Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
917 Az országgyűlés 44. ülése 1948. . a másik kevesbbé.. Ha évtizedeken keresztül arra nevelték itt a közvéleményt, hogy a gyilkolás, rabias és harácsolás erény, gyakran nemzetfi. erény, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy most sem várhatunk mást. Nagyon jól tudjuk, volt idő» amikor egyenesen gyanúi volt >az, aki nem akart egy bizonyos rétegtől rabolni. Egyenesen bűncselekmény volt az, ha valaki nem akart a Dunaparton gyilkolni ós nem akart aranyfogakat kitörni más ember szájából, his'zen évtizedeken keresztül erre nevelték a közvélemény jelentékeny részét. Ke lepődjünk meg tehát, ha. a közvélemény, egy részében jelentkezik ilyen igény, hogy ha már nem lehet legálisan gyilkolni, akkor gyilkolhasson illegálisan, s ez az igény jelentkezik e sajtótermékek iránt megnyilvánuló érdeklődésben. (12.30.) T. Országgyűlés! Ha ezt a kérdést vizsgál; juk. legyünk tisztában azzal, hogy ez nem mai .keletű jelenség, mert a sajtó bizonyos része, amely nem politikai pártállás szerint,_ hanem bizonyos tapteehnikai szempontok szerint eso" portosuk mindig csak ezeket az igényeket óhajtotta kiszolgálni. Ez éppen így volt tizenöt, húsz és huszonöt évvel ezelőtt, amiből nem az következik, hogyha ez tizenöt, húsz és_ huszonöt evvel ezelőtt is így volt, akkor ma is jó, hanem az következik, hogy tizenöt, húsz és huszonöt évvel ezelőtt is rossz volt. Ha azonban rossz volt, akkor egyetlen feladatunk lehet; minél hamarabb javítani ezen, minél harnarabü. megváltoztatni ezt a helyzetet. Ez szorosan Összefügg azzal a kérdéssel, ahonnan ide jutottam: ezt nem lehet másként megcsinálni, mint a közvélemény állandó nevelésével, a közvélemény tájékoztatásával, -az alacsonyrendű ösztönök . helyett a magasabbrendű érdeklődés felkeltésével. Gondoljunk arra, hogv «zen a téren hihetetlenül sok munkánk van. mert nemcsak huszonöt esztendőnek, hanem évszázadoknak mulasztásait kell pótolni, évszázadok mesterséges tömegbutítását keik ellensúlyozni. Ehhez természetesen elsősorban minden lehetőséget meg kell teremteni arra. hogy a felvilágosító, demokratikus szellemű sajtótermékek —- itt a sajtót a legszélesebb értelemben veszem, nemcsak napilapokra, nemcsak újságokra, hanem általában minden demokratikus szellemű nyomtatványra gondolok — hatalmas példányszámban jussanak el a széles tömegekhez, és a technikai akadályokat is el kell hárítani ennek útjából. Mindenki tudja, hogy ennek .igen súryos gazdasági akadályai és nehézségei vámnak, de hiszen elől jár óban éppen arról beszél tem: az egész világ elismeréssel állapítja meg. mennyi gazdasági nehézséget küzdöttünk le, eddig, mennyi felett lettünk úrrá. Ha pedig ilyen jogos elismerés illeti meg a magyar demokráciát a felszabadulás óta a fizikai újjáépítés terén végzett munkájáért, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem. hogy a szellemi újjáépítés terén is súlyos feladatok várnak reáink. hiszen sokszor napról-napra jelentkeznek ilyen, olyan vagy amolyan formában^ jelek, amelyek azt mutatják." hogy ezen a téren még keveset végeztünk. Ezért a legsürgősebben, a. leghamarabb hozzá kell látni ehhez a munkához és meg kell teremteni — mint előbb mondottam — ennek technikai feltételeit is. Abban a meggyőződésben, hogy a legközelebbi költségvetés tárgyalásiakor már ezen a téren is a mainál összehasonlíthatatlanul nagvobb eredményekre tekinthetünk vissza, a tárca költségvetését partem és a magam nevéévi február hó 12-én, csütörtökön. 