Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-28
147 4z országgyűlés 28. ülése 1947. utólag, hogy egyik vagy másik rendelkezésbe itt vagy ott hiba csúszott be, a kormányzat a másra elhatározásából azonnal igyekszik azt re parálni. . Ez történt ebben az esetben is. Mielőtt interpellált volna a képviselő úr vagy mielőtt az interpelláció bekerült volna az interpellációs könyvbe, a kormányzat már . intézkedett és a legközelebbi jegyik iosztásnál már nemcsak az 1. és 2., hanem a 3., 4. és 5. adókategóriába sorolt kisiparosok és kiskereskedők is mentesülnek a jegyért való különfizetés alól (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Ez helyes!) "HBz az intézkedés tehát azt 1 isra^olia, 'hoe'V 3 ! kormányzatban megvan az eltökélt szándék nemcsak a hirdetésére, hanem a gyakorlati megvalósítására is annak a céljának, hogy az ország dolgozó kisembereinek érdekeit akarja és fogja szolgálni. (LUKÁCS Vilmos (md): Ez h^lyesB Tei"rnpisy.o+es- hogv »•?, adnH nehézségekkel számolni kell, és — amint utaltam az aszálykárra. — ezek előtt a nehézségek előtt szemet hunyni senkinek sem lehet. H:a tehát nehézségek mutatkoznak, ezekkel yalamenynyiünknek számolnunk, kell, és úgy érzem, interpelláló képviselőtársam is egyetért velem abban, hogy amikor ilyen súlyos viszonyok között, mhit amilyenek közé az aszálykárok folytán jutottunk, intézkedni kell ,sz ország dolgozó népének érdekében, mindenekelőtt a fixfizetésért dolgozó emberek szempontjait kell előtérbe helyeznünk. (LUKÁCS Vilmos (md): Azt is!) és ezzel egvidejüleg vagy ezt kiegészítőlég (LUKÁCS Vilmos (md): Úgy igen!) azoknak a dolgozó rétegeknek a szempontjait is, amelyek a kisiparban és a kiskereskedelemben élnek. Ez egyben válasz a Népszava idézett cikkére is, mert'sem én mint szakminiszter, sem a munkáspártok, sem a köztársaság kormánya nem a nyomort akarjuk petrifikállni, hanem a jólétet akiarjuk biztosítani az ország doilgoizó népe számára, (Helyeslés az ellenzék soraiban) - Amilyen mértékben sikerül az ország gazdasági életét talpraállítanunk, termelésünket fokoznunk, amilyen mértékben az ország a fejlődés útján előbbre jut. olyan mértékben tudjuk a_z ország dolgozóinak, életszínvonalát is emelni. Azt hiszem, a képviselő úr is azon a véleményen van, hoa-y az interpellációval kapcsolatban nem feltétlenül szükséges nagy közgazdasági vitát folytatnunk, magára az interpellációra, tehát lényegében ezt a választ adom. Ami a képviselő' úrnak azt a megállapítását illeti, hogy a közhivatalokban a nyolcórai munka után leteszik a lantot, amíg" *ai kiskereskedő, a, kisiparos tovább dolgozik, erre azt mondom: nem kell általánosítani. Bizonyos, hoerv akadnak olyan kisiparosok és kiskereskedők.— és jó. hogy akadnak —akik nyolcórai munlkaiclő mellett is meg tudják keresni a mindennaipî szüksép >1o ''" r> i 1 *' "^ elépítéséhez szükséges jövedelmet, — (VÉRTES István (md): Nagyon kevés!), és ha a képviselő úr végig fogja, nézni a minisztériumokat, akkor — amint bizonyára -tudjoj is — biziony nagvon sokszor mée> este 8—9—-10—-11 órakor is fog ott látni dolgozó tisztviselőket (VÉRTES István (md): Kétségtelen!) — kötelességem, hogy ezt róluk tárgyilagosan megállapítsam —, sőt nagyon gyakran minisztereket ; s ott fog találni éjszaka az íróasztal mellett'(VÉRTES István (md): Sokszor!), amint munkatársaikkal együtt dolgoznak, (P. évi december hó 10-én, szerdán. 