Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

915 Az országgyűlés 44. ülése 1948. gény, nem is lehet máskép, — ugyanakkor azonban akadnak még. bár számban szűk, kis rétegek, amelyek rendkívül nagymértékű, és rendkívül felháborító luxust fejtenek ki. Bizo­nyos, hogy nem sikerült még teljes mértékben kiirtanunk közéletünkből a korrupciót, (ERÖSS János (kg): Teljes mértékbeni) — k'sebb mértékben sem, — sokszor tapasztalunk olyan jelenségeket, hogy igen előkelő vezető pozíciókban, magánvállalatoknál» magánintéz­ményeknél, de igen sokszor közintézményeknél is nagyon előkelő vezető pozíciókban ültnek olyan emberek, akiknek kissé zavaros és ho­mályos múltjáról, hogy nagyon enyhén fejez­zem ki magam (ERÖSS János (kg): Es még homályosabb jelenéről), mindenki tud, mon­dom, sokszor igen zavaros és igen homályos múltjáról (ERÖSS János (kg): Es jelenéről!) ugyanakkor pedig a legsúlyosabb mértékben nyomorognak, a legsúlyosabb mellőzésben van részük azoknak, akik nem éveken, nem is év­tizedeken» hanem gyakran egy egész ember­életen keresztül, egy egész emberélet áldozat­vállalásával, üldöztetésévei tettek^ tanúságot baloldali és demokratikus meggyőződésük mel­lett. (Igaz! Ugy van! Taps az ellenzéken.) T. Országgyűlés! Nem arról van szó, téve­dés ne essék» hogy valaki azt kívánná, hogy sohase szűnjék meg a miÄ bűneiért való ül­dözés. Aki bűnt követett el a múltban, az ve­gye el méltó büntetését. Ha ezt a büntetést ki­töltötte, senki sem akarja őt éhhalálra ítélni. Más oldalról pedig nem arról van szó, hogy bárki is azt hinné» hogy azért mert valaki ge­rinces volt, tisztességes ember volt, becsületes ember volt, éveken» évtizedeken, vagy egy em­beréleten keresztül, ezt most anyagi javakkal îehet megjutalmazni és kielégíteni. (Közbe­szólás a magyar demokrata párton:^ Nem is kívánja!) Másról van szó, nem egyének meg­jutalmazásáról s mások megbüntetéséről Van szó, hanem arról, az elemi tényről, hogy a de­mokráciának önmagával szemben való köteles­sége,, hogy^ kulcspozíciókba ne ültessen be olyan embereket, akik egyetlen szempontból mutattak tssak áílhatatosságot: a mindenkori hatalom kiszolgálásában. (Helyeslés és taps az ellenzéken) Másrészről pediig a demokráciának kötelessége önmagavalL szemben, saját bizton­ságával szemben való kötelessége, hogy olyan embereket juttasson kulcspozíciókba» olyan emberekre bízzon fontos bizalmi állásokat, akikben feltétlenül megbízhat, akik bizonysá­got tettek arról, hogy bennük nem kell csa­lódni. Magától értetődő azonban, hogy közállapo­taink bírálatával 'kapcsolatban gyakran hang­zanak el olyan panaszok, olyan kifogások» melyeket egyrészt- csak a rosszindulat szült, másrészt a jóhiszeműek becsapódottsága. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy a rosszindulatnak van olyan ^része, amelyet megszüntetni nem lehet. Nem kívánhatjuk és nem várhatjuk el, hogy az a tizezerholdas» akinek a birtokát el­vették és akinek a földjét újgazdáknak juttat­ták, az a főrészvényes, aki egész életét buzgó és fárasztó kuponvágásokban töltötte, lelke­sedjék azért, hogy most megszűnik kiváltságos helyzete. Ez magától értetődő és ezzel min­denki tisztában van. Ehhez még csak marxis­tának sem kell lenni, csak épeszű embernek­Bizonyos azonban» hogy jelentékeny számban vannak olyanok, ak'ket csak tetszetős propa­gandával