Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

913 ' . . Az országgyűlés M. ülése 1948. így nálunk Magyarországon elsősorban a Gazdasági Főtanács, lkésőbb a Tervhivatal, és nem véletlen, iboigy ezek is ennek a tárcának keretében nyertek ellátást. Ez tehát, la tárcának — hogy úgy mondjam — koalíciós koinstrukeiója mellett lehetőséget ad rá, sőt kötelességgé is teszi azt. hogy neesak a politikai, hanem a gazdaságpolitikai irány vezetésről" is szó essék, és pedig e tárca költségvetésének tárgyalása során. Ha az egész magyar politikai és gazdasági élet szemszögéből gyakorlunk bírálatot, akkor kétségtelenül mindenkinek .az őszinte elismerés hangján kell beszélnie a kormány tevékenységéről, ihászén letagadhatatlan, hogy az általános konszolidáció jellemzi a magyar gazdasági, politikai és társadalmi életet. Természetes, hogy sok jogQs kívánság merülhet még fel ezen a téren. Súlyoshiba lenne azonban, ha abszolút mértékkel mennénk. Ha a mai helyzetet a 10—15 esztendővel ezelőtti gazdasági helyzettel akarnók összehasonlítani, politikai szempontból senki sem merné megkockáztatni azt az állítást, hogy nem bírnánk ki az összehasonlítást, g ezt a versenyt, és hogy ne lehetne büszkén tekintenünk az azóta elért eredményekre. Ha azonban valaki a tíz esztendővel ezelőtti általános életszínvonallal akarná összehasonlítani a mai helyzetet, kétségtelenül rendkívül súlyos hibákat követne el. hiszen 1948-hoz úgy jutottunk el, hogy ezt 1943, 1944. a háború legszörnyűbb pusztításai előzték megRelatív mértéket kell tehát alkalmaznunk; azt kell néznünk, honnan jutottunk el idáig. honnan kellett felemelkednünk, hogy idáig eljuthassuk. És r meg kell néznünk azt is, hogy milyen eredményekhez jutottunk volna akkor, ha más eszközöket alkalmazunk. Nem hiszem, hogy akadna, akár itt' a Házban, akár az országban valaki, aki kétségbe vonná, hogy a mai magyar gazdasági élet, a mai magyar politikai élet ösíszehasonlítlhatatlaihul. elviselhetetlenül alacsonyabb fokon, rosszabb viszonyok között lenne, ha nem következett volna be a magyar tulajdonviszonyban, termelőviszonyban, az egész magyar társadalom struktúrájában gyökeres változás, ha 1945-ben megmaradt volna a nagybirtokrendszer, nem álltak volna oda az újonnan földhözjuttattotak foggal s körömmel a föld rnegmíveléséhez, ha az ipari munkásság nem állt volna teljes egészében oda korgó gyomorral, teljesen lerongyolódva iijjáépíteni a gyárakat, üzemeket, abban a tudatban, hogy bizonyos mértékig magának dolkozik, abban a tudatban, hogyha dolgozók országát építi fel. És ha az összehasonlítást nemcsak képzeletbeli alapokra bazirozzük. ha nemcsak azt vesszük tekintetbe^ a múlt tapasztalatai alapján, hogy mi történt volna'-akkor, ha megmarad fáz országban részint a bürokrata rendszer, hanem megnézzük azt, hogy mi van ma Magyarországon és mi van külfödön. akkor is az elismerés hangján "kell szólni, mert hiszen, aki külföldön járt, az azt tapasztalhatja, hogy az egyik országban jóval kevesebb áru áll rendelkezése, jóval nagyobb a szegénység, megtörténik másutt valóban, hogy árubőséggel találkozunk, de tagadhatatlan tény, hogy az áru* bőség csak egy rendkívül szűk kivételezett és kiváltságos réteg számára hozzáférhető, ugyanakkor, amikor széles tömegek nyomorognak. Ezt a # külfölddel való összehasonlítást nemcsak mi szoktuk megtenni, megteszi iezt a külföld is és nyomai nem is maradnak el, ami ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLQ II, évi február hó 12-én, csütörtökön. 