Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

915 Az országgyűlés 44. ülése 1948. gény, nem is lehet máskép, — ugyanakkor azonban akadnak még. bár számban szűk, kis rétegek, amelyek rendkívül nagymértékű, és rendkívül felháborító luxust fejtenek ki. Bizonyos, hogy nem sikerült még teljes mértékben kiirtanunk közéletünkből a korrupciót, (ERÖSS János (kg): Teljes mértékbeni) — k'sebb mértékben sem, — sokszor tapasztalunk olyan jelenségeket, hogy igen előkelő vezető pozíciókban, magánvállalatoknál» magánintézményeknél, de igen sokszor közintézményeknél is nagyon előkelő vezető pozíciókban ültnek olyan emberek, akiknek kissé zavaros és homályos múltjáról, hogy nagyon enyhén fejezzem ki magam (ERÖSS János (kg): Es még homályosabb jelenéről), mindenki tud, mondom, sokszor igen zavaros és igen homályos múltjáról (ERÖSS János (kg): Es jelenéről!) ugyanakkor pedig a legsúlyosabb mértékben nyomorognak, a legsúlyosabb mellőzésben van részük azoknak, akik nem éveken, nem is évtizedeken» hanem gyakran egy egész emberéleten keresztül, egy egész emberélet áldozatvállalásával, üldöztetésévei tettek^ tanúságot baloldali és demokratikus meggyőződésük mellett. (Igaz! Ugy van! Taps az ellenzéken.) T. Országgyűlés! Nem arról van szó, tévedés ne essék» hogy valaki azt kívánná, hogy sohase szűnjék meg a miÄ bűneiért való üldözés. Aki bűnt követett el a múltban, az vegye el méltó büntetését. Ha ezt a büntetést kitöltötte, senki sem akarja őt éhhalálra ítélni. Más oldalról pedig nem arról van szó, hogy bárki is azt hinné» hogy azért mert valaki gerinces volt, tisztességes ember volt, becsületes ember volt, éveken» évtizedeken, vagy egy emberéleten keresztül, ezt most anyagi javakkal îehet megjutalmazni és kielégíteni. (Közbeszólás a magyar demokrata párton:^ Nem is kívánja!) Másról van szó, nem egyének megjutalmazásáról s mások megbüntetéséről Van szó, hanem arról, az elemi tényről, hogy a demokráciának önmagával szemben való kötelessége,, hogy^ kulcspozíciókba ne ültessen be olyan embereket, akik egyetlen szempontból mutattak tssak áílhatatosságot: a mindenkori hatalom kiszolgálásában. (Helyeslés és taps az ellenzéken) Másrészről pediig a demokráciának kötelessége önmagavalL szemben, saját biztonságával szemben való kötelessége, hogy olyan embereket juttasson kulcspozíciókba» olyan emberekre bízzon fontos bizalmi állásokat, akikben feltétlenül megbízhat, akik bizonyságot tettek arról, hogy bennük nem kell csalódni. Magától értetődő azonban, hogy közállapotaink bírálatával 'kapcsolatban gyakran hangzanak el olyan panaszok, olyan kifogások» melyeket egyrészt- csak a rosszindulat szült, másrészt a jóhiszeműek becsapódottsága. Tisztában vagyunk azzal, hogy a rosszindulatnak van olyan ^része, amelyet megszüntetni nem lehet. Nem kívánhatjuk és nem várhatjuk el, hogy az a tizezerholdas» akinek a birtokát elvették és akinek a földjét újgazdáknak juttatták, az a főrészvényes, aki egész életét buzgó és fárasztó kuponvágásokban töltötte, lelkesedjék azért, hogy most megszűnik kiváltságos helyzete. Ez magától értetődő és ezzel mindenki tisztában van. Ehhez még csak marxistának sem kell lenni, csak épeszű embernekBizonyos azonban» hogy jelentékeny számban vannak olyanok, ak'ket csak tetszetős propagandával félrevezetnek, beugratnak-, akiknek