félrevezetnek, beugratnak-, akiknek évi február hó 12-én, csütörtököm. • 916 azt mondják, hogy: gondolj arra» mennyit ke­restél 1938-ban és gondolj arra. hogy mennyit keresel és mit tudsz ezért vásárolni most. Mintha nem 1938/39 és 1919 augusztusa veze­tett volna el 1944iiez. Mondom, kétségtelenül vannak tehát „ jelentékeny számban jóhisze­műek is, akiket csak egyoldalú propaganda ve­zet félre és téveszt meg­T. Országgyűlés! Feltétlenül szükséges és elengedhetetlen, hogy ezekhez az emberekhez, ezekhez a jóhiszemííekhez eljusson a demokrá­cia tanító- és felvilágosító munkája- Tévedés ne essék, nem propagandára gondolok» nem va­lamilyen propaganda szervre és propaganda miniszter umra. (LUKACS Vilmos (md): Isten ments! Elég volt belőlük!) Nagyon jól tudjuk, hogy erre elsősorban azoknak a rendszereknek" van szükségük, amelyeknek nem elég, ha az igazságot és a tényeket tudják hirdetni. Mi azonban, túlságosan nagy mulasztást engedünk meg magunknak azon a téren, hogy a ténye­ket» a való tényeket, az elmúlt rendszer bűneit és mulasztásait s a mai rendszer eredményeit kellene hirdetnünk. Ezeknek á tényeknek a hirdetése terén rengeteg mulasztást engedünk meg magunknak. Es itt jutunk el a sajtó kér­déséhez. Azt hiszem nem véletlen, nem merő­ben a tárca költségvetéséből folyik; hogy ma én vagyok itt a negyedük szónok, aki szóvá­teszi ezt a kérdést. (Ha'lljuk! a néppárton-) A sajtó szabadságához, nem elég a jogi, nem elég a formális szabadság; természetesen a technikai lehetőségeket, a technikai feltéte­leket is biztosítani kell» és ma egyik legsúlyo­sabb nehézség,- hogy a -sajtó számára iiiinics 'elegendő papír. Én magam résztvettem an­nak a pártközi értekezletnek a tanácskozásai­ban,^ amely a múlt esztendő novemberének végén papírkorlátozást léptetett életbe. Na­gyon jól tudom, milyen kényszerítő körülmé­nyek voltak azok, amelyek lehetetlenné tettek más megoldást. Egyszerűen nem volt papír, s a nem lévő papírt kissé nehéz elosztania - Teljes mértékben igazat adok Kiss Károly képviselőtársamnak abban, hogy amikor arról ,van s'zó, hogy meglévő valutáért bőrt, feltét­lenül szükséges gépeket, iparcikkeket hozunk-e be vagy papírt, akkor legelsősorban valóban az egyéb szükségletekre van szükség. Primum vivere, deinde philosophari. Nem szabad azon­ban megfeledkeznünk arról, hogy à demo­krácia szempontjából, nem az egyes ember, hanem a demokratikus rendszer szempontjá­ból a papír elsőrendű szükségleti cikk, a de­mokráciának elengedhetetlenül szüksége van értelmes felvilágosodott : emberekre, tájékozott emberekre, mert csak a diktatúrák azok, ame­lyeknek homályosságban, tájékozatHanságban, , műveletlenségben tartott emberekre van szüksége. .•.*,.•" Könnyű természetesen az ellenvetés', főleg a mai vita során, hogy, ha a sajtónak nagyobb papírmennyiség állana rendelkezésére, akkor több lenne a gyilkosságokról, betörésiekről és rablásokról szóló beszámoló vag-y legalábbis bővebb lenne- Hiszen sokan panaszkodtak, egy­általán nem alaptalanul és jogtalanul, ilyen irányban. Nem szabad azonban 1 megfeledkez­nünk valamiről. Arról, hogy a sajtó nemcsak nevelője a társadalomnak, vagyis a közön­ségnek, hanem tükörképe fis p közvélemény­nek, hiszen többé'keyésbbé a sajtó ás kereske­delmi vállalkozás, többé-kevésbé a közönség igényeit óhajtja kiszolgálni, az egyik többé.

Next

/
Thumbnails
Contents