Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1099 Az országgyűlés 45. ülése 1948. évi február hó 13-án, pénteken. 1100 CZÉH JÓZSEF jegyző: Rózsavölgyi László! RÓZSAVÖLGYI LÁSZLÓ (dn): T- Országgyűlés! A valóba» jó és valóban reális költség vetésneik természetes előfeltétele egyebek mellett az egészséges gazdasági élet isi, ez viszont még normális, békés viszonyok között sem alakulhat ki, ha az igazságügyi kormányzat megfelelő jogszabályokkal támogatására nem siet, (19.00) fokozottabb mértékben van szükség most, amikor most nemcsak egy vesztett háború utókövetkezményeivel kell megbirkóznunk, hanem egy bűnös és ennek következtében letűnt kormányzati, rendszer politikai és gazdasági esődtömegét is likvidálni kelt T. Országgyűlés"! Nézetem szerint az igazságügyi kormányzat legelsőrendű feladata a jogrend következetes demokratizálása olyanképpen^ hogy a jogrendet és azon belül az igazságszolgáltatást áttekiaithetőbbé- egyszerűbbé és ezáltal ár jogok érvényesítését gyorssá és olcsóbbá tegye. Elsődleges feladatának az igazságügyi kormányzat az. elmúlt években eleget" tett, amennyiben néhány kiemelkedőéin értékes demokratikus jogszabályt alkotott. Ezzel kapcsolatban elégségesva házasságon kívül született gyermekek jogállását szabályozó törvényre, a rendi megkülönböztetéseket az örökjogból és a családjogból kiküszöbölő törvényre, a gyámjog egyes vonatkozásainak megreformálására, valamint a törvényes örök lésre jogosultak körének korlátozására vonatkozó jogszabályokra hivatkoznomA mjagánjogi jogalkotás ezen kétségkívül pozitíve értékelhető megnyilatkozásai mellett azonban fájdalmas negativurnokat észleltünk. Örömmel hallottam, t. Országgyűlés, hogy a kisgazdapárt szónoka, Pongráez képviselőtársam az általiatm felvetett kérdések két legfontosabbikával, a valorizáció kérdésével és a tömeges perfelfüggesztések kérdésével maga is foglalkozott. Örömmel vettem ezt tudomásul azért, mert ebből a téinyből .méltán következtethetek .arra, hogy ennek a két égetően fontos kérdésnek a végleges rendezésétől a kormány sem fog idegenkedni. Alig vitatható, hogy az egységes és átfogó valorizációs törvény megalkotása most már tovább nem halasztható. A forintérték bevezetése óta eltelt másfél esztendő ékes bizonyítékát szolgáltatta pénzünk stabilitásának. Az átértékelés törvényes szabályozásának legnagyobb akadálya, a pénzérték ingadozása ezzel elhárult az útból. A hároméves terv meghatározott keretet adott a gazdasági életnek. A különböző társadalmi és gazdasági rétegek teherbíróképessége biztos mértékké! megítélhető. Néhány külső körülménytől függő gazdasági szektortól eltekintve, ma már előrelátható az áralakulás, tehát az árak stabilitása is.. Nem hunyhatunk szemet afelett sem, hogy a valorizációs törvény hiánya nem jelenti egyben a valorizáció kizárt voltát. Bírói ^gyakorlatunk úgyszólván az egész vonalon áttörte a stabilizáció megtagadásának az elvét és néhány, bár gazdasági szempontból kétségtelenül nagyjelentőségű követeléscsoporttól eltekintve, a valorizáció minden téren végrehajtható. A problémák ilyetén va

