Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
10Ö1 Az ország gy ittf s ío. ülése 1948. Jókai Mór a következő felejthetetlen szavakkal vezette be Bach- és Schmerling-korszakot követő első alkotmányos országgyűlésen szűz' beszédét : »A baszk halászok, ha új hajóira ' szállva vágnak neki az Óceánnak, elindulásukkor koszorút dobnak a tengerbe és ez a koszorú annak a sok-sok hajós kegyeletének /szól, akiket hivatásuk áldozataként ragadott ©1 a kegyetlen tenger. Amikor a dicső 1848/49-es szabadságharc tragikus összeomlása és az önkényuralom oly hosszú, kínos és szégyenletes hatalmaskodása után az első alkotmányos országgyűlésen mint képviselő első beszédemet mondom, úgy érzem, hogy a kegyelet köteles• ségszerű adóját rovom le, ha a baszk halászok istenes és emberi szokásához híven én is őszinte és megilletődött szavakkal, -*- megszakítva' a komoly tárgyalás rendjét — egy pillanatot áldozok annak a sok-sok vértanúnak, akiket a tengernél is vérszomjasabb, telhetet.. lenebb és kegyetlenebb Moloch, a magyar sors ragadott el a, most elmúlt viszontagságos időkben és akiknek szent májrtiriuma hozzájárul ahhoz, feogy mi, élők, új épületet.emelhessünk a romok felőtt.« Nagyon kérem a t. Országgyűlést, ne méltóztassék szerónytelenségnek venni, ha én» ennek-a Háznak igen szerény tagja, e hagyományszerű reminiszcencia szellemében, amikor először van szerencsém itt felszólalni," kegyeletes meghatottsággal emlékezem meg airról a sok-sok magyar katonáról, baloldala magatartásuk és származásuk miatt halálbagyötört vértanúról, akik még a Bach- és Schmeirlingkorszaknál is sokkalta vérengzőbb, alattomosabb, kegyetlenségében telhetetlenebb, szégyenletesebb, aljasabb és végzetesebb fasiszta rém; uralom vértanúiként, járultak hozzá szörnyű kínjaikkal és becsületes életükkel ahhoz, hogy mi, élők. kemény és áldozatos munkával építhessük fel ezeoi tat földön a deniökrácia épületet. (Helyeslés az ellenzéken.) T. Országgyűlés! Miután első felszólalásom ez érzelmi hangú bevezetése a magyar múltba kapcsolódott, eugedelmükkel annak érdemi részét is a múlt tanulságaiból levont következtetésekkel építem fel. Nemcsak a centenárium! tisztára kalendáriumi vonatkozása _ sarkal erre, hanem az az elvitathatatlan históriai tény is, hogy a magyar demokrácia két alappillére: az 1848/49-es forradalom és az az 1945 tel kezdődött forradalmi jellegű radikális átalakulás, amelynek ma még mindig kezdeti szakaszában állunk. Hiszen tulajdonképpen csak befejezzük azt a^nagy művet, amelyet az 1848-as törvényhozás .megkezdett, de a kitört szabadságharc és annak tragikus bukásba fulladt epilógusa okából befejezni nem tudott. Az 1848 as demokrácia megteremtőit az amÜ-iikiai deklaráció és a francia forradalom szabadság jogi kátéja ihlette meg. Az 1945-ben - megindult forradalmi átalakulás azonban telítette ezt a Szociális revolúciót, főként a hatálímasságában, korszakot átformáló hatásában szinte felmérhetetlen orosz forradalmi eszmekör sok nagy tanulságával. így tökéletesedtek * az 1848-as polgári demokrácia^ célkitűzései Tai . korszerű demokrácia ideáljaivá. 1848 törvényhozása, az úrbériség megszün" tetése, a polgári jogok biztosítása a felszabadítottafcnak, a jobbágyság egyes kategóriáinak földhözjuttatása, lábban a korban szinte szédületesen radikális reformot jelentett, de csak az 1945-ben bekövetkezett felszabadulás utáni jogév* február hő 13-án, pénteken. 