Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

231 Áz országgyűlés 48. ülése 1948. éyi február hó 18-án, szerdán. 232 szociálpolitikai kiadás, míg ma 309 millióból 225 millióMit jelent ez, ha az előbbi kulcsot alkalmazom? Azt, hogy ha csak. 5 és félszeresére emelte volna ma a népjóléti minisztérium az akkori kiadásokat, ahogyan 5 és félszeresre emelkedett az összköltségvetés, akkor körülbelül csak száz^ millió jönne ki a mai népi demokratikus állam teherbiróképességéhez képest. Valójában pedig 225 millió az, amit erre a célra fordítunk(BELSŐ Gyula (dn): 1938-ban már 100 milliós alap is volt, például az ONCsA-Alap!) Nem felelek erre, mert kevés az időm. Ez lényegtelen megjegyzés. (Halljuk! Halljuk! a kommunistapártról-) Rátérek azonban most a közegészségügyre. A közegészségügyre 1932—33-ba.n körülbelül 39 és fél millió jutott, ma, 84 millió. Látjuk tehát, hogy ez a tétel a szociálpolitikai kiadásokhoz képest most visszamaradt- De még feltűnőbb a visszamaradás; ha az összes közegészségügyi kiadásokból levonjuk a betegápolási költségeket, mert azokat tulaj donképen le kell vonni. Természetesen egyáltalában nem akarom sokalliaini a betegápolásra fordított összegeket, mert ahogyan 1932-—33-ban az erre fordított 15 millió kevés volt úgy ma is kevés az 57 millió, amit erre tudunk fordítani: sokkal többet kellene kórházi ápolásra, betegápolásra költenünk, azonban látszik, hogy nem jut több. De ha ezt a tételt itt is, ott is levonom, a szorosan vett megelőző közegészségügyi kiadásokra nem marad több, mint 26 millió forint, tehát alig valamivel több, mint amennyi pengőt 1932—33ban erre költött a magyar állam. Ha ía«z 5 és félszeres kulcsot vesszük figyelembe, azt kell mondani, hogy ma körülbelül egyötödét költjük a megelőző egészségügyi intézményekre és kiadásokra, mint amennyit akkor "költöttünk, pedig akkor sem volt tulajdonképpen elegendőMég egyszer hangsúlyozom, hogy eztakérr dést nem szemrehányásképpen próbáltam így kianalizálni, hanem azért, hogy támpontot nyerjünk a proigranunkószítéshez. Halász Aladár képviselőtársam a napokban egyik beszédében egy igen jó hasonlatot talált: annyi minden teendőnk volna és tudnunk kell, hogy csak egy részét tudjuk elvégezni, ezért a népi demokrácia a modern stratégiai súlypontkiképzéssel dolgozik Egyszer inkább erre fekszik rá, másszor arra. Azt hiszem, elérkezett az idő arra, hogy a súlypontot bizor nyos mértékig erre a> pontra kelll helyeznünk. Hogy á profilaxis, a betegségek megelőzése mennyivel nagyobb jelentőségű, mennyivel értékesebb és aránylag! mennyivel kisebb költségekkel lehet óriási eredményeket elérni ahhoz képest, amit a meglévő bajok gyógyításába kell költeni, azt hiszem, ezt nem kell különösen aláhúzni, ezt ma már mindenki tudja- Amikor itt egy 26 milliós alapból indulunk ki, akkor a magyar állam 4483 milliós összkiadásához képest ez olyan csekélység, hogy ennek megkétszerezése vagy megháromszorozása sem terheli túlságosan Költségvetésünket Természetesen a közegészségügy fejlesztése nem kizárólag anyagi kérdés. Szakértelem is kell hozzá. Itt pedig igen kitűnően állunk. Kevés ország dicsekedhetik olyan kitűnő' higiénikus gárdával, mint amilyen a magyar higiénikusok kara. Rendelkezésére állanak a •minisztériumnak és Olt miniszter úr ezzel a kitűnő higiénikus gárdával rövidé" sen ugyanolyan nagyot alkothat, mint amilyen nagy dolgokat vitt véghez Gerő miniszter úr a magyar technikusgárdával. A magyar higiénikus gárda egyáltalán nem áll képzettség, szakértelem, buzgalom tekintetében a magyar teebnikusgárda mögött. Csak aktiválni kellene őket és meg kellene adni a szükséges,' nem túlságosan nagy anyagi eszközöket. v Az elvégzendő feladatokat és azok sorrendjét természetesen maguknak a higiénikusoknak, ennek a higiénikus gárdának, kellene megállapítania. A kezdeményezésnek pedig talán nem közvetlenül a minisztériumból, hanem a minisztérium felszólítására _ a Közegészségügyi Tanácsból kellene kiindulnia. Ehhez azonban — meg kell mondanom, — először ezt .a testületet kellene megreformálni. Mai formájában a Közegészségügyi Tanács nyugodtan nevezhető 1945. évi . improvizációnak. Számos dolgot kellett akkor úgy csinálnunk* — nem lehetett jobban, nem lehetett .másként, — amit azóta már megváltoztattunk, amit ma már jobban csinálunk. A Közegészségügyi Tanács egyike az állam ama fontos szerveinek, amelyekre olyan fontos funkció vár, hogy ennek az improvizációnak az alapján tovább nem működhet. Az ország legfelsőbb -tudományos közegészségügyi — hangsúlyozom közegészségügyi — testületében tizennégy rendes _ tag közül tulajdonképpen, csak két szociálhigiénikus rendes tag van. Egy gyógyszerész, ós egy kórboncnok mellett tíz klinikus tagja van a Közegészségügyi Tanácsnak. Csak rendkívüli tagként szerepel két szakhigiénikus is. Én nem kifogásolom a klinikusok jelenlétét a Közegészségügyi Tanácsban. Az ő szaktudásuk, az ő szakértelmük, az, életben való jártasságuk, azok a szempontok, amelyekből ők látják a betegségeket, az egészségügyet, szintén szükségesek a Közegészségügyi Tanácsban. De hát nem ilyen túlnyomó mértékben és nem ilyen túlnyomó arányban. Amikor ilyen kevéssé -van a szakhigiénia képviselve, akkor semmi értelme sincs annak, hogy egy-egy klinikai szak-sebészet vagy belgyógyászat — két személlyel legyen ott képviselve. (Kigyullad a beszédidő végét jelző lámp

a-) Azonnal befejezem. Ennek a testületnek a felfrissítése, nézetem szerint, nem késhet, ennek a testületnek az aktiválásával kell közegészségügyünk nagyszabású reformját megindítani. Volna még egynéhány példa, ámenekre rá akarok mutatni. Ezeket majd^ a részletes tárgyalás során fogom elmondani. (Taps.) ELNÖK: Szólásra feliratkozva senki nincs. Kíván még valaki a népjóléti tárca költségvetéséhez általánosságban hozzászólni'? (Nem!) Ha hozzászólni senki neon kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. ! OLT KAKOLY miniszter? T. Országgyűlés! A népjóléti minisztérium költségvetése 233.5 millió forintban lett megállapítva. Kende Zsigmond képviselő úr aezal kezdte felszólalását, hogy az Összeg lényegében nem tükrözi azokat a költségvetési kereteket, amelyekkel a népjóléti minisztérium ebben az esztendőben rendelkezik. Ennél nagyobb a keret és ezért én vitába szállok Pete képviselő úrnak, de még Cseh-Sziombathy képviselő úrnak is