Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-49

319 Az országgyűlés 49. ülése 1948, bői hajtottuk végre, és ha ezt összehasonlítjuk a sokszor hangoztatott és sokszor, sokak által visszavárt régi békeévekkel, ráemlékezhetünk, hogy akkor is volt egy stabilizáció, emlékszünk azonban, hogy annak milyen körülményei volT

ak. Nagyösszegű népszövetségi kölcsönt vettünk fel a stabilizáció keresztülvitelére, és két esztelndőre a nyakunkra ültették Smith Jeremiás pénzügyi ellenőrt. Akikor a stabilizáció így ment keresztül. Most, a • mai demokráciában a stabilizáció sikerült népszövetségi kölcsön nélkül, sikerült Smith Jeremiás nélkül, és ez letagadhlatatlanul bizakodásra alkalmas helyzetet jelent abban az irányban, hogy ,a mai demokráciában a közgazdasági élet fejlődése jó úton halad, márpedig ez lehet az egyetlen útja. népességünk életszínvonala felelmelésének. Az általános vita alkalmával Gróh képviselő úr azt fejtegette, hogy nem jó úton megy demokráciánk, amíg nem kapunk külföldi kölcsönt, külföldi segítséget. Ha nézzük azt a békebeli stabilizációt, amely külföldi kölcsönnel történt, és mostani stabilizációnklat veszszük. amely külföldi kölcsön nélkül ment végbe, lehetetlen párhuzamot nem vonnunk a kettő között- A stabilizáció most a dolgozó ember munkaerejére támaszkodott, a Bethlenféle stabilizáció peldig a tőkések érdekeire és ez igen döntő körülmény. Ha ebbe a szemszögbe állítjuk bele most a földmívelésügyi tárca költségvetését, meg kell állapítanunk, hogy annak, hogy mezőgazdaságunk fejlődése jó úton haliadhasson, előfeltétele aiz, hogy stabil költségvetés, stabil pénzrendszer legyen és az ország egész közgazdasága a fejlődés jó útján menjen előre. A pénzügyminiszter úr az általános vitát megelőző expozéjában megállapította, hogy 14.7 milliárd a nelmzeti jövedelmünk. (BARANKOVICS István (dn): Ez is demagógiái Én 19-et mondtam!) Ebben a jövedelemben a mezőgazdaság 4 milliárddal szerepel. Itt rá akarok mutatni arra, hogy ez a megállapítás az 1947-es árak mellett történt, és ebből talán azt a következtetést lehetne levonni hogy mezőgazdasági termelésünk Magyarországon elvesztette a jelentőségét, mert hiszen az utolsó tíz békeévben 40% volt a mezőgazdaság részesedése a nelmzeti jövedelemből és most csak 28 százalék. Ehhez azonban tudni kell azt, hogy a háború, pusztításai következtében a mezőgazdaság igeíerejét jórészben elvesztette, és ezért a termelésben természetszerűen visszaesett, topábbá hozzá' kell tennünk azt i

