Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
815 Az országgyűlés 42. ülése 1948. Exzal 'kitposoiiiatban már akkor lényeges szerepet játszott az a probléma, amely itt ma is felmerült: a külföldi kölcsön kérdése, (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Na halljuk!) Azt hiftZem, arról,: hogy kiilföl-di kölcsönöket Magyar-; ország-, a magyar komi árny, a magyar gazdia8|g kapjon, vagy ne kapjon és hogy ez menynyire kívánatos, vagy nem kívánatos, különösképpen nyilatkozna nenii szükséges. Erre vonatkozóan md százszor és ezerszer megmondottuk a magunk mjondainiivalóját, megmondottuk,, hogy senkisem olyan őrült, hogy' gazdasági természetű külföldji kölcsöntőkét visszautasítson, de éhben az országban egyetlen önérzetes és szabadságszerető demokrata sem hajlandó vállalni politikai természetű kölcsönöket, vagy ilyen kölcsönöket csak,.keresni,is. (Zaj.) Ha" azonban már ennél a kérdésnél tartunk és ha arra tereljük figyelmünket, hogy milyen célra kívánnánk külföldi kölcsönöket!, — gazdaságunk fejlesztésére, arra,, hogy a szegénységünk okozta kordiáitokat áttörjük vagy lehetőségeinket szélesítsük, — akkor 'engedtessek meg nekem, hogy pártom nevében egy egészen más elv mellett tegyek itt hitvallást. Mi nem külföldi kölcsönökkel kívánunk operálná, nem külföÜdi kölcsönökkel képzeljük 'ícazdiásági kereteink szélesítését, szegénységünk leküzdését, a háborús és.korábbi nagybirtokos, feudális, kapitalista gazdálkodás, következtében országunkra rakoltit korlátok át" törését, hanem a nemzetközi együttműködésnek' a" demokratikus népek .kooperációjának elvével kívánjuk áttörni ezeket a korlatokat és kiszélesíteni a magunk lehetőségeit. Ezért keressük — amint kerestük már a múltban is — annak módját, hogyan, milyen utakon tudjuk elérni Európa szegény népeinek, demokratikus népeinek együttműködését, a'gazda sági erők összehangolását, annak lehetőségét, hogy akik szegények voltak a múltban, legyenek gazdagok a jövőben. (Helyeslés.) Mi ennek az elvnek alkalmazásában, a demokráciák együttműködésében és a Szovjetunióval _ való együttműködésben látjuk a magyar jövőt, nem amerikai doiHárkölcsönök után,való futkosásiban vagy kacsintgatásban, mert attól mi nem magyar jövőt, hanem csak pusztulást, osak [szolgaságot várhatunk. Előttünk vannak a, példák. (Ugy van!) Sajnos, nem. hallottam pontosan;, amit Gróh képviselő úr erről a témáról mondott, mert nehezen lehetett idáig eUhallani hangját, de mintha hallottam volna valamit Olaszországról, mintha arról, hallottam volná, hogy hogyan ment a dollár Olaszországba és hogyan nem jött Magyarországra. (Zaj m ellenzéken. — Közbeszólások.* Erről •nem beszélt!) Eljutott még a fülemhez 1 az is, hogy ott rendezett munkaviszonyok vannak és itt nlkiicsenek rendezett munkaviszonyok, (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Ezt nem . mondta! — ORBÁN László (kp): De gondolni bizonyosain' gondolta! — Derültség.) ott nyugalom, rend és ' minden van. Azt hiszem, semmi sem bizonyítja jobban eddig követett politikánk hélyesiségét. semmi sem bizonyítja • jobban, Tiogy békénk, nyugalmunk és rende-. aetit munkaviszonyaink sokkal helyesebb alapokon nyugosznak. mint az, ha éppen ezekre' a külföldi példákra tekintünk. Amíg ugyanis nálunk a gazdasági fejlődés, a dolgozó nép életszínvonalának emelkedése gondok és nehézségek között