évi február hó 12-én, csütörtököm. • 916 azt mondják, hogy: gondolj arra» mennyit kerestél 1938-ban és gondolj arra. hogy mennyit keresel és mit tudsz ezért vásárolni most. Mintha nem 1938/39 és 1919 augusztusa vezetett volna el 1944iiez. Mondom, kétségtelenül vannak tehát „ jelentékeny számban jóhiszeműek is, akiket csak egyoldalú propaganda vezet félre és téveszt megT. Országgyűlés! Feltétlenül szükséges és elengedhetetlen, hogy ezekhez az emberekhez, ezekhez a jóhiszemííekhez eljusson a demokrácia tanító- és felvilágosító munkája- Tévedés ne essék, nem propagandára gondolok» nem valamilyen propaganda szervre és propaganda miniszter umra. (LUKACS Vilmos (md): Isten ments! Elég volt belőlük!) Nagyon jól tudjuk, hogy erre elsősorban azoknak a rendszereknek" van szükségük, amelyeknek nem elég, ha az igazságot és a tényeket tudják hirdetni. Mi azonban, túlságosan nagy mulasztást engedünk meg magunknak azon a téren, hogy a tényeket» a való tényeket, az elmúlt rendszer bűneit és mulasztásait s a mai rendszer eredményeit kellene hirdetnünk. Ezeknek á tényeknek a hirdetése terén rengeteg mulasztást engedünk meg magunknak. Es itt jutunk el a sajtó kérdéséhez. Azt hiszem nem véletlen, nem merőben a tárca költségvetéséből folyik; hogy ma én vagyok itt a negyedük szónok, aki szóváteszi ezt a kérdést. (Ha'lljuk! a néppárton-) A sajtó szabadságához, nem elég a jogi, nem elég a formális szabadság; természetesen a technikai lehetőségeket, a technikai feltételeket is biztosítani kell» és ma egyik legsúlyosabb nehézség,- hogy a -sajtó számára iiiinics 'elegendő papír. Én magam résztvettem annak a pártközi értekezletnek a tanácskozásaiban,^ amely a múlt esztendő novemberének végén papírkorlátozást léptetett életbe. Nagyon jól tudom, milyen kényszerítő körülmények voltak azok, amelyek lehetetlenné tettek más megoldást. Egyszerűen nem volt papír, s a nem lévő papírt kissé nehéz elosztania - Teljes mértékben igazat adok Kiss Károly képviselőtársamnak abban, hogy amikor arról ,van s'zó, hogy meglévő valutáért bőrt, feltétlenül szükséges gépeket, iparcikkeket hozunk-e be vagy papírt, akkor legelsősorban valóban az egyéb szükségletekre van szükség. Primum vivere, deinde philosophari. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy à demokrácia szempontjából, nem az egyes ember, hanem a demokratikus rendszer szempontjából a papír elsőrendű szükségleti cikk, a demokráciának elengedhetetlenül szüksége van értelmes felvilágosodott : emberekre, tájékozott emberekre, mert csak a diktatúrák azok, amelyeknek homályosságban, tájékozatHanságban, , műveletlenségben tartott emberekre van szüksége. .•.*,.•" Könnyű természetesen az ellenvetés', főleg a mai vita során, hogy, ha a sajtónak nagyobb papírmennyiség állana rendelkezésére, akkor több lenne a gyilkosságokról, betörésiekről és rablásokról szóló beszámoló vag-y legalábbis bővebb lenne- Hiszen sokan panaszkodtak, egyáltalán nem alaptalanul és jogtalanul, ilyen irányban. Nem szabad azonban

1 megfeledkeznünk valamiről. Arról, hogy a sajtó nemcsak nevelője a társadalomnak, vagyis a közönségnek, hanem tükörképe fis p közvéleménynek, hiszen többé'keyésbbé a sajtó ás kereskedelmi vállalkozás, többé-kevésbé a közönség igényeit óhajtja kiszolgálni, az egyik többé.