Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-46
15 Az országgyűlés 46. ülése 1948. nyitják, j(KISHÁZI Ödön (szd): Azelőtt is nagy llétszáim volt!) Ilyen körülményeik között azonban nem találok magyarázatot arra, hogy a lapok nap mint nap tele vannak szenzációsnál szenzációsabb gyilkosságokkal, kéjgyilkosságokkal, utonállásokkal és panamákkal. ÍMÖNUS Illésne (szd): Kik követik el? Volt SS-ek és hasonlók! — Közbekiáltás <*> kommunista'pártról: Rendőr álljon mindenki mellett? — Az elnök csenget-) Az újságokról beszélek t. Ház. (Egy hang a kommunistapártról: • Amerikában még .nagyobb a. számuk!) ELNÖK: Csendet kérek! (ACZÉL György (kp): Futó Dezsőtől van a megbízólevele képviselő úr? — Derültség a kommunistapárton. — Az elnök csenget.) RADÓ Gyula (dn): Hogy kitől van a megbízólevelem, azt- ha a képviselő úr kíváncsi rá, négyszemközt megmondhatom. (Közbekiáltások a kommunistapárton: . Négyszemközt? — Zaj.) Ezt a félórát azonban, amely rendelkezésemre áll, ki akarom használni, úgyhogy folytatom és megjegyzésekre nem válaszolok. (Egy hang a szocváidemokrcttapárton: Az öreg Horthy tói ?) Nagyon- szerettem volna t. Ház;, számszerű felvilágosítást kapná az államvédelmi osztály létszámáról, mert szerény nézetem szerint ennek óriási apparátusnak kell lennie, hiszen úgysKÓlván minden, ügy oda tartozik- (KOVÁCS Béla (kp): Nagy az apparátus, mert sok a. fasiszta!) A legjelentékteíenebb és legkülönbözőbb dolgok, mint például iparengedély kérése, névmagyarosítás. (Egy kamg \ a kommunistaptfrtról: Visszaél a képviselői mentelmi joggal!) pályázati, fegyverviselési, fegyvervásárlási engedély, stb. stb., mind megjárják az államvédelmi osztályt éfii az oda beosztottaknak mindent le kell nyomozniok. mindent vélelmezniök kell, (Zaj és felkáltások a kommunistapárton: Világos! — Az elnök csenget-) Ehhez az államvédelmi osiztály elegendő létszámmal nem rendelkezik. (DÖGEI Imre (kp): Kit akar felfegyverezni? — Zaj. — Az elnök csenget.) és ilyenformán az üe-vintézése bizony ez okból tekintélyes késedelmet szenvedAmint már elöljáróban említettem, a bürokrácia erősen hajlamos az Öncélúvá válásra s saját túlméretezett léte szükséges voltának igazolására. Ez a megállapítás természetesen áll mindenkire, a rendőrségre is. Talán ez az <ika annak is, t. Ház, hogy bizonyos időközökben újabb és újabb nagykiterjedésű összeesküvésekről adnak hírt a lapok a legszenzációsabb feltálalásban. (Zaj és ellentmondások a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Egy hang a kommunistapártról: Megtörtént vagy csak feltálalták?) Méltóztassék megvárni, hogy mit akarok erről mondaniÉn, t- Országgyűlés, ezeknek a híreknek ilyen szellemben való nyilvánosságra hozatalát a legteljesebb mértékben helytelennek, sőt egyenesen károsnak tartom, (Mozgás a kommunistapárton.) nemcsak azért, mert olybá tünteti fel ezt az országot, mintha itt a z összeesküvők csak úgv hemzsegnének, (SOMOGYI Miklós (kp): Sajnos, hemzsegnek!) ami egyáltalában nem felel meg a tényeknek, hanem azért isi, mert ezzel a köztünk bujkáló kevésszámú, valóban ellenforradalmi elemeket egvenesen felbátorítjuk, elhitetvén velük, hogy sokan vannak,, holott a leghatározottabban merem állítani, hogy az összeesküvő urak (Közévi február hó 16-án, hétfőn. 