Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-43
851 Az országgyűlés 43. ülése Î948. _ évi*4ebruár hó 11-én, szerdán. m nünk, de ha vannak, ak;ik 15.000 aktát tényleg' nem intéznek el másfél éven keresztül, ezeketaz egyik óráról a másikra el kell iá helyükről távolítani. (Taps az ellenzéken. — 1aj t és ellentmondások a kommunista- és szociáldemokpatwpárt soraiban. — DÖGEI Imre (kp): Többet építettünk háromig év alatt, mint az előző rendszer huszonöt év alatt!) akárhova tartozzanak is az illetők. (Közbeszólás a kommunistapárt soraiból: Ezek közül sokan meg szántszándékkal is szabótalják -a termelést ! r — Zaj.) Annál inkább el kell őket távolítani képviselőtársam. Egyek vagyunk ebben. (FÖLDES Mihály (kp): Nemigen vagyunk egyek! —JLaj.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak! VÊSZY MÁTYÁS (pk): A jólfizetett tisztviselő problémájának egy másik .oldala ti képviselőtársaim az, hogy a tisztviselő előtt ott álljon; a tisztességesen megélni f tudó nyugdíjas példája. Csak tisztviselő tud ugyanis teljes lélekkel, teljes akarással, szaktudással, felelősségérzettel dolgozni a közért, aki tudja, hogy neki nem kell pénzt gyűjtenie egész életében, mert nem tudljia, hogy mi lesz majd öregkorára, hanem aki tudja, hogy az a köz- " tisztviselői helv biztosítja számára a tisztességes nyugdíjai Ez a ipélda kellen«, hogy ott álljon minden tisztviselő előtt. A nyugdíjasok száma 13.652-vel emelkedett az utolsó 'tesztendőbem. Sajnos! nem tudom, mi az oka, a költségvetés indokolásából meni látom. Ez 10 százalékos emelkedés. A nyugdíjasok számának emelkedése általában osak egy különleges indokból érthető, — hiszem, a meghaltakat normális költségvetési rendszer mellett a nyugdlíibamenők körülbelül egalizálják — tehát annak kellett történnie, hogy tál sok tisztviselőt nyugdíjaztak ok nélkül vagy idő előtt. (Közbeszólás a demokrata néppárt soraiból: Kevesen haltak meg!) De nézzük a kérdés másik oldalát. 149,581 nyugdíjasra átlagban körülbelül 300 forint havi nyugdíj esik. A nyugdíj összegek egymástól nagyon eltérőek s ha békebeli pénzérteikben számolunk, ez az átlag kb. 50—60—70 pengős összegnek felel meg. Annyira alatta van tehát a létminimumnak, hogy egyenesen káros jelenség. Ennek aránybaállítása lesz a jövő -egyik feladata. Szerintem csak akkor tudjuk megoldani ezt a kérdést, ha a tisztviselokar létszámát le tudjuk szállítani a szükséges mértékre, de intem úgy. hogy egy tisztviselő melle mindjárt egv másik tisztviselőt is állítunk, aki szakképzettségével elvégzi a munkát, hanem úgy, hogy demokratikus érzelmű, .loszandékú, megbízható szaktudással bíró tisztviselői kar áll majd ö közigazgatás szolgálatában. Es itt, mélyen t. képviselőtársaim engedjek meg, hogy..'. (GYLTRKOVITS Károly (s»d) :> Sók kívánnivaló van a demokratikus tisztviselőig kartól!) Gyurkovits képviselőtársaim ismeri azti a nagv igazságot, hogy csak abból lehet válogatni, ami a válogatásra rendelkezőre all. Sohasem könnyű egy nagv átépítés. (ZELNIAÍ Béla -(kp): D e nemesíteni lehet!) Nemœak lehet, de kell is. (Közbe szólások: r Nevelni!) Epipeca erre a -kérdésre szeretnék rámutatni. Mi túlságosan keveset beszélünk itt a .képviselőházban erről a nagy kérdésről, a jó és megfelelő tisztviselői kar kiépítéséről és .neveléséről, már pedig erre szükség van. Lehet ezzel szemben másik álláspontot is képviselni, de én — engedjék meg — jobban bizom> abban a tisztviselői