Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

ÍÖ21 Az országgyűlés 45. ülése 1Ô48. talajnedvességet felszívják, a cukor és a só cseppfolyóssá válik bennük. A pár héttel ezelőtt szemünk előtt lezajlott tiszai árvíz falukat öntött el szennyes hullá­maival és a kisemberek nélkülözhetetlen esz; közeiit sodorta magával. Mintegy ezer, lakóház, amely agyagból volt, omlott össze az árvíz következtében, és vájjon miért? Azért, mert az összedőlt házaknak vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé volt tégiaalapzatuk. Látjuk a tiszai árvíznél,, hogy azok a házak, amelyek megfelelően alá voltak alapozva, ma is állnak, habár a felső részük vályogból volt építve, mert az alap megtartotta szilárdságát. A magyar parasztság^ amely áldozatos munkájával segítette építeni a városi lakók házait, magának minden megfeszített munkája árán is csak olyat tudott építeni, amelyet az időjárás viszontagságai könnyűszerrel- kikez­denek és a benne tartózkodás egészségtelen. Nem azt mondom, hogy korunkban még min­den falusi ház így épült és hogy nem volna már szilárd anyagból épült ház, de azt mon­dom, hogy ma még a legtöbb falusi ház agyag­ból, tömésből készül. (KOLBERT János (pk) : Üzembe kellene helyezni minden téglagyára'S) Mélyen t. Országgyűlés! Éppen a föld­reform kapcsán láttam egyik utamon, Kapos­várról Balatonboglár felé menve, hogy az egyik uradalomból kiosztott házhelyeken az újgazdák már 1945—46-ban megkezdték a maguk kis há­zainak építését. Minthogy nem volt megfelelő szilárd anyaguk a ház megalapozásához, az egészet agyagból építették, tömték, döngölték és az 1946—47-es évben az őszi esőzés az északi falat alaposan beáztatta majd amikor eljött a tavasz, mintegy húsz centiméter vastag­ságban omlott le az agyag. Annak a bentlakó kis családnak, amely a tetőzetet gerendákkal támasztotta alá. az élete minden pillanatban veszélyben forgott, és mégis ilyen házban, ilyen egészségtelen viszonyok mellett tartották fenn önmagukat áldozatos munkájukkal és járultak hozzá a nemzeti jövedelem gyarapí­tásához. Bár a hároméves tervben elég nagy summa szerepel a falusi lakásépítés céljaira, mégis attól tartok, hogy a típusházak építésében nem annyira a célszerűség, mint inká,bb a mennyiség lesz majd a mérvadó. A miniszter úr az este itt az egyes, kérdésekre megfelelő választ adott. Elismerem, hegy az építés- és közmunkaügyi minisztériumnak, a, miniszter tíraak és alája beosztott tisztviselőknek meg­van a jószándékuk, megvan mindenképpen az a törekvésük, hogy a magyar falu népének korszerű lakást építsenek. Elismerem, hogy itt Budapesten .vagy bárhol előre elkészített tetővázakait a vidékre kiszállítva, ezek a kül­föMről nehezen vagy egyáltalán be nem hoz­ható tetővázakait jól fogják helyettesíteni, de mégis felhívom 'itt a miniszter úi/ figyelmét jószándékkal és nem éppen gáncsol ásni, hogy ha a falusi lakásépítési akció megindul, le­gyem gondja arra, hogy ezek a falusi lakások korszerűek legyenek, ne legyen egy típus, ne legyen minden ház olyan, mintha ikersryere­kek volnának, hanem igenis, a óéinak meg­felelően, legyen benne mindaz* ami a munkás­embernek ma egészségügyi vonatkozásban szükséges. Itt meg kell említenem valamit. Olvastam egy könyvet, amelyben az van, hogy Dániá­ban egy kétholdas kisgazdának van egy lova, mondjuk öt