Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

993 Àz országgyűlés 45. ülése 1948. évi február hó IS-án, pénteken. 994 nyomorát. (LUKÁCS Vilmos (ind): Ugy van!) hogy végeit vessenek annak az állapotnak, •bogy ebben az országban a légsúlyoisabb helyzetben azok voltaik és részben vannak is, akik alkotómunkájukkal tulajdonképpen hatalmas hasznot hoztnak a közösségnek, a magyar nemzetnek,, magyar népnek; A' Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat; cáfolata annak a balhiedelemnek vagy- szándékos félremagyarázásinak, amelv úigy szól. hogy a demokratikus rendnek, a demokráciának van érzéke a gazdasági kérdések iránt, de elhanyagolja, mert lebecsüli a kulturális kérdések megoldását és általában a kulituiiális mánkat. A Kossuth-díj azt mutatja* hogy a magyar nép ama rétegeinek, amelyeik most az ország sorsát intézik, van érzékük a 'tudomány kérdései iráint, hiszen a múltban is ezek a dolgozó rétegek voltak azok. amelyek az igazi művészetet pártolták ebben az országban, amelyek a jó könyvek olvasói voltak, amelyek megértették a Bartók-zenét és amelyek: Adyért és József Attiláért lelkesedtek. Egészen bizonyos, hogy fiatal demokratikus rendünknek bizonyos sorrendet, kellett betartania a problémák megoldásánál. Nem szorul magyarázatra, hogy először a munka és az élet elsődleges gazdasági felitételeit, kellett megteremteni és csak ezután kerülhetett sor a kulturális kérdések megoldására A Kossutllrdijra nem kerülhetett, volna sor, ha nem sikerült volna előbb rendbehozná és fokozni termelésünket, ha nem sikerült volna szilárd valutát teremteni r és ha nem sikerült •volna rendbehozni költségvetésünket De a Kossuth-díj ugyanakkor azt is'mutatja, hogy milyiem gazdasági eredményeket érlíünk már el, ha gondolhatunk ilyen Kossuth-díjak kiadására, gondolhatunk a szellemi munka nagyszerű, mondhatnám, fejedelmi — ha helyénvaló ez a kifejezés — jutalmazására. Amikor még ezer bajunk, ezer gondunk és

; problémáink van, már gondolunk arra, hogy a. tudományt és a művészetekeit fejlesszük. Ha ilyen a kezdet milyen lesz a folytatás!! Ez a törvényjavaslat cáfolata azok állításainak is, akik szereitik a demokráciát úgy feltüntetni, hagy anmak lényege a nivellálás, illetőleg ahogyan a sznobok szokták: kifejezni! magukat: a mennyiség uralnia a minőség felett. Éhben a véleanénybem rendesen foenne szokotit lenni az az állásfoglalás, hogy a letűnt korszak a kiváló minőségeknek, a kiválóságoknak az uralma volt. Valószínűleg azt értik ezen, hogy az Esterházyak kiválóbb szellemi értéket képviseltek és azért, volt sokkal nagyobb jövedelmük, mint Petőfi Sándornak, hogy Pallavicini gróf valószínűleg nagyobb szellemi érték volt, mint József Attila és hogy a Weiss Manfrédok és az UHmannok valószínűleg a szellemi arisztokráciát alkották ebben az országban. Ez a törvényjavaslat ékes bizomyíitéka annak, hogy demokratikus népi köztársaságunk nagy terveit úgy akarja megvalósítani, hogy igenis ösztönzi az egyént, nem zárja ki az egyéni kezdeményezésit. A nagv egyéni teljesítmények teszik imajd ki a nagy nemzeti tel jesítményt és csajk ezek a nagv egyéni teljesít. mények teszik- lehetővé nagy terveink megvalósítását Igenis a verseny, igenis az egyén érvényesülése, igenis a tehetség kiemelése fog adni ösztönzést mindnyájunknak arra, hogy felfedjük > erőinket, bízzanak önmagunkban* látván» mire