gazda párhuzamo' vontam az akkori í földmívelésügyi tárca és kultusztárca költség-
