Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
1007 ' 'Az országgyűlés 45. ülése 1948. Meg vagyok arról győződve, hogy a Jutalmakat nem a páftkoalició, hanem az egyetemes, nemzeti koalíció szellemében fpg'ják odaítélni. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken-) Ebben a hitben és ebben, a, tudatban úgy érzem* hogy a Kossuth-dij a centenáriumnak egyik legméltóbb és legmaaradandóbb hatású alapítása lesz. A javaslatot a demokrata, néppárt és a magam nevében örömimel üdvözlöm, (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken. — ORTUT AY Gyula miniszter is tapsol.) ELNÖK: Kíván-e valaki a törvény javasltaithoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. ORTUTAY GYULA miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban kötelességemnek tartom e — magam is úgy érzem — nagyjelentőségű, ünnepi jelentőségű törvényjavas»lat tárgyalása során, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki Andies Erzsébetnek, a, törvényjavaslat előadójának, ;eki a törvényjavaslat alapszempontjaira* végső értékgondolaltaira olyan kitűnő, pregnáns fogalmazásban mutatott rá. De őszinte- köszönetemet kell kifejeznem felszólalt igen t. képviselőtársaimnak is, a koalíció pártjai szónokainak éppirgy, mint a t. ellenzéki pártok szónokainak, akik egyformán valósággal ünneppé avatták ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását hozzászólásaikkal» megértő és a kérdés lényegére rá< mutató felszólalásaikkal. Felszólalásaikból ki* csendült az az igény és az a gondolat, hogy a Kossuth-díj odaítélésével, a Kossuth-díj március 15-én évről"éyre való ladoimányozásávail valóban legyünk méltók 1848 nagy eszméihez, legyünk méltók Kossuth Lajos nagy példamutató alakjához. Magam arra tehetek ígéretet, hogy a közoktatásügyi minisztériumban — bizonyára a bizottságban is és a magam személyében is — törekedni .fogunk arra, hogy a Kossuth" díj odaítélése mindig: a nemzet végső érdekeit, a nemzet legmagasabb éjikéit szolgálja és semmi más szempontot. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken. — MÉSZÁROS Ödön (dn) : Politikamentesen !) Szeretnék rámutatni lairraí, — és ez kötelességem is innen.' a miniszteri székből, — hogy a Kossuth-díj törvényjavaslatának eli c ő gondolatát, — amint ezt Ilku igen t. képviselőtársam is említette — a kommunistapárt eery tavai 1 y késő ősszel felvetett javaslatának köszönhetjük. A kommunistapárt volt az, amely a «díj nevét is javasolta. A miniszterium azután foglalkozott ezzel a kérdéssel, megalkotta a törvényjavaslatot és a jövőben intézményesen gondoskodni kíván évről-évre e törvényjavaslat! bélkiítuzéseinek megvalósításáról, mégpedig j,ó megvalósításáról. Ügy érzem, kötelesség és ülő, hogy a kommunista" pártnak ezért a kezdeményezéséért itt ' hálás köszöneteimet kifejezzem. T. Ház! A költségvetési tárgyalások során mód lesz arra, hogy rámutassak arra, hogT a közoktatásügyi minisztérium a maga Tészéről nemcsak egy nagy díjjal, egy meszszemenően kiemelkedő, 'egymillió forintos díjjal kívánja jutalmazni a z alkotó munka kiemelkedő magyar tehetségeiét az alkotó munka hőseit, —- ahogy mondani szokták — hanem évi február hó 13-án, pénteken. 1008 'arra is törekszik, hogy a pedagógus-státus, a tudományos pótlék és a tudományos státus kérdésének újra és újra való felveltésével, napirenden való tartásával mindaddig, míg ennek méltó és jó megoldását meg nem találjuk, segítse az alkotó munka alapjait teremtő nevelő inunkat, hogy annak méltó elismerése ott legyen, mint igaz és értékes háttér emögött a díj mögött, amely egyszeri és esetleges; ott legyen háttérként egész, nevelő- és tudós társadalmiunk méltó honorálása, munkájuk méltó elismerése. (Helyeslés a néppárton.) Ez az egyik, amit hangsúlyozni szeretnék, a másik pedig az, hogyt az elmúlt esztendő munkájával is a közoktatásügyi minisztérium állandóan nemcsak ügyelni igyekezett íróinknak, művészeinknek, alkotó művészeinknek honorálására, hanem hónapról-hónapra ös%ítöndíj szerűen vagy — ha úgy tetszik — fizetésszerűen részükre adott összegekkel biztosítani is kívánta & mai nagyon nehéz könyvkiadói, irodalmi, képvásárlási viszonyoik közepette a magyar szellemi élet alkotói számára a megélhetés lehetőségéit. (Helyeslés és taps az ellenzéken.) A közokitatásügyi minisztérium tehát nemcsak ezzel a díjjal kívánja szolgálni azt a nagy munkát, amelyet az alkotás jelent, hanem igyekszik mindennapi munkájával is hónapról-hónapra segítségére sietni a magyar szellemi élet alkotóinak, vezető személyeinek. (P. ÁBRAHÁM Dezső (nid): Külföldön adómentességet adnak nekik!) Szeretnék rámutatná arra,' hogy soha magyar kormányzat — és ezt felelősségem •tudatában mondom —a magyar pedagógus-és tudóstársadalom, valamint a mag-yar alkotó művészek megélhetésének biztosításával, életük méltó körülményeinek megteremtésével annyi gonddal nem foglalkozott, mint a magyar demokrácia kormányzata. Pedig^ ennek a magyar demokratikus kormányzajnak jól tudjuk mindnyájan minő romok közül kellett kiemelnie hazánkat, milyen költségvetési nehézségek közepette, milyen inflációs zivatarok után kellett meg-teremtenie a maga államháztartási egyensúilyát. Az előadó és Ilku igen t. képviselőtársam is rámutatott arra, hogy az előző politikai rendszer lényegéhez tartozott a haradásellenesség. lényegéhez tartozott a szelileuiellenesség. Jól tudjuk, mit jelentett nemcsak — Siklössy szavával szólva — magyar műkincseink vándorúltja, hanem a magyar tudományos világ, a magyar szellemi elit nem is jelentéktelen itagjainak külföldre való vándorlása is, amikor fájó és elkeseredett szívvell a magyar hazat itthagyták. Ezeknek legnagyobbika minden bizonnyal Bartók" Béla vqllt, aki úgy érezte, hogy nem élhet többé ebbën a hazában, nem élhet ebben az országban, azt itt kell hagynia. Bartók Bélának ez a kimagfasló példája, csak egy volt, winden^tw a le*-kiemelkedőbb a sok közüL Emlegethetnék művészeket, írókat, tudósokat, aüiK «z piT^fn-^ kormányzati rendszerben sem a szabtad kutatás, sem a szabad szellemi önkifejezés és alkotás lehetőségeit» sem pedig az emberhez méltó élet lehétőségeitt- meg nem találhatták. Mindnyájan ismerjük Ady- és Bartók Bélai életútját, mindnyájan ismerjük mellettük — és az előttem felszólalók közüil is többen rámutattak —
