Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
hi r À& országgyűlés 44. ülése 1948. évi február hó 12-én, csütörtökön. 958 hetz. Ezért kutatómunkát kel folytatni a belföldön fellelhető és előállítható anyagok és szerkezete terén, éspedig- olyan módoo^ hogy azok a hazai viszonyok között is félig gyári jellegű előáilMtásxfa alkalmasak legyenek. A szerkezeteken túl az alaprajzi tervezés is~ tudományos munkát igényel akkor, amikor például többszáz vagy többezer családi ház felépítéséről van szó, mert a legkisebb hiba is százszor vagy ezerszer ismétlődik meg- ilyen esetben és ezért a leggondosabb tudományos vizsgálat alapján kell a hároméves terv során felmerülő új lakások terveit elkészíteni. Ez a pontosság fokozottan áll a szociális jellegű épületek tervezésére, mint például óvoda, gyermekotthon, bölcsőde, szanatórium és egyebek, mert hiszem ezek tervezésében Magyarorv ezágon az elmúlt, reakciós időkben a felszabadulás előtt távolról sem lehetett az építőiparnak olyan gyakorlatúit szereznie, mint például a kaszárnyák, erődítmények vagy éppen a fogházak építésében. r ' Reméljük, hogy az Építéstudományi Közpomit ezeknek a problémáknak megoldását is nagymértékben elő fogja segíteni. Egy bizonyos, t. Országgyűlés, hogy az építőiparban igen sok visszaélési lehetőség van, mert itt a produktum áttekinthetősége meglehetősen körülményes. Gondoljunk csak arra a sok helyreállítási munkára, amelynek mennyiségi meghatározásánál rendkívül sok gyakorlati tapasztalatra és kifogástalan becsületességre volt és lett volna szükség. ' . Vegyük tekintetbe azt is,, hogy az esetek .túlnyomó részében a kivitelezés úgy minőségileg, mint mennyiségileg nem a versenytárgyalások kiírása szerint, hanem azoknak többirányú megváltoztatásával törfténák. ! i Bizonyos? hogy ezek a felismerések nem mai keletűek ég az is bizonyos, hogy a különböző ellenintézkedések részben már megtörténtek, részben folyamatban is vannak. ' . A stabil bérek kialakítása érdekében igen jó eredmények várhatók az építőipari termelési bizottságok és az Építéstudományi Központ, által folyamatba tett komoly műszaki* építőipari munkanormák kidolgozásától, illetve az Országos Bérmegáliapító Bizottság ellenőrző és jövőbeni bérmegállapító tevékenységétől. x Az építkezések kivitelezési munkái- általában zártkörű vagy nyilvános versenytárgyalás útján adatnak vállalatba. Általános elvként leginkább a legolcsóbb ajánlattevő kapja a megbízást a munka elvégzésére. Cseppet sem. bizonyos azonban, hogyha az elszámolást és a ténylegesen teljesített munkát kellene vizsgálat alá vennünk,' nem nagyon drága munkát kapnánk-e. Ezen a területen bizonyos javulást fog eredményezni az építőipari irányegységárak és szabványkölfeégvetések alapján történő munkaikiírások kötelező bevezetése. Ezen túlmenően szüksége« lenne, még az ellenőrző építészeket arra kötelezni, hogy az ellenőrzés alatt álló építkezéseknél a vállalkozó részéről elszámolásra kerülő tel jesitnienyi mennyiséget ellenőrizzék. A megtett intézkedéseken túlmenően szükségesnek mutatkozik az- építési közigazgatás olyan irányú megszervezése, hogy a yersenytárgyalásii kiírások, mű-Leírások, tervek elbírálásánál» azok helyességének megáll vitásánál és a vállalaítibaadás odaítélésénél a nemzetgazdaság érdekei a tervgazdálkodásnak megfelelően százszázalékosan biztosítva legyen. A legtelje^ebb mértékben ^végre kell hajtani a tervek és műleírások, költségvetések elkészítőinek és az ellenőrző építészeknek a felelő s ségrevonását, amennyiben visszaélések gyanúja merülne fel. r T. Országgyűlés ! De beszélnem kell néhány szóval az építőipari termelő szövetkezetekről is, mint olyanokról, amelyekre népi demokrá ciánkban rendkívül fontos szerep vár. (Ugy van! Ugy van! a kommunistttvárton.) Á felszabadulás után kialakult demokratikus politikai ^rendszerünk ugyanis lehetővé tette az építőipari munkásság által alakított termelőszövetkezetek műSödését is. Az építőiparosság hamar felismerte a szövetkezeti rendszernek a nemzetgazdaságra és az építőmunkások anyagi helyzetére gyakorolt jótékony hatását és ahol a szükséges feltételek a szövetkezet kiépítésére adva voltak, azokon a helyeken meg is alakították a termelőszövetkezeiteket. Ezidőszerint 30 ilyen termelőszövetkezet működik az országban _ és ezek közül 18—20 már a kezdet, nehézségeit le is küzdötte és komoly építőipari vállalattá fejlődött kiEzeknek a szövetkezeteknek nemzetgazdasági szerepét csak úgy -tudjuk kellőképpen kiértékelni, ha tekintetbe vesszük, hogy tőkével nem rendelkező munkásemberek hívták életre és úgyszólván mindem támogatás nélkül, tisztán saját erejükre utalva már az infláció idején is, egészen komolyértékű munkákat végeztek. Állandó tőkehiánnyal küzködve, kifejlődésük természetesen nem érhette el azt a szintet» amelynek elérése kívánatos lett volna, ennélfogva a stabilizáció után bekövetkezett vál; lalkozási versenyben kevésbé tudták betölteni azt az árszabályozó szerepet, amelyre az építőipari árak kialakítása szempontjából oly nagy szükség volna Ha figyeRembevesszük azt a tényt, hogy a magyar nemzetgazdaság a tervgazdálkodásra tért át. amely a hároméves terv r szerint r az építőiparra igen nagy feladatok végrehajtását bízza, nem lehet közömbös, hogy a beruházásra kerülő összegeket hogyan használják fel« hogy a nemzet milyen ellenértéket kap azokért a nehezen előteremtett összegekért, amelyeket építőipari bemiházásokba fektet. De a szövetkezetek jelentőségét a "népi demokráciában nemcsak a munkások ismerték fel, haneím az építőipari kapitalisták is hamar rájöttek, hogy egy olyan veszedelmes versenytárssial állnak szembem amelynek megerősödése veszélyezteti a korlátlan profitszerzési 1er hetőséget s ezért mindeínt megpróbáltak elkövetni, hogy az építőmunkásofoat elüssék a szövetkezés lehetőségétől. Ez is Mistéth megboldogult miniszterségéből datálódik. Az építőmunkások harcos megmozdulása azonban megakadályozta etnnek a merényletnek a végrehajtását. Á szövetkezeti termelés nemcsak mint árszabályozó tényező fejt^ ki közhasznú munkálkodást, hanem" nagy lépéssel se'gíti elő az építőipari termelés átszervezését is. S ha iffaz az, hogy a szövetkezeti termelés a népi demokrácia egyik legfontosabb alappillére, akkor a* szövetkezeti hálózat kiépítéssé és megerősítése a demokratikus gazdasági - berendezkedésünk egyik legfontosabb feladata. Ezidőszerint a működő építőipari termelő szövetkezetek összes taglótszáma meghaladja a kétezer főt, de áldozatos munkájuk révén annyi szerszámot és állványanyagot szereztek már be, hogy több, mint négyezer munkást tudnának foglalkoztatni. GépMszere lésük ' és szállítóeszközök dolgában azonban» sajnos,