148 ÁBRAHÁM Dezső (md): Agyonadminisztrálnak mindent!) A másik kérdés, amelyet hozzám intézett képviselőtársam. .az, hogy a rendeleteket kiadásuk előtt az érdekképviseleti szervekkel tárgyaljam meg. Alig hiszem, hogy megjelent volna egyetlen kereskedelmi miniszteri rendelet is, amelyet előzőleg' ne tárgyaltunk volna meg az érdeíkkénvseleti szervekkel Nagvcn' ritka eset az, amikor egy rendelet anélkül jelenik meg, hogy ne tárgyaltuk volna meg az érdekképviseleti szervekkel. Továbbra is változatlanul az az álláspontom: a legpraktikusabb, leghelyesebb az, ha mindazokat a rendeleteket, amelyek tömegeket érintenek, — mint ahogy rendszerint érintenek — a, minisztérium az érdekképviseleti szervekkel megtárgyalja. Én ezt eddig is gyakoroltam s ezután "is gyakorolni kívánom. Ezekben voltam bátor képviselőtársam interpellációjára választ adni annak hangsúlyozásával, hogy további * tanácskozások folynak annak érdekéhen, hogy a kettős árrendszernél a dolgozó rétegek érdeke figyelembe vétessék. Azzal tehát, hogy a kormány azt a kieg'észítő rendeletet ladta -ki, hogy az első és a második adóosztályba tartozók mellett a, hairmadik, a negyedik és az ötödik adóosztályba! tartozók is mentesülnek a tíz forintok fizetése alól, a probléma még nincs lezárva; a tanácskozások tovább folynak, hogy minél igazságosabb intézkedéseket tudjunk hozni. Kérem a t. Országgyűlést és interpelláló képviselős-ársamíat, hogy a választ szíveskedjék tudomásul venni. (Taps a szociáldernokratapárton.) ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga' megilleti. VERTES ISTVÁN (md): T. Ház! Előrebocsátom, hogy az igen t. miniszter úr válaszát köszönettel 'tudomásul veszem, azonban engedje meg nekem a miniszter úr, hogy néhány mondatot fűzzek felszólalásának különösen ahhoz a részéhez amellyel legnagyobb sajnálatomra nem tudok teljesen egyetérteni. Feltétlenül egyetértek azzal, hogy az aszályokozta kár által előidézett drágasággal szemben elsősorban a munkásságot és a társadalomnak azt a részét kell megvédeni, amely fixfizetésért dolgozik. De éppen azért, igen t. Ház és igen t. miniszter úr, inert a, dolgozó réteghez tartozik az m. kisiparos és az a kiskereskedő is. aki megfeszített munkájával sem éri el megközelítőleg sem az l5üö forintos értékhatárnak megfelelő jövedelme 1 *, amely értékhatárt a rendelet kimond, én nein látom be. miért kellett megállni laiz ötödik osztálynál és miért nem lehetett legalább a tizedikig menni, amikor még mindig igen messze lennénk az 1500 forinttól*? Mert ha én tévedtem is a negyedik és az ötödik osztályt illetően, á különbség csak annyit jelent, hogy az ötödikben 27 forintot, a hatodikban 38-ai, fizetnek; 450 forint helyett 633 forint a bevétet. A kikérést-prink és a kisiparewk P ionban nem élnek jobban, mint a proletariátus, meríti hiszen tudjuk, bogy a külvárosokban, 'az eldugott utcákban. a perifériákon lévő kis bódékban, kis üzletecskékben miféle forgalmat tudmk lebonyolítani. En nem beszélek a Váci-utcai, a belvárosi kereskedőkről, nem beszélek aizokról, akiknek életmódjából kövei-
