Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1079 Az országgyűlés 45. ülése 1948. A másik, amelybe rögtön belekapcsolódom, az egyetemi oktatás kérdése. Nekünk, öreg

1 jogászoknak, akiknek nem sok van már az^ életből!, (LUKÁCS Vilmos (md) tréfásan: Neked nem, de nekem igen!) de akik ezt a demokráciát ,a jövendő számára is szépnek, megdönthetetlennek szeretnék látni, tudnunk koÜU hogy az igazságügyi tárca nem lényegtelen tárcája a magyar kormányzásnak. Az igazságügy kér" dése a jövendő nagy problémája. Ez érezhető a felszólalásokból is, ezt érzik érthetően a munkáspártok szónokai is. És tényleg itt az 'első szempont, amelyről beszélni kell, az egyetemi oktatás. A mi egyetemi oktatásunk abszolút hibás, teljesen elhibázott) és helytelen volt kezdettől i'ogva, (LUKÁCS Vilmos (md): Mégis jó jogász lettél!) Hosszú évek óta rossz .a mi egyetemi oktatásunk. Nincs egyetemi oktatás, nincs ' egyetemi tanítás, nincs a jognak olyan mieg" tanítása, amilyenre szükség volna. Az orvosi kar, a mérnöki kar tanítása összehasonlíthatatlanul különb, (KENDE Zsigmond (r) : Az is rossz!) mint a jogi karé. Éppen ezért a demokratikus kormányzatnak igen nagy gondot kell fordítania az egyetemi oktatás kérdésére, mert ha jó bírákat, jó jogászokat akarunk nevelni, akkor annak alapjait mégis csak az ** egyetemeken kell megadni. A másik kérdés, amelyről általánosságban beszélnem kell, a bírókérdés. A demokratikus újjáéledés ebben az ország'ban túlhevesen és — meggyőződésem szerint — nem teljes igazságérzettel foglalkozott a bírói kar kérdésével. Én nem azt mondom, hogy hiba nélkül való a bírói karnak 1920 és 1944 közötti működése, de állítom, hogy nem volt a magyar társadalomnak egyetlen rétege sem, amelyik különb lett volna a magyar bírónál. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken. —- Zaj a kommunistapárion. —• Köves András (kp) közbeszól.) Nyilván t. képviselőtársam, is elismeri, hogy mi is ismerjük ezt a bírói kart. Ez 1920-ban a legnagyobb nyomorúság idején és most 1845-ben ismét a legnagyobb nyomorúság idején a tisztességnek, a megközelíthetetlenségnek, a puritánságnak olyan megnyilatkozását adta, amelyre a magyar nemzet mindig büszke lehet. Gondolja* nak képviselőtársaim arra, (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: IFöreky! — KÖVES András (kp): Én tapasztaltam a bőrömön ! — LUKÁCS Vilmos (md): Nem ïorekyre kell gondolni!) hogy ötven esztendő alatt nem akadt egyetlen bírónál több (LTíKÁCS Vilmos (md): Kettő! — ZENTAI Béla (kp): Szemák! Töreky!) vagy két bírónál több, aki megtévedt és akit meg lehetett vesztegetni. (ZENTAI Béla (kp): És a hadbíróság, az mi? — Zaj. — Az elnök csenget. — Közbeszólás a kisgazdapártról: Balról is nekik ugrottak, jobbról is!) Mégsem fütyült, csak az igazságnak. Természetes, hogy ennek a bírói karnak a legnagyobb (kárára voltak az olyasféle bírák, mint Töreky. (Za.i a kommunistapárt