914 f . nemcsak abban jelentkezik, hogy köziismerten állandóan a legnagyobb elismerés Üangján írnak a magyarországi újjáépítésről, bármilyen beállítottságú is az a külföld, hanem jelentkezük sokkal kézzelfoghatóbban abban az óriási különbségben, amely most alig egy esztendővel a békekötés után Magyarország külpolitikai szempctntból való megítélése és az első világháoorút követő huszonöt esztendő külpolitikai elszigelteltsége között fennálh A külföld elismerésének jele az a — nyugodtan mondhatjuk — teljesen megnyugtató, bizonyos szempontból igen előkelő pozíció, amelyet ma Magyarország itt Európa keleti végén betölt. Ez jelentkezik a költségvetésben is, hiszen a tárcák költségvetésében új rovatot kellett nyitni: a külföldi fogadások és nemzetközi tárgyalások rovatát. De nemcsak ilyen szempontból érdekes és érdemes az összehasonlítást megtenni a maï Magyarország és a Horthy-Magyarország külpolitikája között. A Horthy-Magyarország külpolitikája mesterségesen ügyelt arra, hogy ellenséges viszonyt tartson fenn a vele szomszédos államokkal ég gondosan ügyelt arra, hogy csak az európai reakció, fasizmus, nácizmus és háborús veszedelem országaival tartson fenn kapcsolatot. A mai Magyarország nem a reakció, hanem a demokrácia, nem a háború, hanem a béke politikájának követője nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is egyaránt. T. Országgyűlés! Mikor ezeket az eredményeket kétségtelenül meg kell állapítani, — meg kellene állapítani mindenkinek, aki objektive ítélkezik, — mi is azt tapasztalhatjuk, hogy struccpolitika lenne, ha ezt elhallgatnánk és tagadnánk, hogy társadalmunk jelentékeny rétegeiben tapasztalható bizonyos elégedetlenség. Es ha az ember beszélgetéseket hallgat végig, panaszokat hallgat meg. akkor meg kell állapítania, hogy ez az eGégületlenség és elégedetlenség két főcsoportra osztható. Az egyikről kétségtelenül el kell ismerni, hogy jogos, indokolt és — hogy úgy mondjam — egészséges elégedetlenség, hiszen az elégedetlenségnek bizonyos fajtája mindig feltétlenül egészséges, az egyetlen egészséges állapot/ Ne feledkezzünk meg arról, hogy magának a politikai tevékenységnek is egyik legfontosabb faktora az elégedetlenség, az a meggyő- „ ződés, hogy a mai közállapotok — bármelyik pillanatban. — még nem teljesen kifogástaEianok, még tökéletesíthetők és hogy az illetők politikai magatartása, politikai álláspontja alkalmas arra. hogy ezeken javítson. Ez az egészséges elégedetlenség több jelenségből _ táplálkozik, több olyan kifogást és panaszt ismertet, amelynek jogosságát nem lehet letagadni. Kétségtelen tény az, hogy a terh#k viselésébe több arányosságot kell vinni- Kétségtelen tény az, hogy még ma is igen aránytalanul oszlanak el ezek a terhek, még mindig igen jelentékeny rétegek vannak, amelyek teherbíró képességükhöz mérten hihetetlenül csekély mértékben, szinte semilyen mértékben nem vesznek részt az ország fenntartásának költségébenMagától értetődik, hogy ezzel a legszorosabb összefüggésben van, hogy ugyanakkor, amikor széles néptömegek szükségképpen szűkölködnek, — mert bármilyen hatalmas léptekkel halad előre az ország újjáépítése, azt senkinek sem jut eszébe tagadni, hogy az egész ország meg rendkívüli mértékben sze58 -m