Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

823 Az országgyűlés 42. ülése 1948, évi február hó 10-én, kedűen. 824 Bzíttetne és ilyenekkel kormányozná az országot, ezenfelül dia a demokratikus elveknek megfelelő közigazgatási eljárást léptetne életbe, amely a Bürokratismus, az aktázó, aktagyártó közigazgatás helyébe a néppel közvetlenül érintkező szóbeli eljárást vezetné be. (Helyeslés a polgári dmnokratapúrtom.) A közigazgatás magábanvéve csak egy elvont fogalom. Az pedig, bogy ía közigazgatás jó-e vagy rossz, a tisztviselőkön, a végrehajtó szervekein múlik elsősorban- Gondoskodnunk kell tehát önállóan gondolkodó, f elelóV ségtudatois tisztviselői karról- Ilyenre pedig mindaddig nem számíthatunk, amíg meg nem alkotjuk végre a tisztviselők magna char táját,, a szolgálati pragmatikát. (Helyeslés az ellenzéken. — VÉSZY Mátyás'(pk): Kevés, de jól fizetett tisztviselőt!) A feudális kornak jó lehetett ía bizonytalanságban függőségben tartott tisztviselő. A demokráciák nem haszr nálhatn'ak gyáva, meghunyászkodó tisztviselőt. Gerinces embereik a; demokrácia igazi biztosítékai. {Ügy van! a polgári demokratapárton.) A közigazgatásnak ezeket a bajait, mindenki, aki @ss életben jár, aki az. országot járja, igen- jól ismeri. , (VÉSZY Mátyás (pk) : A sail ját bőrünkön tapasztattuk!) Nagyon helyes, a saját bőrén tapasztalja. De ha így van, akkor miért nem teszünk ellene valamit'? Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a törvények, a rendeletek legnagyobb része nehezen érthető, nem egészen világos. Mutatja ezt ,a hivatalos lap, amelyben aj ig jelenik meg rendelet, amelyről rövidesen helyreigazító pótréndeletet ne kellene kiadni. (Egy hang az ellenzéken: Abból élnek!) Szakember is alig tudja megállapítana, -ahogy a rendeletekből mi van ér

Ji vényben- Ez természetesen nagyon megnehe

J zítii a végrehajtást, hisz a tisztviselő sem érti egészen las rendeletet még Ikevésbbé érti a kö^ zönség. amelyre a rendelet vonatkozik. A differenciák ágy elkerülhetetlenek:. Ebből lesz a fellebbezésiek végtelen sora, amely a közigazgatást feleslegesen terheli. (KISS Ferenc, fél-' egyházi i(md): És az állami jövedék, meg a pénzbírság!) A közönség úgy érzi. hogy a közr igazgatás érzéketlen az ő bajaival szemben"Egyszerűbbé lés érthetőbbé kell tehát tenni a közigazgatást. Ennek az egyszerűségnek hiányát érezzük a különféle ösezeírólapoík kitöltésénél lis- Aiz iösszeírólapokat mindenkinek ki kell töltenie a legegyszerűbb embertől a les-képzettebb emt bérig. Amikor egy-egy összeíró lapot kiállíta: nak, laizi, aki a lapot összeállítja, vegyen mellé egy egészen egyszerű embert és próbálja vele kitöltetni az összeíró lapot, és amikor látná fog*ia. mert látnia kell, hogy nem érti meg em illető az ott féltett kérdéseiket, akkor ennek megfelelően iaJlakíts