képes az alkoitó emberi munka A Kossuth-díj elnyerésének lehetősége ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. nyitva Ml mindenki előtt; a Kossuth-díjat éppen úgy el lehet nyenni azzal, ha. valaki a magasabb maitematika kérdésiéiről ír értekezést vagy ha valaki hegedű-szonátát ír, mint azzal, ha a cukorrépatermelést fokozza. Sőt reméljük, hogy a Kossuth-díjak kiutalásánál, szétosztásánál igenis kellőképpen fogják értekelni azt a fizikai és szellemi termelő munkát, amely nélkül sem (anyagi, sem szellemi jóllét ebben az országban nem lehet. Végül engedjék meg, hogy külön kiemeljem ennél a törvényjavaslatnál azt a körülményt' hogy a demokratikus magyar köztársaság Kossuth Lajos nevével díszíti ezt a lépését. (10.30.) Több, miint egy évszázados a Kossuth-kultusz, de tudjuk, hogy mindezideig, a múltban, az ország vezeltő rétegei, a kormány, a vezető szervek az uralkodó osztályok felfogásának megfelelően nagyon idegenkedve kezelték ezt a Kossuth-kultuszt. (Ugy van! a néppárton.) Ezt soha nem tették magukévá, mindig őrizkedtek attóL hogy a magyar állam hivatalos elisme* résének pecsétjét ráüsse Kossuth Lajos érdemeire. A demokratikus köztársaság ezzel a hagyománnyal is szakíított, legbüszkébb alkotásait Kossuth nevével díszíti, annak az embernek a nevével, akinek olyan sokat köszönhetünk, mint talán senkinek másnak a magyar történelem folyamán. Mi tudjuk, hogy a Kossuthtól való idegenkedés nemcsak a 67"es Magyarország vezető köreire volt jellemző, tudjuk azt, hogy a Monarchia összeomlása után is — a 25 éves ellenforradalmi korszakban — a vezető körök nem titkoltak idegenkedésüket, mondhatnám gyűlöletüket azzal az emberrel szemben, aki a haladás zászlaját száz esztendővel ezelőtt, olyan magasra tartotta, hogy egész Európa fel* figyelt rá. Csak röviden szeretnék utalni arra, hogy éppen az elmúlt 25 éves korszakban kezdték ki egyre nyíltabb an és cinikusabban Kossuth nimbuszát és egész történelmi iskola alakult, amelynek feladata az volt, hogy Kossuthot és a függetlenségi programmot leértékelje és a függetlenségi programm és politika ellenfeleit igazolja. Március 15-ének minden esztendőben, valóban méltó megünneplése lesz, hogy a kormány ki fogja tüntetni azokat, akik teremtő, alkotó munkájukkal Kossuth szellemében előbbre viszik ja raagyar nép ügyét. Valóban nagy nemzeti * ünnep lesz ez, amelynek fényét csak emelni fogja az, hogy a nemzet legjobbjait kitüntetik, példaképpen az ifjxíság elé állítják, mint a munka hőseit, mint a nemzet legnagyobb értékeit. Ugyaniakkor ez mindig ösztönzés is lesz, mert, ennek a törvény ja vaslatnak nemcsak az a célja, hogy igazságot adjon, hogy méltóképpen jutalmazza azokat, akiknek munkája legértékesebb számunkra, hanem ugyanakkor és el ősórban az ösztönzés a feladata, ösztönzés arra, hogy dolgozzunk jobban, ösztönzés arra hogy kutassuk fel ineancsak a magyar föld rejtett kincseit, a magyar történelem igazi tanulságait, a magyar néplélek és népköltészet rejtett gyémántjait, hanem mozgósítsuk azokat a haiíialmtas erőket, amelyek a magyar'nép" ben — a magyar nép fiaiban és leányaiban — szunnyadnak, ? emeljük ennek az országnak kultúráját gazdaságával és politikájával együtt olyan magaslatra, amilyet még soha eddig el nem ért és amelyet elérni célunk és îttorekvésünk. Ezekkel a szavakkal ajánlom a magyar or63