1

« rendezésének megvannak a kétségtelen előnyei. A jogszabály merevségével és szükségszerű általánosító jellegével szemben a bírói döntés inkább .tud az eset sajátszerű körülményeihez idomulni. Ez az előny azonban eltörpül a bizonytalanság okozta hátrányok mellett. A gazdasági élet nem bírja el azt a megtérne^ lést, hogy háironi bírói fórumon keresztülhaladó hosszadalmas pereskedés döntse el azt, hogy a hitelezőnek mihez van igénye és az adós mit tartozik fizetni. Ez a rendszer a legtöbb esetben a gazdaságilag gyengébb fe.et sújtja. A gazdaságilag erősebb fél szívesen bocsátkozik perbe, viseli a költségeket, szívesem ~ viseli a törvényes kamatot, mert még így mindig olcsóbb pénzhez jut, mintha valamelyik első kúriabeli pénzintézetnél 24 vagy 36 lékoe évi kamat mellett vesz fel nostro-kölcsönt. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a valorizációs pobléma által érintett nagy közgazdasági szempontok csupán az ös:zes tényezőket ismerő kodifikátor által értékelhetők megfelelőéin, ment nem várhatjuk el minden egyes bírótól, hogy minden egyes valorizációs perben a felek méltányos érdekei mellett helyesen ítélje meg az ügy mikénti eldöntéséhez fűződő magasabb közigazgatási érdeket is. Kétségtelen, hogy a valorizációs törvény mellett is lesznek perek, egy helyesen megszerkesztett valorizációs jogszabály azonban a vitákat lényegesen, szűkebb körre szorítaná, mint a mai gyakorlat. Jelenleg a felek sok esetben saját maguk tesznek kísérletet és bocsátkoznak perekbe abban a feltevésben, vájjon neniaző ügyük lesz-e az, amelyben a bírói gyakorlat fordulatoit vesz. T. Országgyűlés! Az igazságügyi kormányzat hallgatása azonban nemcsak ebben, hanem ennél m sokkal súlyosabb jelenségben is érezteti hatását. Előttem fekszik egy összeállítás, amelyből kitűnik, hogy e pillanatig legalább ötven rendelet jelent meg,'amelyek különböző követelések híréi érvényesítését korlátozzák, vagy egyenesen kizárják. Tudatában vagyok annak, hogy magasabbrendű gazdasági érdekek is kényszerítették a kormányt egy-egy felfüggesztőrendelet kibocsátására, sokszor azonban a rendeletek ötletszerűsége és ismételt módosítása arra mutatott, hogy a törvényhozó a kodifikációban beállott késedelmet kívánta a követelések érvényesítésének korlátozásával vagy felfüggesztésével kiegyenlíteni. Szóvá kell tennem azt is, hogy a felszabadulásit követően egyre több igény érvényesítése került rendes bírói hatáskörből a külömbíróságok, a döntő és egyeztető bizottságok hatáskörébe. Ezek a külön fórumok a legtarkább , képet mutatják. Mindegyiknek más és más az összetétele. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy más tagokból alakul az üzlethelyiségek visszabocsátása tárgyában eljáró döntőbizottság és más tagokból a nyugdíj összegszerűségét megállapító döntőbizottság. Érteni ez alatt azt, hogy az összeállítás jellege, a laikus és a jogászi elem megoszlása más elvek szerint történik. A legtöbb esetben egymástól eltérő jellegű a jogorvoslati rendszer. Eltérőek az eljárási szabályok is, ami hozzájárul ahhoz, hogy a jogrendszert egyszerűsítése helyett még bonyolultabbá tegye. Nyilvánvaló, hogy egyes igények gyorsabb és szakszerűbb e

1 döntésére rendkívül megfelelnek a döntő vagy egyeztető bizottságok. Még annak sem vo'na azonban semmi akadálya, . hogy egy keretjogszabályt állapítsanak meg, amelyet az ilyen külön eljárásokban érvényesítenének. Nincs ugyanis elfogadható indoka annak, hogy a jogorvoslat lehetősége, az ügy I védi képviselet, a határozat végrehajthatósága 1 vagy- az eljárás költségei eltérő módon nyer-