a át azokat. (Egy hang a magyar demakratapárt oldatéról: Ne legyen keresztrejtvény.) TJgyanesak nagy nehézségeik vannak az adóívek kitöltésénél. Ennek pedig ma igen súlyos és helyrehozhatatlan következményei vannak. Mert ma már nem az adóhivatal, hanem mindenki sajáté maga (veti ki önmagára az adót. Igv a bevallástól függ. mennyi adót fog fizetni. Ha a kérdést félretéve, többet vall be a kelleténél, igen rosszul jár, de rosszul jár aMíor is. ha történetesen kevesebbet vall be,* mert lakkor megbüntetik. Ezeket a kérdéseket egyszerűbben keflleme megfogalmazni, mert így ahogy most vannak, komplikált számítási műveleteiket __ szorzást, osztást;— kell végezni az adóbevallásnál, amiben bárki igen fktönnyem tévedhet. Helyesebb volna e vonatkozásban megmaradni a régi rendszernél: az laldiózó etsak bevallást adjon, az adót pedigíiiaz adóhivatal vesse ki. E az adóhivatal feladata, nem pedig az adózóé. A (közigazgatása bajok orvoslása terén legfontosabb lépés voln/a a közigazgatási eljlárás törvényes kodifikálása. Közigazgatási rendtai;tásunk ugyanis eddig ninesien. A közigazgatási el j járás iszabáyai nagyon hézag-oisiak, aminek következtében szabadtere nyílik a hatósági önkénynek is. Semmiféle jogszalbíály inlincfö, amely a hatóságot arra kötelezné, hojjy a hozzáintézett beadványt elintézze, nem úgy, mint Franciaországbant, ahol. ha négy hónap alatt nem intéznek el beadványt, akikor a folyamodónak joga van panasszal élni. Nálunk, ilyenkor semmit sem lebet tenni, legfeljebb protekcióért lehet fordulni valakihez, akinek klözbejárasána az ügyét esetleg mégis esak elintézik, (SUPKA Géza (pd): Átteszik a sébivatalba!) A másuk baj, hogy a közigazgatásból nagyon hiányzik; a közvetlenség. Mindiemt aktaszerűen intéznek. A közigazgaítást csak szóbeliséggel lehet megjavítani. A közigazgatáshoz legtöbbször jiánatlan emberek fordulnak, akik inem tudják kérésüket szabatosan megfogalmazni és azt sem tudják, hogy tmjelyik hatósághoz keli tulajdonképpen fordulnioK különösen ma, amikor nem az .általános közigazgatási hatóság intéz el mindenei ügyet, hianem legtöbb ügyre külön hatósági szerveket állítottak fel. Ezen a baj oh csak szóbeliség segíthet. Élő szóval mondja el íkji-fki a maga baját, maga kérését. Előj^szóval csak meg tudja imagát ér. tetni és ha rossz helyre fordul, akkor is csak jó helyre fogják.'igazítani. így azonbian beadjja a kérését, és élutasítjákt A modern demokratikus közgazgatást csak a szóbeliséggel lehet megváló sí tani. Ezért ennek megfelelően {közigazgatási rendtartási törvényt kellene végre mekünk is hoznunk, amint ezt a környező államok már 1920-nan'éis közvetlenül azután megtettákL Ez a törvény pontolsan ' szabályozná a közigazgatási eljárást, haisionlóan a!hhoz^ miként & polgári éls bűnvádi perrendtartásban is történik a szabályioaás. Azonkívül gondoskodni- kélliene* főként a legalsóbb"'fokú közigazgatási egységeknél olyan tanácsadó szervekről, (BALOGH József (kp): . Mi ez! Közigazgatási szemináriumi! — KISS Ferenc '(ind*): Jó reggelt kívánok! — Derültség.) amelyek közvetlenül és egységesen látnak eil tasa egyszerű embereket közigazgatási bajaikban! irányítással. Ez nemcsak jogi, hanem szociális kérdés is. Arra kell törekedni, hogy az adózó polgár ne érezze magát úgy, j mintha csupa (ellenség között élne. Éreznie kell az állam jó; sziándékúí\támiogatását is a maga apnóesépirő dolgaibajn és bajaiban. J A köziigazgatási reform kapcsán

'mes kell emlékezni a fővárosi törvény reformjáról is. Ma az a jogi helyzet, hogy az 1930. évii fővárosi törvény és az 1930. évi novella van én vényben, de csak részben. Ezt ma nem alkat mázzák minden vonatkozásban- így tulajdonképpen a főváros ex-lex állapotban van, mert az 1030/1935. M. E. számú rendelet, amely a közigazgatás új rendjét véglegesen rendezte, a fővárosra kifejezetten nem vonatkozik. Ezt a törvényen kívüli állapotot felfogásunk sze-