Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

911 Az országgyűlés 44. ülése 1948. gári demokráciákban olyan sajtóorgánumoík, — mint ahogyan vannak nagy tömegek is — amelyek a népi demokráciákkal rokonszenveznek, amelyek közölnék a tárgyilagos magyar vonatkozású cikkeket és híreket Is, ha lennének ilyenek, és ha lenne valaki az illető országban, aki rendszeresen foglalkoznék az ilyen híranyag továbbításával. (VÉSZY Mátyás (pk): Ott vannak az attasék!) Ennek is megvan a maga; módija, csak áldozni kell rá, és nem is kell olyan túlságosan sokat áldozni(NYÁEÁDI Miklós miniszter: Komoly törekvések vannak ebben az irányban!) Azt hiszem azonban, hogy erről a kérdésről a külügyi tárca tárgyalásánál kell majd részletesen beszélni. (12.00) A belföldi sajtó a miniszterelnökségi tárca keretébe tartozik; úgy érzem, errevonatkozólag kell néhány észrevételt tennem. Minden igazi demokrata sajnálattal állapítja meg, hogy a magyar sajtóban — tisztelet az igen csekély kivételinek — nem látjuk azt a gyökeres átalakulást, amely a mai magyar életet általában jellemzi. Ebben a tekintetben teljes mértékben csatlakozom előttem szólott két képviselőtársam véleményéhez. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a lapoknak valamiből meg is kell élniök, ugyanakkor azonban határozottan vallom azt a felfogást, hogy a demokratikus sajtónak elsősorban a felvilágosítás lehet és kell is, hogy a feladata legyen. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel szemben azt látjuk, hogy a régi körúti-sajtó mintájára a főcél még mindig a szenzációhajhászás, és a lapok úgy toboroznak maguknak vásárló közönséget, hogy ökölnyi betűkkel különféle gyilkosságaikról, rablásokról és betörésekről hoznak hosszú és kiszínezett tudósításokat. (LUKÁCS Vilmos (md) : Csak azzal vannak tele, mással sem!) Ez kétségtelenül retrográd jelenséig. (PAEEAGI György (md) tréfásan: Be kell szüntetni a gyilkosságokat! — Derültség. PABEAGI György (md): Kezdjék a gyilkos urak!) Szeretném, ha ennek & (helyzetnek fonák és arcpirító voltát belátnák azok, akik rosszul értelmezik a demokratikus sajtószolgálatot, és változtatnának ezen a nagyon is sajnálatos gyakorlaton. Ugyanakkor örömmel állapíthatom meg, hogy elsősorban a munkáspárti sajtóban egyre több teret kapnak azok a fizikai dolgozók, akik kiváló -munkateljesítményeket érnek el és akik új, hatékonyabb. és célravezetőbb módszereket dolgoznak ki. Szeretném, ha ez a jelenség nem korlátozódnék pusztán csak JSL munkáspárti sajtóra és nem korlátozódnék csak a munkásosztályra, hiszen a parasztság soraiban is vannak újító,, ötletes gazdák, akik leleményességükkel és teljesítményeikkel megérdemlik a nyilvánosságot, (Ugy van! Ugy van! — az ellenzéken és a kisgazdapárton^ nem is szólva arról, hogy ennek buzdító és példamutató hatásán kívül kétségtelenül igein nyomós oktatási jelentősége is lenne. Itt van mindjárt a póhalmi szövetkezet példája, (Ugy van! Ugy van!) amely példaként áll az egész magyar parasztság előtt és amelyről bizony nem igen olvastunk még a magyar sajtóban. (Felkiáltások a néppérfon: Kevés a papiros!) T. Országgyűlés! Abban a biztos hitben, hogy a Dinnyés-kormány továbbra is kitart azon az utón, amelyen elindult, a költségvetést mind a magam, mind a pártom nevében elfogadom, (Taps a kormánypártokon.) évi február hó 12-én, csütörtökön. 91a ELNÖK: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. EIES ISTVÁN miniszter: T. Országgyű

: lés! Van szerencsém benyújtani az itélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az itélőbírák és az államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Kérem a törvényjavaslatnak előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az alkotmányjogi, valamint az igazságügyi bizottsághoz utasítását. ELNÖK: A miniszter úr által benyújtott törvényjavaslatot az országgyűlés kinyomatja, tagjai között szétosztatja

> s előzetes, tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságoknak. Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli CZÉH JÓZSEF je\gyző: Száva István! ' SZÁVA ISTVÁN (szd): T. Országgyűlés! Ha csak a számokat, y

a költségvetés bevételi és kiadási tételeit nézzük, akkor a miniszterelnökségi tárca előttünk , fekvő költségvetéste nem túlságosan jelentős tétel a költségvetésben. Ez a tárca^ mindig az úgynevezett kis tárcák közé számított, hiszen az állami üzemek • kel együtt 7-5 milliárdos költségvetésben ennek a tárcának a költségvetése mindössze 30 millió forintra, tehát alig négy ezrelékre rug.' (Elnök: KÉTHLY ANNA. — 12.04) A miniszterelnökségi tárca költségvetésének vitája régi parlamenti gyakorlat szerint mégis mindig túlnőtt ezeken a számszerű arányossági kereteken, éppen úgy, mint ahogyan magának a költségvetésnek vitája is túlnőtt tisztára matematikai és „közgazdasági problémák megvitatásának, a bevételek és kiadások elosztásának kérdésén. Hiszen jól tudjuk, hoigy nemcsak az appropriációs vita, hanem már maga a költségvetés is elsősorban politikai kérdés, a kormány iránt táplált politikai bizalom vagy bizalmatlanság kérdése- Különös tekintettel arra, hogy a miniszterelnökségi tárca; a kormány fejének tárcája, noha, csak a költségvetés egy részéről van szó, mégis hoszszú idők gyakorlata szerint az egész kormány iránt való bizalom és bizalmatlanság kérdése, nyilvánult meg ennek a tárcának a tárgyalásánál is, és ezúttal ez kétségtelenül még indokoltabb, mint korábban volt* Még indokoltabbá teszi ezt az, hogy ß miniszterelnökségi tárca költségvetéséhez tartozik a két miniiszterelnökhelyettes is, márpedig inai magyar politikai életünknek, pontosabban a felszabadulás óta kialakult politikai életünknek egész konstrukciója, az egésiz koalíciós rendszer» ha nem is százszáealékig, de pontosan 75%-ig, tükröződik a miniszterelnökségi tárcában, hiszen a négy koalíciós párt közül három közvetlenül érdekelt. Termeszeteseni jogos az laz érvelés, hogy az adott körülmények között, ama szörnyű pusztulás után. amelyet a második világháború tokozott, nemcsak nálunk Magyarországon ós nemcsak Európában, hanem igen nagy mértékben iá világ egyéb résizein is, mondom, eme pus!ztul)ás után és a pusztulás nyomán támadt feladatok következtében_ ma minden politika elsősorban gazdaságpolitika. Jogos tehát ez aa érvelés, de éppen ia rendkívüli helyzet követ-* kezménye. hogy rendkívüli intézmények, rendkívüli gazdasági intézmények is alakultak,