Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

219- Áz országgyűlés 48. ülése 1948. nagyon kifejlődött. Az egészségtelen lakások eredményezték azt is, hogy sok-sok fiatalasszonynak le kellett mondania az anyásáig' örömeiről, mert ilyen tbc-t terjesztő, lakásokban még egy veszélyes betegség is volt, amiről nemigen beszélitek, a vesebaj, aniely az asszonyodat eleve arra kényszerítette, hogy az anyai örömökről lemondjanak. Ha. pedig nem voltak ennek tudatában és mégis kihordták magzatukat, akkor borzalmas görcsök között szültek ós ia •szülésbe sokesetben bele is pusztultak gyermiekükkel együttT. Országgyűlés! Nagyon szomorú dolgok ezek, amelyekről most beszéltem:, és mikor felhívom a népjóléti miniszter úr figyelmét ezekre a kérdésekre, akkor meg kell állaipítar nom. hogy az ország mai gazdasági fejlettsége melllett nagyon nehéz ezeket a kérdéseiket marói-holnapra megoldani. Nagyon nehéz azért, mert sok olyan tényező szükséges hozzá, amely a népjóléti miniszter tárcáján ikivül esik- Ezek között elsősorbíam szerepel az úthálózat kiépítése. Rendes utiatk nélkül a közlekedés sem bonyolítható le s a falvak és a tanyák népe olyan messze esik a kulturközpontoktól; ahol orvost és. gyógyszert találhatnak betegségükre, hogy majdnem lehetetlen eljutniok oda. A legtöbb faluban nines orvos. Éppen tegnap hallottuk azt, hogy csak 1500 faluban van orvos. A többi falu és tanyai orvos nélkül van. Ezen iái területen nincs egészségügyi szolgálat, a múltban sémi volt, csak talán volt egy okos, értelmes és jólképzett szülésznő, aki gondosan óvta a lakosságot és segítségére .sietett, ha bajba jutott, vagy ha betegség fenyegette. ^ > Éppen ezért nagyon kérem ai népjóléti mi. niszter urat, hogy ezeket a szülésznőket, akik a messze falvakban és a tanyavilágon teljesítik egészségügyi szolgálatukat, addig is, mig a szülésznői 'intézmény államosítására) sor (kerülhet, szíveskedjék némi díjazásban részesíteni' Nagyon fontosnak tartanám, azt is, hogy mint az orvosok továbbképzését, <a szülésznők továbbképzését is vegye tervbe a ' népjóléti miniszter úr. Ezek az asszonyok, akik •egyszer megszerezték a szaktudást, később már nem jutottak ahhoz, hogy továbbfejlesszék szaktudásukat. Környezetük hatásta alatt azután visszaestek és később már csak gépiesen vagy rosszul tudták feladatukat ellátni. Mindezek ellenére a szülésznő volt a faluban az egyetfien, akihez segítségért fordultak a bajjba jutottak. Azonkívül a falusi és tanyai lakosság nagyban rá volt utalva a jó szomszédasszonyok, a jó öregasszonyok tanácsaira. Láttam olyan gyermekeket, akik negyvenfokos, lázban fetrengtek; odajöttek a jószívű szomszédasszonyok és levett bal ablakszárnynyal, szenesvízzel és egyéb kuruzslással iparkodtak segíteni bajukon, megnyugtatva a szülőket és saját magukat, hogy valamit mégis cselekedtek, bár a betegséget nem iadták meggyógyítani- • Láttam tüdőbeteg embereket, akik nyolctíztagú családjuk környezetében haldokoltak és haltak meg, nem -lévén egyetlen olyan hely sem, ahová a családtagokat el lehetett volna onnan távolítani. Láttam szülőnőket, akik magukra vagy a szomszédasszony segítségére utalva hozták világra gyermeküket. Én magiam is egyszer olyan helyzetbe kerültem, hogy eery szülőim, aki"nem tudta bevárni a szomszéd tanyából odaérkező évi február hó 18-án, szerdán. 