Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

211 Az országgyűlés 48. ülése 1948 nemzedék tekintélyes részén két rettenetes vi­lágháború szántott át és nemcsak épületromo­kat, gazdasági leromlást hagyott maga 'után, hanem vak, oson'kakarú, esonkalábü, beteg szervezetű egyéneket, kenyérkeresőt elvesztett hadiözvegyeket és árvákat, hadifoglyokat ós azok ellátatlan hozzátartozóit is- Pedig nem vdÜt józan gondolkozása, becsületes magyar ember, aki kívánta volna a háborúban való részvételt, amibe bűnös kezek, akarata ellenére vitték bélié ezt a szerencsétlen nemzetet. A há­ború szomorú örökségeképen azonban itt van­nlaík ezek a szerencsétlenek és nekünk becsü­letbeli kötelességünk róluk, lerongyolt állapo­tukban is gondoskodni. Közel félmillió ember­ről, az ország lakosságának majdnem egy­íizenhatodrészéről van itt szó. Magam is az első világháború féllábú hadi­rokkantja vagyok, de nekem is be kell látnom, hogy ilyen óriási tömegről járadékok utján gondoskodni a veszített világháború szörnyű pusztításai után, megoldhatatlan feladat. Éppen ezért voült kénytelen a kormányzat kiválogatni azokat, akik rokkantságuk ellenére, megélheté­sükről úgy. ahogy gondoskodni tudnak és ezek járadékát beszüntette. Az a járadék azon­ban, amelyet a kormányzat a rászorultak szá­mára folyósítani tud, különösen, ha a pénz vá­sárlóerejét is számításba vesszük, távolról sem e>lég. Itt különösen a százszázalékos, magrkkal teljesen tehetetlen, állandó gondozást igénylő hadirokkantakra szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni. Pontos statisztikai adatok híján nem áll módomban megállapítani, hogy ezek járadékának a kétszeresére való. emelése micsoda terheket jelentene, de nem hiszem, hogy számuk lényetgesen meghaladja a 4000-et, és így a kérdést körülbelül ötmillióval meg lehetne oldani- A nyomorúság eredménye, hogy kolduló rokkantak tömegével találko­zunk:-a legforgalmasabb utcákon, ahol nyo­morék voltuk mutogatásával kívánják szána­lomra indítani és adakozásra birni az arra haladó közönséget. Ezek problémája nem lehet hatóság,által megoldandó kozrpndéstfeti kérdés, és ezt-nem lehet iá koldúskérdóssel együtt ke­zelni. Ezeket valgy meglévő munkakéDesséa-ük igénybevételével munkához és keresethez ke-11 juttatni, vagy rokkantotthonokban elhelyezni, va.«ry szerény megélhetésüket biztosító járadé­kokkal kielégíteni. (11.00-) Nem szabad elfelejteni, hogy nem lehet kö­zömbös az államra, hogy a hadigondozottak nagy tömege teljesen kikapcsolódik-e a termelő munkából, vagy csökkent munkaképességével igyekszik abban-résztvenni. Elsősorban tehát munkaképessé kell tenni- Körülbelül tízezerre tehető azoknak a hadi rokkantaknak a-száma, akik csonkoltak, akiknek láb- és kézművégtag­szükségletét, — ujat és javítást egyaránt — az ország egyetlen művégtaggyára itt Budapesten igyekszik fedezni. Ennek a gyárnak a bővíté­sére, megfelelő hely hiányában lehetőség' nin.es ; A legnagyobb muna teljesítmény mellett is a félmerült szükségleteket csak hónapok után tudja kielégíteni .és ezért a rokkant akárhány­szor esak akkor Jut művégtaghoz, amikor azt a csonk sorvadása következtében használni már nem tudja- A leersürgősebbnek egv áj művég­taggyár felállítását "tartanám Debrecenben': • ísry meni kellene az ország legtávolabbi részé­ből a csonkolt hadirokkantaknak vasúti átszál­lásokkal megnehezítve még kisebb hibák meg­javítása végett is a fővárosba, jőnaiiök, évi február hó 18-án, 'szerdán. 