1052 • ' . . » alkotással indult meg a korábban egyenjogúvá tett, de a cenzus? a virilizmus ós egyéb feudális bilincsekkel továbbra- is lebéklyózott nép valöságosi emancipálása. Az 1945-ben megindult jogfejlődés a demokratikus átalakulás forradalmi tempójában valósított meg és hívott életre sok olyan jogszabályt, amely a magyar nép évtizedes, sőt évszázados vágyait és reményeit testesíti meg s amely jogszabályok elkerülhetetlenül szükségesek, célszerűek és indokoltaik voltak. Mégis, amikor az igazságügj^i tárca költségvetésével foglalkozom, teljes egészében' átérzem, azt az óriási felelősséget, amely mindannyiunk vállán nyugszik, amikor a demokratikus jogszolgáltatás, a demokrácia, az emberi szabadságjogok védelme és biztosítása, a gazdasági rend és a stabilizáció megszilárdítása, érdekében hozott törvényeket bírálom,' mert meggyőződésein, hog'y ehhez a kérdéshez csak minden politikai és pártelfogultságtól mentesen, steril kézzel és steíril' lélekkel szabad hozzányúlni. (Ugy van! Ugy van! a magyar demokratapárton.) T. Országgyűlés ! Azok a ma már hatalmas munkáspártok, amelyek a szabadságért» az • egyenlőségért folytatott sóik évtizedes küzdelmükben a mártírok egész sorára tudnak hivatkozni, azok a pártok, amelyeknek útját az ellösett mártírok és élő prominensek évtizedes szenvedései kétségkívül determinálják, [legjobb hitem és meggyőződésem szerint sohasem, lehetnek ártatlanok üldözői és nem tehetneikí olyan jogszabályok alkotói sem, amelyek az. egyéni és lelkiismereti szabadságot, a minden élő emibsert egyaránt megillető emberli jogokat, az igazságszolgáltatás pártatlanságába^ a bírói függetlenségbe vetett hitet rendítik meg. (Ügy van! Ügy van! az ellenzéken.) Tudom, t. Országgyűlés, hogy ennek a tiszteletreméltó Háznak neun minden oldalán fog tetszésére találni aiz a megállapításom, ,hogy az utóbbi időben igen sok — és ezt őszintén meg feell momdianoim — igaztalan és méltatlan támadás érte mind az országgyűlésben, mind a. sajtóban azt a magyar bírói és ügyészi kart, (P; ÁBRAHÁM Dezső (md): Sajnos, így van!) amely a nemzet egyik legnagyobb kulturális értéke s atuueiy a fasiszta ós nyilas rémuralom idején, nagyon-nagyon csekélyszámú kivételtől eltekintve, feladata magaslatán állott. (Űgy van! Úgy van! az ellenzéken' — ORBÁN László (kp): És mi volt a Horthy-idő szak alatt?) Azonnal beszélek erről is. Míg más tisztviselői kategóriáknál szabály volt a béhódolás a fasiszta esamekörn ek, addig a bírói karban csak kivétel volt, mégpedig egészen caekiély kivétel. (ORBÁN László (kp): A Horthy-eszmekör nem fasiszta eszmekor, t. képviselőtárs ami) Az isi az. (ACZÊL György (kp): # Annak sem hódoltak be, Horhynak sem?) Na"* gyón kevesen hódoltak be a fasiszta eszméknek. (ILKU Pál (kp): Mi volt a Borthy-időktoen a báróság? Nem a, fasizmus fellegvára?"! •T. képviselőtársaim, sajnos, nagyon rövid a beszédidőm, én szívesen vitatkozom, ha t- képviselőtársam megtisztel* de csialk az ülés után(P. ÁBRAHÁM Dezső (md) : Egy- km magánszeimináriumban! —/ Derültség. — ACZEL Oyorgy (kp): Amit ki tart? Fasiszta saeimáiua- „ * riumot akar a parlamentben?) Abban én nem lehetnék élőadó, képviselő úr, higgye él (ACZÉL György (kj>): De demokratikus SZÓ"