darab yorkshire-sertése, négy évi február hó 13-án, pénteken. Í022 darab marhája és mindennek tetejébe van emeletes háza, telefonja, és nem tudom, tudja-e a t. Országgyűliás, hogy mit kívánok még mondani? (LUKÁCS Vilmos (md): Fürdő­szobája!) Tényleg, a vidéken, ahol a legna­gyobb szükség van rá es ahol a legtöbb ilyen értelemben veit munkásember van, még fürdő­szobája is van neki. (Ügy van! a magyar demo­kratapárton.) Mélyen t. miniszter úr! Tudom, h v gy a fürdőszoba sokba kerül, de a falusi paraszt­ember nem olyan fürdőszobát kíván, mint a városi kultúrember, hanem azt szeretné, hogy a napi^ erős testimunka után, a cséplőgéptől az ingén és a testén hazavitt piszoktól szaba­dulni kívánva, ne a kút mellett, hidegvízben, a vályúban mosakodhassék* meg, hanem legyen egy olyan fürdőkádja, amielyet az egész csa­lád ki tud használni. (Ug.y van! Ugy van! -­Taps a magyar demokr alapén on.) El kell ismernem azt i3> hogy az újonnan földhözjuttatottak házzal és gazdasági épüle­tekkel való ellátása nem könnyű feladat. Nem is úgy gondolom, hogy a kormány az adó­fillérekből építse fel'a magyar^ falut, mert ez szerintem keresztülvihetetlen és^ ezt igazság­talannak is tartanám. En, a nép gyermeke, egészen kicsiny parasztgazda vagyok_ és_ én sohasem akartam és sohasem fogok a jövőben sem a kormánytól kölcsönt kérni és nem akar­tam, nem is óhajtom gazdatársaim részére kérni, hogy a kormány adjon valamit. Nem akarom ezt, hanem igenis azt kívá­nom- hogy a magyar demokratikus kormány tegye lehetővé, hogy ebben az országban min­den dolgozni akaró, minden, a nemzeti jöve­delmet gyarapító magyar ember építhesse meg magának a maga kis házát, a maga kis várát, ha pedig gazda, akkor a korszerű gazdasági épületeit is. Olyan gazdaságpolitikát, olyan társadalompolitikát folytasson a magyar de* mokratikus kormányzat, hogy a magyar em­ber büszkén mondhassa : ezt én a magam ve­rejtékes filléreiből építettem. (Taps a néppár­ton és magyar demokratapárton.) T. Országgyűlés! Hogy a magyar gazda — és az új gazdák is — felépíthesse a maga kis várát, ehhez feltétlenül bizdlomra és jó terme" léspolitikára van szükség. Sokat beszélnek Magyarországon a kertgazdaságról. Hogy a. kertgazdaságot hogyan képzelik el, azt nem tudom mindenkitől ellesni- Annyi bizonyos, hogy Magyarországon nem lehet lemondani a búzatermelésről, (Úgy van!\ a magyar demokra­ta/párton.) mert minden kisgazdának, aki föl­det kapott, önmagát el kell látnia kenyérrel. Legfeljebb tehát a múltban folytatott búzater­melésünk 10%-áról lehet csak lemondanunk, mert hiszen a föld terméserejét visszapótlandó, alom-anyagra is szükségünk van- Ezért mégis azt kell mondanom, hogy a kisember akkor tudja a maga, házát felépíteni, ha megfelelő gazdaságpo-litika lesz és ha kert-Magyarorszá­got akarunk elképzelni, akkor tervszerű út­építést is kell ebben az országban végrehajtani, (BENCSIK Gyula (kg) államtitkár: Ezt a köz­lekedésügyi tárcánál kell előadni-), mert amíg á magyar gazda megtermeli a m-tga kertészeti áruit és ugyanakkor nem jelenik meg hétről­hétre abban a faluban az értékesítést előmoz­dító teherautó, addig hiába lesz minden gon­dolat» a gazda njnatkán fog maradni az értékes termék. T- Országgyűlési Az egészséges, célszerű lakásépítés megi ndítása kormán ykötelesséig.

Next

/
Thumbnails
Contents