&

, hogy aa 1947-es árak a közellátás biztosítása érdekében a mezőgazdaságnál a legtöbb cikkben nyomottak voltak. Egyes termelési ágaink a háború következményeképpen teljesen visszaestek. A helyes következtetés azonban csak az lehel, hogy a mai magyar termelési viszonyaink között a mezőgazdaság nemzetgazdaságunknak döntő fontosságú részlege és jelentősége ma lényegesen nagyobb még az eddiginél is. Ha. tma mezőgazdasági termelésről beszélünk, annak más a jelentősége, miinit ^a múltban. Ha ma mezőgazdasági termelésről beszelünk, lehetetlen figyetembe nem vennünk és szem előtt nem tartanunk a föld megmívelőjét, a magyar parasztot. Ma a (mezőgazdaság kérdése egyben a magyar parasztság kérdése is, 5* igen döntő jelentőségű kérdés nemcsak kimondottan mezőgazdasági szempontból, nemcsak a parasztság szempontjából, hanem az egész magyar demokrácia szempontjából is. évi február hó 19-én, csütörtökön. %% Éppen ezért, ha mezőgazdaságunkat fejleszteni akarjuk egész nemzetgazdaságunk érdekében, a döntő irányítónak az embernek kell maradnia. A földet megművelő paraszt életszínvonalának emelése, a termelésbe való fokozottabb bekapcsolása akkor lehetséges, ha azt a teremtő erőt, amelyet a magyar paraszt szorgalma és alkotni vágyása jelent, beépítjük, a termelésbe, és ezáltal a parasztot egész nemzetgazdaságunk é& egész demokráciánk hasznos tényezőjévé tesszük. Mo»t mezőgazdaságunk egyik fejlődési lehetőségére kívánnék rámutatni. Erre vonatkozóan maga a költségvetés sem mutat - egészen hu képet, ha csak a tárcabevételeket, és a tárcakiadásokat vesszük figyelembe. Nem mutat hü képet elsősorban azért, mert nincsenek benne feltüntetve azok a rendkívül nagyarányú és^ nagymértékű beruházások, amelyek a hároméves terv keretében történnek. Ezt azért kívánnám kihangsúlyozni, mert manapság általánosan halljuk azt, hogy mezőgazdasági termelésünket át kell szervezni, halljuk azt, hogy át kell állnunk belterjesebb gazdálkodásra, új termelési ágak bevezetésére, új termelési formákra.. Akármilyen irányban képzeljük is el az átállítást, akármilyen irányben képzeljük el a fejlődést, ennek előfeltétele mezőgazdaságunk megerősödése, előfeltétele az, hogy az államhatalom azt kellő támogatásban részesítse, és előfeltétele az is, hogy, egy termelési tervbe beállítsuk, mert semmiképpen sem lehet azt a körülményt figyelmen kívül_ hagyni, hogy a magántőke múltbeli kezdeményező szerepe, a közgazdaságban való döntő jelentősége megszűnt. A bankok államosításával, a nagyipari vállalatok állami ellenőrzésével a magántőkének a magángazdaságban vállalt szerepét az államnak kell átvennie. Különösen fontos az, hogy a háboruútáni időszakban sem a beruházásoknak,, sem a befektetéseiknek nem lehet egyedüli mozgatója és egyedüli rugója a profit, hanem itt csak a közösség szükséglete a döntő. Es amikor most mezőgazdaságunkat fejleszteni akarjuk, egy általános tervbe keUazt beleilleszteni. Mezőgazdaságunk fejlesztésénél is bizonyos tervszerűségnek kell lennie. Ennél a tervszerűségnél figyelembe kell venni termésízetadta lehetőségeinket, mert közvéleményünkben elterjedt hiedelmekkel szemben a fejlődésnek és a. fejlesztésnek csak a természetadta lehetőségek határain belül lehet eredményesen mozognia. Nem kell azt hinnünk és képzelnünk, hogy egyedüli fejlődési lehetőség az, ha a sokat hangoztatott kert-Magyarországit valósítjuk meg. Ennek is megvan a maga helye, jelentősége,, de nem mindenütt vihető keresztül és nem is volna okos dolog keresztülvinni. Ha jól meg akarjuk Szervezni mezőgazdasági termelésünket, ezt eSak a tájegységekhez igazodva valósíthatjuk ineg. AH Magyarországot bejárta és ismeri, tudja, hogy a természet nagy lehetőséget ad nekünk. De még aki nem is járta be a valóságban, nézzen rá Magyarország térképére, a folyók mentén a szabályozás előtti időkből _ holtmedrek háromnégy kilométeres sávot szinte általánosain behálóznak. Ezeken a részeken az öntözéses gazdálkodásnak egészen olcsón keresztülvihetőkedvező lehetősége^ van. f A talajviszonyokat figyelembe véve, intézményesen meg lehet szervezni rizstermelésünket a szikes^talajokon, amelyek egyéb termelésre kevésbbé alkalma-