Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

209 Az országgyűlés 48. ülése 1948. \ • élisnierésreméltóaii, kitűnően működő tájékoztató szolgálata éppen úgy, • mint a gyakorló on-vosdk, az egy nap allatt gyógyult gonorrheás betegeik tömegeiről számoltak he. Más oldalról viszont halljuk, hogy mind a gondozókban, mind a hatósági és magánrendelőkben egyáltalában nem, vagy esaik alig csökkent ezeknek a betegeknek száma. Ha ez így van, akkor felvetődik a kérdés, mi az eredménytelenség okai Milyen intézkedések történnek avégből, hogy az' a sok munka és költség, amelyet erre fordít az állam, ne legyen hiábavaló? Különösen jogos ez a kérdés akkor, amikor ennek a célnak érdekében, a penicillin rendelését korlátozó rendelkezések léptek életbe és amikor a penicillin a gyógyszertárakban alig kapható. Azt hiszem, hogy a nemibetegségek terén is csak szigorú rendeletekkel, a kötelező betegbejelentéssel és szükség esetén kényszerkezeléssel lehetne tartós eredményeket elérni. Szomorú tény, hop-y a tüdőbetegek gyógyítására) meim áll • megfelelő számú kórházi vagy szanatóriumi _ ágy rendelkezésre ós a meglévő ágyakban is .nagyszámban gyógyít" hatatlan betegek fekszenek- Ez utóbbiak számára a használható állapotban lévő kastélyokban otthonokat kellene létesíteni. Kellően képzett, kislétszámú ápolószemélyzet mellett a községi orvos i^j elláthatná ezeknek a betegeknek egészségügyi felügyeletét és a felszabadult kórházi ágyakat a -gyógyítható betegek foglalhatnák el. A tbc. elleni küzdelemmel kapcsolatban meg kell. emlékeznem arról a streptomicin-lázról, amely izgalomban tartja az egész közönséget. Mindem tüdőbeteg és minden hozzátartozója szinte töri magát azért, hogy ezt a gyógyszert megkaphassa- Éppen ezért kívánatos volna felhívni a közfigyelmet ' arra, hogy a tuberkulózisnak nem minden formájában lehet ezzel a drága és nehezen megszerezhető gyógyszerrel eredményt elérni és hogy a gyógyszer alkalmazása nem teszi feleslegessé az eddig jól bevált eljárásokat. A B.C.G.'pltá'Sok értékéhez sem szabad túlzott reményeket fűzni és azt hinni, hogy ezek * az oltások feleslegessé tesznek minden egyéni védekezést, hiszen ezeknek az oltásoknak az értékéről, különösen a felnőttek kezelésével kapcsolatban eddig, még nem nyerhettünk tiszta" képet. A reumakutatás elősegítésére ' > betegek szakszerű gyógykezelésére kiváló gyógyfürdőink kitűnő lehetőségeket nyújtanak. Ezeket a természeti kincseket kell a lehetőség szerint minél jobban kihasználni és elhanya-' gplt fürdőügyünket az érdeklődés homlokterébe állítani. Remélem, hogy a még felügyeletem alatt készült fürdőügyi szabályozást célzó rendelet^, rövidesen megjelenik, és megadja- a lehetőségeket arra, hogy a .fővárosi 12 sji Balaton és a velencei tó üdülőjellegű fürdőin kívül az ország területén lévő 23 . gyógyfürdő áldásos gyógyító vizét kellően kihasználhassuk. •Az ország egyes helyein szükség van a malária és a trachoma elleni küzdelemre is, amelyet _ továbbra ís az eddigi eréllyel kell folytatni, nehogy idővel komoly népbetegség formájában jelentkezzék- A bonyhádi trachomagondozó intézet -felállításáért őszinte

x köszönetet mondok. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ III, évi február Ifó .18-án, szerdán. 210 T. Ház! A betegellátás terén eddig elért eredmények mindnyájunkat örömmel töltenek el. Örömmel látom, hogy a miniszter úr e téren már a betegellátás céljaira felvett Öszr szeg nagyságával is megmutatta, hogy erre mekkora súlyt vet- Mégis fel kívánom hívni a miniszter úr figyelmét néhány dologra. Alig van az országban olyan kórház, amely háborús sérüléseket ne szenvedett volná- Természetesen az első tennivaló volt valamennyi kórházinak működőképes állapotba hozása. Ez megtörtént. Ma már a kórházak állagának tönkremenése nem fenyeget bennünket. Megindult az elszenvedett anyagveszteségek pótlásai is. Itt volna az ideje annak, hogy a helyreállítandó kórházak fontosságukhoz, a népesség szükségleteihez mérten rangsor oldassanak és ebben a sorrendben teljesen helyreállíttassanak és felszereltessenek. Ha a rendelkezésre álló összegeket ezután is elaprózzuk ^ félő, hogy évek murvai sem lesz egyetlen olyan kórházunk sem, amely a kórházakkal szemben támpsztott minden igénynek tökéletesen megfeléljen. Meggyőződésem, hogy a költségvetésben feltüntetett összeg nern lesz elég a kórházi szükségletek fedezésére. Éppen ezért itt szeretném felhívni a pénzügyi kormányzat figyelmét arra, hogy a szükségesnek mutatkozó póthiteleket éppen úgy, mint a múltban tette, bocsássa ezután is erre a célra rendelkezésünkreAzt hiszem, lényegesen segíteni lehetne a kórházak nehéz gazdasági helyzetén, ha a szülőnők ápolása kapósán felmerült költségeket az OTI nem hárítaná az államra. Tudom, hogy ia mai bevételi lehetőségek mellett ezt minden nenezség nélkül vállalhatná. Jó lenne az is, ha a kórháziak üzemének betegápolási ési gazdasági vonalára egyaránt kiterjedő racionalizálás kérdésével komolyain foglalkoznánk. TJgY hiszem, sok észszerű Intézkedést lehetne ezen a téren is tenni. A- megállapított kórházi ápolási díjakat a viszonyokhoz mérten magasaknak tartom. Ma .egyetlen fazető beteg havi gyógykezelése körül- belül 800 forintba kerül a kórház harmadik, osztályán; Nem igen tudják ezt az összeget megfizetni aizok a törpebirtokosok, kiskereskedők stb., akikre nem terjed ki valaimielyik biztosító intézet gondoskodása- Arra kérern a miniszter urai tegye megfontolás tárgyává, nem lehetne-e ennek a nehéz kérdésnek a megoldásához közelebb jutni, akár az ingyenkezelési" vaigyoncenzus felemelésével, akár pedig meghatározott vagyoncenzus mellett fél kórházi ápolási díj kreálásával. A köz-gyógyszerellátásra is jelentősebb öszszegeket kell iái jövőben felvenni, mert ez is elsősorban a falvak legszegényebb néprétegeit érinti. Elengedhetetlennek tartom: a szegény betegellátásra szorulók névsoráriak községen'kénti összeállítását, mert azt hiszem, ezzel is sokat segíthetnénk a mai nehéz-helyzetenÖrömmel üdvözülöm az új magyar gyógyszerkönyv kiadásának bejelentését, Kivánastosnak tartanám, ha a miniszter űr ugyancsak elkészíttetné a nagyon szétfolyó és túlsók jog" szabályból álló egészségügyi törvények és rendeletek korszerű kódexét is. • •" . , • T, Ház! Az ország egyik még mindig legfájóbb kérdése a hadigondozottiak és hadirokkantak, valamint ezek hozzátartozóinak kellően me*g nem 'oldott helyzete. Sajnos, a ma élő . 14