ugyan, de mégis észlelhető, addig az amerikai, dollárkölesönnel »megáldott« országok gazdasági képe- mást mutat, így például ' Ausztriában és Olaszországban évi február hó 10-én, kedden. - 816 is. Távol áll tőlem- hogyi ezeknek az országoknak belső viszonyai val* foglalkozzam, elvégre a magunk házatáján vagyunk és ott is maradunk. Azt hiszem azonban, helyesen mi cselekedtünk eddig is és helyesen cselekszünk a jövőben is, ha elsősorban a magunk erejéből építjük újjá házainkat, gazdaságunkat, egész társadalmunkat és akkor eselekszünk helyesem, ha a magunk erejét felajánljuk a szomszédos új demokráciáknak, a felszabadult népeknek, hogy azokkal kooperálva építsük ki azt. ami niaradandó és -ami a békét, biztosítja Európának ebben a sarkában. • Én ebben látom a' Jövő és a felemelkedés útját, nem pedig a dollárkölcsön, vagy egyáltalán az arany után való-futásban. Az arany mint eszköz,, fizetési mérleg és mint minden olyan dolognalk aiz anyaga, iamirőíl például Gróh képviselő úrnak nyilván fogalma sincs, (Derültség.) jelentőséggel bír, de az új gazdaságban, abban az új társadalomban, amely itt, Európánjaik ezen a részén kialakul, az emberi munka, az emberi tudás, a szabadságszeretet ÍÍBARANKOVIÓS István (dm); És a pártigazolvány!) bír jelentőséggel, nem pedig (az arany, mert aki épít, q. z alkot* és azé a jövő(Taps a kormánypártokon.) A költségvetést .magam és pártom nevé r ben általánosságban elfogadom. (Lelkes taps a' kormánypárt)>/c soraiban.) • r ELNÖK: Szólásra következük ia kijelölt szónokok közüli CZÉH JÓZSEF jegyző: Kanaka its József! KABAKOVITS JÓZSEF <pd) : T. Országgyűlés! A stabilizáció és az, , a deficitmentes költségvetés, amelyet ia pénzügy niinszter úr elénk terjesztett, kétségtelenül olyan Sikere a kormánynak, hogy a z t az, ellenzéki bírálatnak is _ elismeréssel kell fogadnia- Hatalmas az 1 a fejlődós, amelyet az elmúlt három év alatt si" került megtennünk, ha azokra a rettenetes körülményeikre gondolunk, amelyek között az' ostrom után, a romok közepette voltunk. Azóta lij erőre kapott alz ország, megindult az újjáépítés. A termelés és, a fogyasztás évről-évre növekszik, aminek látható jele a nemzeti jövedelem emelkedésében mutatkozik. Biztató reményt' csillogtat még előttünk ja pénzügyminiszter úr expozéja, amely szerint áiz 1946/47. évi nemzeti jövélelem 14 milliárd fortintfoil 18.5 milliárd forintra emelkedett ebben &$ évben- Ez azt jelenti, hogy nemzeti jövedelmünk ebben a,z évben eléri az 1938. évi nemzeti jövedelemnek körülbelül 8^%-át. Ez mindenesetre olyan biztató jel, olyan biztató kép, amilyenre három évvel ezelőtt gondolni sem mertünk volna. 'Ezek gazdasági helyzetünknek a fényoldalai." Miként azonban minden fénynek meg van a maga iárnyoldala is, a bírálat feladata, bogy az árnyoldalra is fényt derítsen. Gazdasági helyzetünk kétségtelenül nagyon fejlődött. Ez elsősorban népünk vitalitásának, vállalkozókedvének, elpusztíthatatlan optimizmusának és nem utolsósorban dolgozni akarásának eredménye. Termelésünket egyre fokozizuk, a szükséges javak egyre nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésünkre, még is azt kell mondanom, hogy nagy szegénységben élünk. *Ezt a szegénységet általában mindenki érzi., de leginkább mégis iá fixkeresetből élő munkavállalók, munkások és tisztviselők és különösen azok az öreg nyugdíjasok