212 A hadirokkantak átképzésére/ önállósítá­sára, a" többi hadigondozottal együtt képessé­güknek megfelelő elhelyezésére kelt a jövőben i a fősúlyt helyezni. Segélyek és kölcsönök jutta­tásával kell tehetővé tenni a gazdasági életben való elhelyezésüket. Üzlethelyiségek megnyitá­sához, valamint doihányárudák és italmérési engedélyek elnyerésénél forgótőkéről kell szá­mukra gondoskodni. Kereskedelmi tevékenysé­güket árukészlet beszerzósé.vel^ kell lehetővé tenni, ipari szakmáknál szerszámfélékről kell számukra gondoskodni. A földreform , során földhöz juttatott hadigondozottak részére^ mező­gazdasági felszerelés és hasznothajtó állatok juttatásáról sem szabad megfeledkezni- Addig pedig, amíg lehetőség kínálkozik, a vagyoni cenzus határát olyan mértékben kell megállapí­tani, hogy az legalább a létminimumot elérje. Nem lehet* a. járadékot megvonni attól a hadi­rokkanttól, akinek vadami hasznothajtó jogo­sítványa ugyan van, de abból eredő jöyedelm még az alacsony cenzus-határt sem, éri el­Meg vagyok győződve, hogy a kormány ré­széről minden megtörténik hadifoglyaink haza­( hozatala érdekében; reméljük, hogy rövidesen itthon lesznek mind és. résztyehetnek abban a nehéz, munkáben, amellyel egy új, jobb, boldo­gabb Magyarország alapjait kívánjuk lerakni­A költségvetést a magam és pártom nevé­ben elfogadom. (Taps a kormánypártokon- — A szónokot üdvözlik-) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közüli POLANYI ISTVÁN jegyző: Kisházi Mi­hály! KISHÁZI MIHÁLY (nt): T- Ház! Öröm­mel vállalkozom a népjóléti tárcához való hozzá­szólásra nemcsak azért, mert a népjóléti tárca költségvetésében, elenyészően kis számú szóvá' tenni valók akadnak, hanem azért is, mert a népjóléti minisztérium.-mint szakminisztérium, érzésem szerint a jövő minisztériuma. A nép­jóléti minisztérium feladataihoz tartozik) & szé­les néprétegek jólétének a biztosítása, az eleset­tek gondozása és felemelése és általában az életszínvonalnak a lehető legmagasabb mértékre való felemelése- Éppen ezért, mert ilyen sűrített célkitűzése van ennek a minisztériumnak, meg­győződésem az, hogy a jövőben, amikor bizonyos, ma még súlyos terhek az .élet természetes fo­lyama kapcsán majd megszűnnek, áttérhet arra a tulajdonképpen legfontosabb feladatára, hogy szabályozza az életszínvonalat, irányítsa és lehetőség szerint támogassa ennek emelését, ennek elősegítését Másodszor azért szólok hozzá szívesen, mert ez a költségvetés világnézetemhez közel­álló problémákat boncolgat és old meg sze­génységünkhöz illő keretek között, hiszen éppen a keresztény világszemlélet az, amely az irgal­masságot testi és lelki értelemben fontosnak tartja. Csak a szociális szentekre kell gondol­nunk és a napjainkban is áldásosán működő szociális szerzetesrendekre, amelyeknek tagjai életüket áldozzák erre a célra és az elesetteket a, »nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal« alap­ján szeretettel, feltűnés nélkül, de igen ered­ményesen védik­Ha a kölségvetés részletes taglalásába bo­«£sá + kozom, meg kell állapítanom, hogy a köz­egészségügyi szoligálaít kifejlesztése alapja lehet az. egész egészségvédelmi és népjóléti kérdés alapos és tudatos megszervezésének- Éppen ezért nagyon fontosnak, kívánatosnak és szüksé-

Next

/
Thumbnails
Contents