Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-27

79 Az országgyűlés 27: ülése 1917. előtt az a dicsérő jelző járul Magyarország nevéhez, hogy Kelét-Európa népi demokratikus országainak egyike, Jugoszláviának és a többi demokratikus országnak egyenjogú és szerződéssel is elismert, bebizonyított társa. A másik jelentősége egy ilyen szerződéses kapcsolatnak. hogy most válik bizonyossá számunkra, magyarok sfzámára, hogy ha vállaljuk az újjáépítés terheit, ha vállaljuk azt a szörnyű áldozatot, iabnelyet mindez jelent. akkor valóban hátat fordítunk a múltnak és bizonyosak lehetünk abban, hogy) h;a újjáépít, jiik az országot, nemi fogja újra valamiféle más imperialista erő a maga játszóterületének, a, maga beavatkozási területének, a mialga hadi felvonulási területének tekintheti ezt a kis Magyarországot. Merít nem a semlegesség az, ami egy kis országot megvéd. Két világháború tapasztalatai vannak mögöttünk ezen a téren. Az első világháború alatt például Belgium és, Hollandia semleges vo'lt, de megvédte őket ez? Nem védte meg őket iái semlegesség a német imperializmustól. A második világháborúiiaüatjt is a kis országok semlegesek voltak, de a semlegesség annyit is jelentett ebben a nagy világösszeütközésben, hogy egyedül voltak « ha egyedül voltak» gyengék voltak s hiai gyengék voltak, akkor ez egyszerűen felhívás volt az imperialisták számára, hogy eltiporjáik a kis országokiat. j Mi. sajnos, más kiadásban szintén megpróbálkoztunk nem éppen a semlegességgel, de a KáUay-féle hirhedt hintapolitikával, amely a Horthy által feltalált, bevezetett formája lett volna valamiféle félháborúskodásnak vagy félsemlegességnek. Vájjon meg

1védte-e valamennyire is Magyarországot? Nem! Sem a háborútól, sem

1 ,a veszélyes háború következményeitől egyáltalán nem védte meg Magyarországot. S ha most Németország legyőzése után néhány évvel azt látjuk-hogy nem valamilyen örök békére virrad az emberiség, ba azt látjuk, hogy ugyanazok a hatalmas gazdasági, politikai és katonai erők. amelyeknek fő működési területe az elmúlt évtizedekben Németország és Olaszország volt, ma is működnek, esak nem ezekben az országokban, hanem az Óceánon túl. akkor megint esak azt kell mondanom: ha békét akarunk, akkor meg is kell védenünk azt a békét, még hozzá nem strucc politikával. nem valamiféle elméleti és a Holdban való semlegeséggel, amely, mégegyszer; hangsúlyozom, valóságos felhívás a beavatkozásra, ha'nem azzal, hogy a;z imperialistákkal és az imperialisták zsoldjában álló kormányok kísérleteivel szemben a népek összefogásával a békére, az építőmunkára vágyó, az igazi demokráciát építő népek összefogásával válaszolhatunk. Ezt az elvi megállapítást, amelyet a történelem igazol és a mi multunk is nagyon alátámaszt- látjuk realizálódni akkor, amikör elindulunk éppen Jugoszlávia oldalán azon az úton, amelyen szervesen bekapcsolódunk a demokratikusan haíladó népek, országok táboriba- Ez biztonságunkat és a béke megóvását' jelenti számunkra, de nemcsak a mi számunkra. Hangsúlyoztam; az a legfontosabb ebben a szerződésben, ami nincs benne. De nemcsak ilyen szempontból fontos ez a szerződés. Ha körülnézünk, akkor lehet azt mondani: hol van az a háború? Hiszen mi is azt hangoztatjuk, évi december hó 5-én, pénteken. 80 hogy talán háborús veszély van, de háborúról nem lehet beszélni. Valóban nem lehet háborúról beszélni. De miért nem? Azért, mert ilyen és ehhez hasonló szerződéseket kötünk mi és más demokratikus országok, azért, mert Európa és a népek tanultak az elmúlt emberöltőből, mert megtanulták, hogy nem kell megvárnunk, míg az imperializmus támad és nem kell egyenkint odatartanunk a hátunkat, ahoigyan a német csizmáknak tartották: oda a népek a hátukat, f és akkor kezdték az elleinr állást, amikor már izolálva voltaik, amikor már el voltak tiporva és amikor már csak ilyen hősi, helyi harcokkal lehetett nagyon sok megszállt országban szembefordulni a németekkel. Ma nem ezt a politikát kell követnünk, hanem ma az biztosítja a háború visszaszorítását és visszautasítását, ha az imperialista támadó fél kedvét elvesszük a háborútól, ha megelőzzük őt. Ez a szerződés alapvetően fontos ilyen szempontból, mert azt mutatja, hogy az illető kőbe harap» ha a demokráciát próbálja megtámadni, beletörik a foga ebbe. (11.30) T. Országgyűlés! Nem arról beszélek, hogy egyszerűen valamiféle tengerentúli imperiiaihzanus fog idepottyanini. Ennek a tengerentúli imperializmusnak megvárnálak a maga európai képviseletiéi és most diplomáclaiiilag, katonailag, gazdaságiliajg kiépíti a maga európai képviseleteit — tegyük hozzá — még olyam területen ás, ahontníah évszázadokon keresztül szinte hagyomiáinyosian töritek a magyar szabadság ellen. Németországra gondolok. Az la politika, amdlyet különösen az Egyesült) Államok diktálniajk Németország számára, egyértelmű a német imperializmusnak, ha nem is mint önálló erőnek, de amerikai zsoldban álló segéderőnek a feilítámaszításával. i Hadd támasszam alá ezlti az állításomat •egy-két idézettel. Marshall amerikai^ külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága ^ előtt a Marshall-terv tárgyalása kapcsán kiijelentette: »Szó sem lehet arról, hogy Németországot állandóan lefegyverezve tartsuk«. Hogy ez az elgondolás nemi valiami távoli célkitűzés, hanem a nemeit újrafegyverkezés perspektíváját ínyitja meg, azt mi sem bizonyítja jobban, mint íaiz a tény, hogy a német (támadó erő alapjait, a hadiipart, ahelyett, hogy megsemmisítenék, ahelyett, hogy felszámolnák, legalább is készenlétben tiartják. Erre vonatkozólag egész sor igen komoly iáidat va(n. Amikor béketermelésre dolgozó üzemeket szerelnek le az angolok és amerikaiak, -ugyanlalkkőr a hadianyaggyárakat, a nehézipari üzemeket nagyjáibam érint etilénül hagyjákEzek az üzemek, különösen a Ruhr-vidéken, a háború következtében egészen jelenitekeny károkalt! tnem szenvedtek. Amerikai adatok szerint a német hadiipar ruhrvideiki bázisai háborús kapacitásuk 80%-át tudnák ma is teljesíteni. Folyíáthatinám ,a bizönyítékofcait és a felsorolásokat az amerikaiak .németországi /gazdasági és ipari politikájára vonatkozólag; hiszen csak legutóbb Szokoilovszkij tábornagy, a németországi szovjet megbiizptt adott egy igen részletes jelentést arról, hogy ia:z Egyesült Államok — és tegyük hozzá: Anglia is — mennyire nem teljesítik a jaltai és a potsdami megállapodások előírásait és valóbain mennyire továbbra is fenyegető lehetőség — nem azt mondom, hogy kész veszély, de fenyegető lehe-