16 bekiáltás a kognmunist?apártról: Urak?) senki mást nem képviselnek, csak magukat. (Gúnyos közbekiáltás a kommunistapártról: Mély tiszteletünk az összeesküvők felé! — Zaj.) Mindig akadhat 10—20, sőt 40—50 forrófejű és a valóságérzettől elrugaszkodott kalandor természetű, (Egy hang a kommunistapártról: Felelőtlen suhanc, mi?) egyén, akik a demokrácia erőszakos megdöntésére törnek, e'ztek azonban nagyobb veszedelmet nem jelentenek, (Ellentmondások a kommunistapárton.) mert mögöttük nem állnak tömegek. (ACZÉL György (kp): ügy van! Ez igaz! — DÖGEI Imre (kp): Vannak, akik támogatják őket!) Tömegek t. Országgyűlés, azok mögött vannak, akik nem a demokráciát, hanem ezt a kormányzatot akarják megdönteni, de nem erőszak igénybevételével, hanem szigorúan alkotmányos eszközökkel, azért. (Mozgás a kommunistapárton.) hogy az igazi demokráciát megvalósítsák, (Ellentmondások a kommunistapúrton.) azt igazi, osztályunalomtól mentest demokráciát, amely minden ember veleszületett egyenlőségét elismeri, s a szociális kiegyenlítődést össze tudja egyeztetni az ember, — tehát minden ember, nem pedig csak egy kiváltságos osztály — elkobozhatatlan, isteni .eredetű szabadságjogainak maradéktalan megvalósításával. Mert t. Házt, meg kell állapítanom, hogy mind a személyes szabadság, mind az egyesülési és gyülekezési szabadság, valamint a gondolatkö'Z-lési szabadság, a sajtószabadság dolgában nagyon sok fiivá nnivaló van ebben az országban. (Közbekiáltások a kommunistapártról: Fasiszták részére? Fasiszták és fasiszta egyesületek részére?) Lehet-e személyes szabadságról beszólni ott, ahol valakit minden bírói ítélet és védekezési lehetőség, sőt minden kihallgatás nélkül egyoldalú rendőri intézkedéssel meg lehet személyes szabadságától fosztani? (Zaj a kommunistapárton.) Pártom tehát állhatatosan követeli azi internálótáborok feloszlatását (Gúnyos derültség a kommunistapárton.) és az internálás lehetőségének megszüntetését. (Zaj és ellentmondások a kommunista- és szo ci áldemokratapárton. — ZENTAI^ Béla (kp): gúnyosan: A csendőröknek nyugdíjat! — Egy hang a kommunistapárton: Miért nem követelte 1944-bein és 1943"ban?!) Akkor én is internálva voltam én tudom, mit jelent az internálás. (Zaj a kommunistapárton. — Az elnök csenget.) Ha valaki bűnös, állítsák illetékesi bírája elé, akinek döntését azonban tartsai mindenki — még a rendőrség is — tiszteletben és ne fordulhasson elő. hogy a bíróság szabadlábra helyeztő határozata vagy felmentő ítélete után valakit a rendőrség egyszerűen internál. (HAJDU Gyula (kp) államtitkár: Lehet, hogy valaki bűncselekményt követ el, felmentik, de fegyelmi alá kerül! — Zaj a kommunistapárton ) Ez nemcsak azért megengedhetetlen, mert helytelen és a természetjogot sérti, hanem azért is, mert a bíróságokkal szemben egyenesen tekintélyrombolást jelent. Mindenesedre örömmel éi" lojálisán regisztrálom azt a_ hírt, ; amely szerint a miniszter úr a legutóbbi időben csaknem négyszáz internáltat elbocsátott. Ezt azonban csak kezdetnek kívánom tekinteni. (Zaj a kommunistapárton.) Lehet-e egyesületi és gyülekeaési szabad' ságról komolyan beszélni, amikor a belügy miniszter úr az egyesületek százait, közöttük a legtöbb keresztény egyesületet, minden elfogadható, különösebb ok nélkül feloszlatta?
