Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
959 ''Az országgyűlés 44. ülése 1948. évi február hó 12-én, csütörtökön, 960 igen rosszul állnak, de ennek ellenére a stabilizáció óta 15 millió forint értékű munkát végeztek, míg a jelenleg folyamatban lévő és (elvállalt munkák értéke meghaladja a 30 millió forintot. (NAGY Károly (kp): Előnyben Ikiell őket részesíteni!) Nem mulaszthatom el, hogy ezzel kapcsolatban néhány szóval meg nJe emlékezzeim arról is, hogy ezek a szövetkezetek mintegy 300-000 forint értékű ingyenes rohammunkát és 800.000 forint értékű olyan közmunkát végletetek, ahol csak az önköltséget számították fel. A népi kollégiumok) és tudományos intézetek részére pedig körülbelül 150.000 forint értékű készpénzt és ingyen munkát juttattak. ELNÖK: A képviselő úr beszédideje lejárt, TÖKÖK ISTVÁN (kp): Egy-két perc az egész. (Felkiáltások az ellenzékem Megadjuk!) ELNÖK: Hosszabbítás minős. (KOLBERT János (pk): Szívesen meigadjuk!) TÖRÖK ISTVÁN (kp): Be is fejezem a következőkkel. (KOLBERT János (pk): A szólásszabadság hívei vagyunk! — SZABÓ Imre (kp) : Tanulni lehet belőle- — MIHELICS Béla Vid (dn): Rendes beszéd! — Az elnök csenget) Minden reményünk megvan ama, hogy az átszervezett építésügyi mindsztérium meg fog felelni mindazoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben támasztunM amelyeknek megvalósítását tőle reméljük, és éppen azért, mert ezzel a minisztériummal és a kormánnyal szemben a legteljesebb bizalommá^ viseltetem, a költségvetést mind a magam» mind pártom nevében elfogadom- (Nagy taps a kormánypártokon, — Szórványos taps az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik ia kijelölt szónokok közüli HEGYESI JÁNOS jegyző: Dénes István! DÉNES ISTVÁN (mdh T.' Országgyűlés! Az építésügyi miniszteri tárca lényegileg Mar gyarország lakáskérdését jelenti, Török t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza volt abban a megállapításaiban, hogy sok tekintetben a lakástól függ a család boldogsága, tisztasága, erkölcsi élete 1 , egészsége, munkaképességé és minden egyéb. Ezért, amikor tegnap tárgyaltuk itt a munktaérdemrendet, örömmel vettem azt tudomásul. De sokkal jobbam szerettem volna hallani, ha a munkaérdemrenddel egyidejűleg vagy a munkaérdemrend helyett r az építésügyi miniszter költségvetését legalább a kétszeresére felemelték volna, hogy az egészséges lakások révén olyan munkásokat tudjon adni a hazának, akik maguk is egészségesek, és — amint mondani szoktuk a munkásokról — az aranyat jelentik ebben a hazában. Mélyen t. Országgyűlés! Az elmúlt rendszerbéin, ia nagybirtokosok országában szörnyűek voltak a lakásviszonyok Magyarországon. Valóban lélek nélkül, magyartalanul és becstelenül nézték, hogy a magyar parasztság és a magyar munkásság, amely kitermelte és hordta nekik az aranyat, odúkban, viskókban• barlangokban lakik ebben az országban. Demokratikus kormányzatunk és orszá 1gunk ezt a szörnyű tehertételt vette át a múlttól, ezért szükséges, hogy ezzel a kérdéssel alaposabban foglalkozzunk, mert itt- nemcsak újjáépítésről van szó, nemcsak! arról van szó. hogy amit lerombolt a háború, azt most újjáépítjük, úgyahogy toldozzuk-foltozzuk, hanem sokkal mélyebb» sokkal komolyabb kérdésekről van szó, amelyekről mind az