221) - . * • . * segítséget, az én segítségemre utalva szülte meg gyermekét. Magam is proletár vagyok és átéltem a proletársorg nagyon sok és keménv fázisát, de azért amikor erre a szüléslevezetésre gondolok, még mindig az iszonyat lesz úrrá rajtam. Magam előtt látom a rozsdás ollót, a spárgadarabot, magam előtt látom a rongyot, a rossz szoknyából tépett pelenkákat, amelyekbe a gyermeket be kellett takarnom, és magam előtt látom annak lehetetlenségét, hogy fürdővizet melegítsünk annak a szerencsétlen gyermeknek a megfürösztéséhez. Barbár és szégyenteljes dolgok ezek, s amikor idehozom ezeket az igen t- Országgyűlés elé, vád'aft emelek a múlt rendszer ellen, (Helyeslés és taps a kormánypártokon-) amely*" a ^ falu és a , tanyavilág szociális problémáit a csendőrök szaporításával akarta . megoldani. (Ugy van! Ugy vaut! a kommunistapárion.) A csendőrök voltak azok, akik ezeket a szociális feszültségeket levezették, csendőrverés volt azoknak a mezőgazdasági és paraszti tömegeknek a jutalma, esendőrszuronnyal feleltek azoknak a parasztoknak, akik bátran kiálltak ós szóvá merték tenni ezt a szociális e,lhialnyagoltságot. De vádat emelek, t. Országgyűlés, azok ellen isi, akik ezeket a dolgokat ismerve és ezeknek tudatában még mindig azon fáradoznak, hogy a múlt rendszert visszaállítsák. (Ugyvan! Ugy van! a komm^unistapárton-) Igen t. Országgyűléis! Ha nem éltem volna nem lettem volna szemtanuja mindannak, ami abból adódott, hogy a falut letaszították a nyomorúság legmélyebb fenekére, akkor talán nem is tudnék mim itt ezekről beszélni. így is nagyon nehezen beszélek ezekről, mert azok a tapasztalatok, amelyeket ezeken a falujárásokon gyűjtöttem, itt élnek bennem, mégis boldog vagyok, hogy végre . egyszer ide tárhatom ezeket az ország színe elé és ráterelhetem a népjóléti miniszter úr figyelmét is arra, hogy ezeken a problémákon mielőbb szíveskedjék segíteni. T. Országgyűlés! Nagyon fontosnak tartanám ebből a szempontból a falusi egészségházak szaporítását. Ugyanabból a szempont" ból, amelyet itt felemlítettem, nagyon fontosnak tartom szülőotthonok létesítését is. Tudom, hogy a nép jóléti miniszter úr is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, mégis beszélőid kell ezekről, mert nagyon sok parasztházban nemcsak az teszi lehetetlenné: a beteg gyógyítását, hogy nincs orvos, hanem az is,, hogy úgy mint a múltban, a betegeknek most sincs testi ruhájuk, s hogy úgy mint a múltban, most sincs áz ágyban párna, a betegek avult és ócska* takarókkal takaróznak. A gyermekek feje alatt nincs párna, és nekik sincs megfelelő takarójuk; bizony, a hidegtől fntegdermedve, sokszor a dolgukat is ott végzik el és így a -lakásban rossz levegőt terjesztenek. Éppen ezért az egészségotthonok mellett nagyon fontos a szülő- és gyermekotthonok létesítése is. * Igen t. Országgyűlés! Ebből a szempont-* ból nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az orvosok továbbképzése necsak úgy történjék, hogy a szakszervezetek igen elismerésreméltó munkáján keresztül jussanak az orvosok a tudomány közelébe, hanem terjesszék ki ezt a mozgalmat olyan irányban is, hogy a falusi orvosok részére, ' akik anyagilag igen nehezen bírnák el ezeknek a tudományos, könyveknek és füzeteknek beszerzését, kerületenként állít-