Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1053 Az országgyűlés 45. ülése 1948. nTÍnáriurn.ban «am'-I — ORBÁN László ikp) : Abban még" kévésbbé!) Az előbb axiegrliesért az ©lőttem, szólott képviselő úr, aiiniifcor azokról,a jogászokról bestéit, akik az elíűnult időben a nép mellé alltak és védték a-szabadságért, egyenlőségért és emberségéirt folytatott harcában. "Ott voltara. Én m ott voltaim akkor- (Közbeszólás az ellenzékről: De ő nem volt ott! -- ORBÁN LáezSjó JJkp): Annak dicsőségéből egy életen át megélni'néni liebet!) Készséggel rendelkezésre állok, képviselőtársam, de csak felszólalásocm után. ba megleng edi. Maga az igazságügyminiszter úr,, a Háznak számos tagja pártkülönbség nélkül és az egész magyar jogásztársadalom, azok, akik év tizedeken át a maguk hivatásán keresztül közelről í'igyélhették ennek a bírói karnak munkáját, lehetnek szavahihető tanúim arra, hogy a bírói kar túlnyomó többsége undorral utasította el magától a jogfosztó, megalázó, ember" telén rendeiikezéseket, és mindent elkövettek, hogy az akkori törvényeknek őket kötelező keretein belüli tompítsák azok élét és embertelen súlyosságát, (ACZÉL György (kp): Hát ez nem áll!) Természetes az, t. Ház, hogy amint a magyar társadalom minden rétegében, úgy itt is akadtak kivételek, (LUKÁCS Vilmos (md): ügy m van! —- SZÉKELY Imre Kálmán (dn): , De sokkal kevesebb kivétel volt, mint más rétegekben!) és ha ezek „közül a kivételek közül még ma is vannak olyanok, akik tagjai ennek a bírói és ügyésizi karnak, azokat éppen a ma gyár bírói kar tekintélyének megóvása végett sürgősen el kell távolítani.- Nem lehet és nem szabad 'azonban megengedni, hogy ezt a nagyszerű testületet, amely valamennyi köztisztviselői kar közül legkevésbbé van kompromittálva a fasizmusban, (Ugy van! Ugy van! Uz ellenzéken,) bűnbak gyanánt állandóan igázta

1 an és méltánytalan támadások középpontjává tegyük. Nem szabad ezt megengedni .nemcsak a bírói kar, hanem alz egész magyar társadalom érdé kében, az igazságba, a bírói függetlenségbe, a törvény előtti egyenlőségbe,, a törvények tiszteletébe vetett hit érdekében sem. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Ugy van!) T. Országgyűlés ! A bírói kar arra tesz esküt, hogy az ország törvényeit betartja és betartatja. A bíró nem tehet arról, hogy a tör -vény, amelyet a konkrét; esetben alkalmaania kell, idejétmulta, elavult, antiszociális, rossz. A bíró esak a fennálló élő és hatályos jogszabályokat alkalmazhatja, (Zaj a kommunistapárton.) és ha ezek az élő, hatályos jogszabá" lyok rosszak, elavultak, aiitidemokratikusak, akkor jobbakat, szociálisábbalkat, demokratikusabbakaf ke