karban, amely az elmúlt tíz esztendő allait megállta a helyét, nem fejbólintó János, nem kétkönyökkel idolgozó ember volt,nem arra törekedett, hogy a nyilas és a nyilast megelőző időkben érvényesülni tudjon, hanem, ismétlem? tényleg megállta a maga helyét, s emberséges ember volt az embertelenség idejében. Mert, mélyen t. Ház, nem egyszerű dolog ám nehéz időkben a poszton megállni tudni úgy, ahogyan ezefe az emberek tették (Egy hang a néppárton: Ingváltás nélkül!)' ingváltás nélkül, meggyőződés váltás nélkül, a fölfogás váltása nélkül és a nyilasrendszernek behódolás nélkül. Ezzel szemben ott. állnak azok, akiket egyre-másra hozunk be ezekbe a tisztviselői ajlasokba. Távol áll tőlem, hogy bárkit ismeretlenül és lelkének ismerete nélkül támadjak' De sajnos nekem az a meggyőződésem, hogy ennek az országnak nincs jobban megfertőzött rétege, mint az a mai fiatalság, amely felnőtt a legfertőzöttebb tanulás mellett, felnőtt a két »f«"es hazafiság idejében felnőtt a saolgalelkű" ség" korszakában, aki mint egyetemi hallgató akarva vagy akaratlanul bajtársi szövetségen keresztül nyilatkozott meg. (Egy hang a radikális pártról: Akarva!) Nem mondom áltialátnosslá'glbam, hogy akarva: volt, aki akarva, volt, aki akaratlanul. Végtelenül nehéz kérdés tehát eldönteni, vájjon a demokratikus Magyarország olyan túlzottan jó cserét csinál-e, amikor ismeretlen múlttal bíró embereket osak azért, mert múltjuk ismeretlen, odaállít azoknak helyébe, akiknek múltja lehet, hogy nem felel meg százszázalékosan azoknak ai követelményeknek, amelyeket szeretnénk érvényesíteni, de akik azzal, hogy az igazolási eljáráson s a B-lista revízión, ezen a két rostán keresztülmentek, beigazolták, hogy nem voltafc a Szálaisi rendszernek feltétlen kiszolgálói. Ez föltétlenül azt jelenti, hogy nem voltak kimondottan és kifejezetten antiszociálisak és jelenti azt, hogynem voltak az aljasságig és hitványságig embertelenek, mert azok, akik ilyenek voltak, nem maradhattak meg. (Mozgás és zaj a kommunistapárton.) Nem vettem részt igazolási eljárásban, de nagyon szégyelhetnők mindannyian magunkat, akik a demokratikus világot akarjuk, ha az az igazolási eljárás"annyira rossz lett volna. miint ahogyan egyesek azt beállítják. Én tehát ebből a szempontból nem nézem valami túlzott jóindulattal azokat az újabban is tapasztalt jelenségeket, amelyekkel új nyugdíjasokat csinálunk munkaerős emberekből, hogy ezeknek a helyét újakkal töltsük be. Esetleg el tudom fogadni, hogy akiket a külügyminisztériumból vagy a honvédelmi minisztériumból a napokban kitettek, ki kellett tenni, de nem tudom elfogadni azt, hogy azoknak, akik ellen semmi különös kifogás nincs, akiket nyugdíjba, vagy rendelkezési állományba tettek, nem tudunk •helyet adni másutt, ahol a maguk munkásságát tisztességgel elvégezhetik, amikor a Tervhivatalnál, a NIK-nél, a Központi Sajtó vállalatnál nap-nap után új és új tisztviselői karok születnek. Nem tudom elfogadni, nem tudom megérteni, azt, hogy az a gyors- és gépírónő, akit a külügyminisztériumból elbocsátottak, miért ne volna jó gyors- és gépírónő mondjuk, valahol egy nem ilyen fontos helyen. Márpedig, amikor áttérünk a költségvetés másik ré-szere, a kiadások rovatára, bizony nagyon fontos ez, mert hiszen a kiadások rovatáéban olyan tételeket látunk, amelyeknek láttán kissé gondolkozóba kell esnünkÉs ezzel kapcsolatban szeretnék röviden pár dolgot elmondani. Végignéztem a költség\