országgyúl esnek, mind a kormányzatnak meg kell tudnia a valót. Mélyen t. Országgyűlés! Mit vettünk át a múltból? Budapesten konyihában lakott, csak konyhája volt 600 munkáscsaládnak. Csáki egy «szobából álló lakásban lakott, illetőleg lakik 102.000 cjsaiád, csak kétszobás lakrészben lakik 31.000 család. (SZABÓ Imre (kp) a terembőJ távozóban: Gyönyörű villád van neked is, Pista! — VÉRTES István (md) Szabó Imre felé; Ne menjen ki!) T. IKjépviselőtáirsaan, először is nem az enyém, de ha az enyém volna, neon tagadnám le, sőt azt szeretném hogy aki ebben a hazában becsületesen dolgozik, annak minidnek legyen tisztességes hajléka és megélhetése. (Egy, hang a kommunistapárton: Ees^ is nekii!) Mióta bűn az, ha valaki építtet magának! Ha bűn, ítéljük halálra, de akkoiri»vonjuk le a konzekvenciát az egész; vonalon! (Mozgás a, kommunistapárton.) Kis- és nagykő zségefeben kereken egymillió ház van, ebből egyszobás 650-000, így hatmillió főnyü parasztságot számítva, ia parasztság köriében öt fő jut egy szobára. (NAGY Károly (kp): Ezt mi gyakorlatból ismerjük!) Megyei városokban lakik 1,300.000 magyar ember. Ezekben a városokban a lakóházak száma 213-000, ebből az egyszobás házak sízáma 94.000. Átlagosam itt is öt lélek jut egy egyszobás lakásra. Tíz törvényhatósági jogú varosunkban -700-000 . lélek van, a lakóházak száma kereken 100.500; ebből egyszobás ház van 42.000. Átlagban, tehát egy- szobára négy fő esik. Országos viszonylatban a kilenc millió ' főnyi magyar lakosság részére rendelkezésre álló lakásoki számai 1,550.000. Ebből 785.500 lakás egyszobás,- míg két szobából álló volt 507-000 lakás. Mélyen t. Országgyűlés! Azt hiszem, ezekhez a statisztikai tényekhez nem kell kommeaitárt fűznöm, abban a tekintetben, hogy a múltbeli gazdag Magyarország milyen mérhetetlenül (könnyelmű »volt és pazarló volt a tmaigyar munkás-, a magyar parasztkézzel és élettel. Most ezt a szörnyű tehertételt, ezt a szörnyű bűnt, • ezt a multat átvettük mi- Az a kérdés, vájjon ez a demokratikus rendszer, amely munkás okból, parasztokból és haladó értelmiségiekből .áll, kellő komolysággal, kellő súllyal fogja-e meg ezt a kérdést, nem megy 7-e el emellett a nagy kérdés mellett szintén lélektelenül, úgy, mint a . múlt grófjai, bárói és hercegei tették. ! (NAGY Károly (kp); Ezt feltét élezni is hiba!) Nem is tételezem fel, mert ha ; feltételezném, akkor nem mondtam volna azt, ihogy erre az építésügyi minisztériumra szükség van, és helyes, hogy létesítették, de kérdés, bogy elégséges-e ebihez a szörnyű problémához képest. . , Mélyen t. Országgyűlés! A bizottsági tárgyaláson az egyik államtitkár azt mondotta felszólamlásomra, bogy a kormányzat nem adhat többet a lakások építésére, neim adJbatunk / erre több'pénzt, mert ha nagyobb összegeket fordítunk lakásokra, akkor azok nem térülnek gyorsan vissza a kormányzatnak, nem tudjuk újból kiadni, nem tudjuk gyümölcsöztetni, nem tudjuk iajmatoztatni^Azt mondotta az államtitkár, nogy a lakásépítés lassan lamortiizá" lódifc, tebát az arra fordított pénz nem folyik vissza a kormány kasszájába. Mélyen t. Országgyűlés! Ennek a merkantilista felfogásmaik, amely a merkantilizmust, a / gseftet, a pénzt állítja szembe a magyar vérrel, a magyar munkásság várével, bocsánatot kérek,