1

! hozni. (ORBÁN László (kp): És ha azokat nem lehet egy hónap alatt megterem" teni? Alckor alkalmazzák' a régi törvényeket jó reakciós alapon 1 Ez nagyon demokratikus jogi szeminárium! — Egy hang a néppárton: Min" dig odament az igazság, ah@vá láncon vezettek, mindig .odament ! — ORBÁN László (kp) : gúnyosan: Ëz nagyon demokratikus jogi szeminárium!) Ezeknek a jobb törvényeknek, ezeknek a demokratikusabb és szociálisabb törvényeknek megalkotása azonban nem a bíró, hanem az országgyűlés feladata. (HAJDÚ Gyula (kp) ál' lúmtitkár: De a bíróé is! A joggyakorlat teremt törvényt!) A pártatlan kritikusnak egy pillanatra sem szabad elfelejtenie azt, hogy közvetlenül a felszabadulást követő időkben milyen önfeláldoévi február hó 13-án, pénteken, 1Ó54 zással, mennyi áldozatkészséggel teljesítették kötelességüket a bírák és az ügyészek, a fűtetlen, ablaktalan, romos tárgyalótermekben, a vad téli hidegben, ,nvári ruhában, az éhségtől és a kiállott szenvedésektől sápadtan és összetörten, hogyan szolgálták az igazságot és ami ezzel egyenlő fogalom, a demokráciát. T. Országgyűlés ! Nines talán véleménykülönbség abban, hogy demokratikus államban a bírónak a demokrácia alapeszméit magáévá kell tennie és a demokrácia szellemébein kell ítélkeznie. Ez a követelmény természetes. Ter mészetes egyrészt azért, mert fasiszta ideológiában élő bíró mein, lehet a demokrácia jogszolgáltatója, másrészt természetes azért, mert egyetlen politikai rendszer sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a Iegfelelősségteijesebb posztokra a saját ellenségeit állítsa. A bíró azonban a demokrácia szellemében is csak demokratikus törvények keretein belül ítélkezhetik és a fennálló tételes törvényeket esküjéhez híven alkalmaznia keh. Ha akad bíró, aki a törvények hű és) lelkiismeretes alkalmazása tekintetében vagy bármi más módon szembehelyezkedik a demokráciával, az természetesen nem maradhat meg továbbra is ebben a fontos és a demokrácia, jövője szempontjából kétségtelenül egyik legdöntőbb jelentőségű állásában. De a legnagyobb, a puritán bírónak, ,a törvényhozó hatalom megtestesítőjének kijáró tisztelettel kell feltekinteni arra a bíróra, aki a maga nagy és nemes hivatásit lelkiismeretének és tudásának 'egteljesebb odaadásával» minden, pártérdektől és minden külső befolyás* tói menteséül az élő és hatályos törvények keretein belül gyakorolja. Lehetetlen és lealacsonyító állapot az, t. Országgyűlés, hogy számos esetben a való tény állás ismeretének teljes és tökéletes hiányában', a valósággal szembeszökően ellentétes (15.30) tényállásból kiindulva támadják a bírákat,'kik" nek sem módjuk, sem lehetőségük nincs arra hogy a felderített való tényállást a közvélemény elé tárva, védjék meg magukat. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) T< Országgyűlés! Csak az tudja, akinek valaha alkalma volt már arra. hogv embertársai felett ítélkezzék, milyen nagy, milyen töprengő "lelkiismereti vívódások után, hány álmatlanul eltöltött éjszaka gyötrelmes/vajúdásából születtek meg ezek az ítéletek, amelyek emberek és. családok élete, jövője, vagyona, boldogsága vagy boldogtalansága tekintetében döntöttek. Aki már voH ilyen helyzetben, az tudja csak, hogy tisztességes, lelkiismeretes, a lelke gyökeréig demokratikus felfogású ember számára sokkal nehezebb igazságtalan ítéletet hoznia, mint igazságtalan ítéletet, elviselnie. Örök elégtétel számunkra, hogy a borzalmak és az üldöztetések idején nem üldözők, hanem üldözöttek voltunk, mert az igazság* az üldözöttek oldalán volt, az igazság" és a demokrácia pedig elválaszt. hatatlan fogalmak. Ahol nincs demokrácia, ott nincs igazság, ahol pedig megszűnik az igazság, ott elvész a demokrácia is. (Ugy van! Ügy van! az ellenzéken,) ••• A demokratikus törvények és szociális rendelkezések mellett a bírói függetlenség :

n demokrácia legnagyobb biztosítéka. Éppen ezért a bírói függetlenség tárgyi biztosítékait is meg kell teremteni. Erre — bocsássanak meg érte — a legkevésbbé sem tekintem alkalmasnak a bírák áthelyezésére vonatkozó és eddig még csak a. I sajtóban ismertetett javaslatot. Meggyőződé-