Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

821 Az országgyűlés 42, ülése 1MÍ kfell,

f mert gazdasági életünk helyreállításán és fejlődésén alapszák eioirsunk javulása. Gazdasági és s&ociális téren az elmúlt hánom évben nagy /reformokon estünk keresztül. A földbirtokref or,m és az államosítások gazdasági éiS társadalmi életünket gyökeresen megváltoztatták. A köztársaság megvalósításával állami létünk ríj formát kapott. A (kétkamarás rendszer helyébe egykamarás rendíszer lépett. Megteremtettük az iij választójogot, amely .mindenkinek szavazati jogot biztosított. (SLACHTA Margit (mtb Kivéve, akinek nem!) Az emberi jogokat az 1946:1. törvénycikíklben az ország tminden lakosa számára egyformán biztosítottuk. E nagyszabású reformok mellett azonban úgyszólván teljesen hiányzik a közigazgatás reformja, (SUPKA Géza (pd) : Ügy víain!) amit pedig szerlény véleményem szerint legelőbb kellett volna megoldani. "\. Mert mi a közigazgatási! Az állam cselekvése, az állami akarat végrehajtása. A végrehajtáson pedig sokminden múlik. Ezért a közigazgatási reform mindig aktuális is volt, minden kormány felvette programjába, de. min danny isizor megfeni ekle tt, megválóé í tá sátra sor nem került- mert a kormány reformszándékai és a közvélemény feiltfogása között a legtöbbször áthidalhatatlan ellentétek voltak. •Az 1870. évi törvényhatósági és községi törvények már a teljes autonómia szellemében készültek el. A ma is érvényben! lévő 1886. évi törvények már nagyobb befolyást biztosi tainak a kormánynak az önkormányzatok életében. Ez az irányzat a közvéleménynek auto" nomikus . érzelmei ellenére egyre erősbödött, teljes sikerre azonban sohasem vezetett, amint azt a lex Szapáryána mutatja, amely a közigazgatás államosítását csak mint elvet tudta kimondani, életbe azonban sohasem lépett ez a törvény, sőt ennek a törvénynek a tárgyalásába, illetőleg megszavazásába a kormány annakidején bele is bukott. Elsodorta a kormányt a közvélemény. Az 1906. évi koalíciós kormány idején ezt a tisztán elvi deklarációt tartalmazó törvényt is hatályon kívül helyezték' Ma egészen más a helyzet, A kormány a népakarat megnyilatkozásálra leginkább alkalmas autonómiák fejlesztésiét vette programjába, így az; a kérdés, hogy centralizáció vagy munieipializmus legyen-e, ami a közigazgatási reformoknak mindig alapvető problémája volt, nem lehet akadálya a reform megvalósításának. A reform iránya a kormány; pror grammjában az önkormányzatok fejlesztésével adva van. így adva van az irány, a szellem,. • amelyben a reformnak el kell készülnie. Ezzel a legnagyobb akadály elhárult a reform útjából. A reform alapgondolata abban van, hogy a közigazgatást a vármegyei, városi és községi önkormányzatokra kell bízni, és így meg kell teremtenünk a közvetlen demokráciát, amelyet pártom lés elődje is .1915 óta követelt. Arról még lehet az új reform felállít ásánál vitázni, hogy vájjon a vármegyei rendszer fennmaradása szükséges-e vágy sem. Kétségtelen azonban, hogy ha a vármegyei rendszert a közigazgatási reform ' során fenntartják, annak olyan átalakításo. kon kell keresztülmennie, (ügy vQm! a polgári demokrata- és a demokrata néppárton-l amelyek mai mivoltából — hogy úgy mondjam —teljesen ki kell,, hogy forgassák. Az állani kezében pedig csak a kormányzás, az irányítás * é?\ia felügyelet kelli, hogy maradjon. v Ennek az elvi álláspontnak ellentmond, . évi február hó 10-én, kedden. 822 hogy a kormány rendetetek útján a közigazgatásnak csaknem minden agáiban egymásután építi ki a másodfokú és elsőfokú állami,' szerveket. Évszázadokon át a vármegyék, a városok és a községek' maguk végezitek a másod- és elsőfokú közigazgatást ebben az orszáfgban. Később csak a pénzügyi és közoktatásügyi igazgatásnak voltak^ külső Miami szervei,' ezekhez kapcsolódtak azután az állaniépítészeti hivatalok. Az elmúlt rezsim továbbépítette az állami szerveket. így épültek ki a népművelési és a szociális felügyelőségek. Most pedig ezek a külső állami szervek még inkább elszaporodtak. Nem a közigazgatás általános helyi szervei- az autonómiák, hanem külön állami szervek működnek a köziigazgatás csaknem mind-' egyik ágában. Ilyenek a szövetkezeti felügyelőségek, az építésügyi kerületek, a főigazgatóságok, igazgatóságok és építésügyi hivatalok. A földniívelésügyi igazgatás csaknem minden ágára külön szervek vannak, amelyek a vármegyei gazdasági felügyelőségeken kívül működnek: a szőlészeti, borászata, kertészeti, méhészeti, selyemhernyótenyésztési, stb. felügyelőségek amelyeket" nem is lehet mind fel- ! sorolni. Legújabban új állami tiszviseilő, a gazdasági jegyző működik minden községben. Csaknem minden minisztériumnak vannak ilyen külső állami szervei, amelyek a közigazgatást annyira, bonyolítják, hogy ma már ezt a közigazgatási szervezetet alig Lehet.áttekinteni. Ez természetesen nem válik a - közigazgatás előnyére, és semmi tekintetben sem racionális. A sok közigazgatási _ szerv között még a szakember is r alig tud eligazodni. De emellett a közigazgatást .rendkívül meg is drágítja, mert hiszen, minden ilyen szervnek egy-egy külön hivatalra van szüksége, a hivatalnak pedig egy-egy külön helyiségre. A hivatalnak van főnöke, kell helyettesének is lennie, kell azután kezelési irodának lennie, iktatóhivatalnak, leíróhivatalnak és egy külön ellenőrzőhivatalnak is. Mindez a közigazgatást rendkívül megdrágítja. Érzi ezt maga a földniívelésügyi miniszter úr is, mert miként a költségvetésnek indokolásában elmondja, maga is foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a tárcája körébe tartozó különféle szerveket helyenként egyesíteni fogja. r Még egyszerűbb' volna, ha az összes állami szerveket helyenként egyesítenék, úgy, hogy minden városban, községben csak egy állami hivatal legyen, amely az összes állami szerveket egyesíti magában. Ez a közigaizgatást • racionalizálná, amellett jelentős megtakarítást jelentene az állami költségvetés tekintetében is. A Gazdasági Főtanács pályadíjakat tttűaött ki racionalizálási javaslatokra. Itt van mind- * járt egy racionalizálási lehetőség, amelyért még pályadíj ait sem kell fizetni, csak le kelül építeni ezt a sok külön felállított: és felesle'gesnek látszó hivatalt, {ügy van! ügy v®n! a polgári demokratavárton.) Ezek a szervezeti , hibák a racionalizálásnak legfőbb hibái. A racionalizálást felülről kellene megindí- * tani. A kormány maga tehetne legtöbbet közigazgatásunk egyszerűsítése érdekében, ha pl. az általános helyi közigazgatási szervekre, • az autonómiákra bízná az alsófokű közigazígatást

v és nem állítana fel annyi állami szervet, továbbá ha egyszerűbb szerkezetű, világos és áttekinthetőbb törvényeket és rendeleteket ké52* '*