918 ben' elfogadom. (Helyeslés és taps a korménupártokon és a magyar demokratapárt somiban.) ELNÖK: Szólásra következik a- kijelölt szónokok közül? HEGYESI JÁNOS jegyző: Horváth* János! HORVÁTH JÁNOS top): T. Országgyűlés! A magyar köztársaság miniszterelnöksége igen rövid múltra tekinthet vissza; a kisebb tárcák közé tartozik, jelentőség tekintetében: azonban ^vitathatatlanul állami életünk egyik legfontosabb szektora. Politikai csúcsszerv, . mert gazdasági életünknek olyan irányító központjai tartoznak hozzá, amelyeknek egész- nemzetgazdasági életünkre komoly befolyásuk yan. Köztársaságunk miniszterelnöksége (főleg ebben különbözik a múlt rendszer miniszterelnökségeitől és igen sok más ország miniszter- ' elnökségeitől is, hogy nemcsak olyan kisebb jelentőségű hivatalok tartoznak hatáskörébe, amelyek az egyes szaktárcákhoz nem illeszthetők be valamiképpen, vagy pedig, amelyekkel kapcsolatban valamely közvetlen politikai szempont indokolja meg, hogy a miniszterelnökség foglalkozzék velük, hanem olyan országos jelentőségű hivatalok tartoznak most a magyar köztársaság miniszterelnökségéhez, mint a Gazdasági Főtanács és az Országos Tervhivatal. Eltekintve attól, hogy ezeknek a hivataloknak súlyát és jelentőségét éppen az mutatja, hogy a miniszterelnökség hatáskörébe tartoznak, éppen ezek a hivatalok igen nagy mértékben növelik állami életünkben a miniszterelnökség politikai és gazdasági jelentőségét. A Horthy-korszak alatt a miniszterelnökség inkább csak politikai Összehangoló, az úri Magyarország reprezentálását szolgáló munkái végzett, ma viszont a legfőbb gazdaságpolitikai koordináló szervek és hivatalok tartoznak a miniszterelnökséghez. Ha régebben jogosult - vált is feltenni a kérdést, hogy mi szükség van a miniszterelnökség költségvetésére, mert legfeljebb csak azért volt rá szükség, hogy a különböző alapokból a Magyar Élet Pártja kasszáját tömjék, a mi költségvetésünk olyan feladatok ellátására teszi alkalmassá a miniszterelnökséget, amelyek a legkomolyabb felelősséget és_ tervszerűséget követelik meg. A miniszterelnökség az a tárca, amelynek dologi, valamint személyi kiadásai az" összes tárcák között -a legkisebbek. Kiadásai az 1947/48. évre összesen 9,831.000 forintot tesznek ki, és ha ebből levonjuk a Vörös Kereszt tá- . mosatására adott 2,250.000 forintot, akkor megállapíthatjuk, hogy a miniszterelnökség, valamint a miniszterelnökhelyettesek kiadásai az -előző évi 6,997.000 forinttal szemben valójában 6,681.000 forintot tesznek ki, vagyis itt több. mint 300.000 forint megtakarítás jelentkezik. Ezt a gondos takarékosságot egyébként meg-találjuk az egész miniszterelnökség és a hozzá- tartozó , főhivatalok és gazdasági intézmények vonalán is. Mivel az előbb már említettem a Vörös Keresztet, el kell mondanom, hogy a múlt évihez viszonyítva a Magvar Vörös Kereszt költségeihez való hozzájárulás 130.000 forinttal emelkedett. Ez annyit jelent, hogv •kormányzatunk különös fontosságot tulajdonit a Vörös Keresztnek és különös elismeréssel tekint a Nemzetközi Vörös, Kereszt és a Magyar Vörös Kereszt felé. a-mely sok esetben megmutatta segíteni akarását. Noha sok kívánnivalót hagy maga után a Magyar. Vörös Kérészit, embereiben és működésében is. a kormányzat «' 58*