on. — ZENTAI Béla (kp): önkritikával kell kezdeni, .akkor van fejlődés! •— Felkiáltások g kommunistavártról: Töreky és társai! — Az elnök csenget.) Most mondottam képviselőtársam, — úgy látszik a közbeszólás miatt nem hallotta — hogy viszont semmi nem ártott a magyar bírói karnak annyit, mint amennyit a Szemákok és Törekyek rendszere, (ZENTAI Béla (kp): Be azok még nagyobb számmal voltak!) a kopogós bíróik rendszere, akiknek hityánysága sajnos, azoknak a rendes és tisztességes bíróknak is ártott, akik nem kö•évi február hó 13-án, pénteken. 1080 vettek el hibát. (Állandó zaj a kommunistapárton, — ZENTAI Béla (kp):'Ez. csak Fekete Péter íkeresés!)^ T. Ház! Én nem hangoskodni akarok! ebben a kérdésben. Példákat hozok fel, amelyeket taIán nem fog ártani megtanulni; utána lehet nézni, hogy igazam van-e vagy nem. (KÖVES András (kp):_ Ismerem, őket, kétszer voltaim előttük!) Amikor nem volt törvény arra, hogy például! a magtár tetejéről lezuhant cserepezőmunkásnaik kártérítést fizessen az uradalom, akkor a magyar bírói gyakorlat volt aa, amely az úgynevezett tárgyi felelősséget, — a vasutak tárgyi felelősségét — kiterjesztette és azt mondotta, hogy azért a szegény . munkáéiért, aki fent a tetőn dolgozott és vetetlenül zuhant le bár a törvény szerint (nem felet az a tízezer holdas uradalom, mégis felelnie kell a szociális^ érzés alapján. (Zaj a kommunistapárton. — KÖVES András (kp) : Sallaira és Fürstre mit mondtak?) Higyje el képviselőtársam, amit mondok, ez a jogfejlődésnek egy igen komoly tétele, volt, amelynek alapján száz 'és száz esetben, amikor nem volt rá törvény, igenis a bíró módot tudott találni arra, hogy az a szerencsétlen bajbajutott, megszenvedett ember vagy annak családja mégis kártérítéshez jusson. (Zaj a kommunistapárton.) Higyjék el képviselőtársaim, ez így van, ahogy mondom. O'tt volt a második kérdés. A magyar * reakciós és hitvány%!törvények mellett el lehetett az utolsó bútordarabig árverezni az emberek ingóságait, míg az igényperekben nem vitték rá a jogfejlődést arra., hogy szinte igazolás nélkül is feloldatták a végrehajtás alá vont ingók 'tömegeit, amivel próbálták — nem azt mondom, hogy a mai időknek megfelelően, de próbáltak. — a dolgokon segíteni. Vagy ott voltak az uzsorásügylettek, ahol a vidéki népet sokszor kiuzsoráziták. Higyjék el képviselőtársaim, ez a megszidott bíró. ott, ahol tudott, próbált segíteni. (DÖGEI Imre (kp): De mit szól ahhoz a bíróhoz, aki , még ma is bűnnek tartja, hogy Szálasi törvényeit nem tanították be? — Zaj.) Higyje el képviselőtársam, ez így igaz. ítélkezünk mi is, ítélkeznek esetleg mi felettünk is, de mindig arra gondoljunk, hogy ne csináljuk mással <a>zlt, amit nem akarniuk, hogy velünk csináljanak. (Taps a néppárton. — Zaj a kommunistapárton.) Amiben bűnös a magyar bíró, abban el kell

1 ítélni, de lamiben bűntelen, abban Igazat kell adnunk, és engedjék meg képviselőtársaim, hogy rámutassak arra, hogy ez a demokráciának, ,a népi uralomnak nagy érdeke. Gondoljanak arra, hogy mindjobban államosítódnak az üzemek, mind nagyobb hatalom áll majd szemben az egyese sél. Az elmúlt hetekben jött hozzám egy örökre _ nyomorék, szerencsétlen ember, akit az egyik állami üzem sof f őrje — nem i mondom meg, melyiké, mert nem tehetett róla — rosszul vezetvén az autót, a járdán a falhoz nyomott és örökké nyomorékká tett. Bizony kell, hogy ilyen eseltekben ési számos hasonlókban a nép egyeseivel szemben ott állhasson a bíró. akinek minden hatalommal szemben legyen szabad ítélkeznie és tudjon ítélkezni. Nem azt mondom, hogy a múlt bírája ideális bíró volt, — akkor, azokban az időkben eleget mondtam és eleget irtani a bíráskodás helytelenségeiről — de rá kell mutatnunk azokra az oldalakra is. amelyek mellettük sízólnak. , »