Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
, 817 Â.Z országgyűlés 42. ülése 1948. érzik, akik havi 100-200 forintból kell életüket tengetniök és akik ebből a járadékból' aligaMg tudataik akármilyen módon is megélni. A kormányrendeletek, a kollektív szerződések igyekeztek ugyan emelni a béreket és az illetményeket, de a megélhetés gondjain ez alig könnyiteH^valamit. Mindennek oka az, bogy gazdasági helyzetünkben nagyon nehéz a kéneset és az árak 1 összhangját megtalálni. Pedig! ezen a téren nem egy törekvéssel találkoztunk. Az agrárolló megszánt, vagyis sikeírült- megszüntetni azt az eltérésit, mely az agrártermiékek ára és az, ipari termékek ára között mutatkozik, mégpedig olyképpen, hogy az egész mezőgazdasága árszínvonalat a termés betakaríításiakpr az ipari árnávóra emeltük fel. Sőt a pénzügyminiszter űr megállapítása szerint az agrárolló voltaképpen" már az ipari ollénak adta át a helyét! Ez azonban a keresetét nem hangolta össze a tényleges árakka!. (KISS Ferenc (md) : . Papíron van ez, uram!) A .Statisztikai Hivatal adatai szerint egy négytagú budapesti család átlagos kiadásai november havában pontosan 1000.56 forintot tették ki, de kérdtem: hány embernek van Budapesten ilyen havi keresete?' (Zaj és mozgás• a kisgazdapárton.) Em a budapesti statisztikára hivatkoztam. Vidéken etekinitétben kétségtelenül még rosszabb a helyzet, mert ott a kereseti viszonyok egészen mások. Viszont vidéken a -megélhetés, eltekintve a textíliáktól 1 és egyebektől, könnyebb és kevésbbé költséges, mint Budapesten. Az árak az alacsony munkabérek ellenére kedvezőtlenül alakultak; Áraink a világparitás felett vannak, ami nemzetközi piacon versenyképes segünket kedvezőtlenül alakítja. Nem lehet kétséges egy pillanatig sem.- hogy amenynyiben exportunkat jnem tudjuk magas fokra emelni, gazdasági helyzetünkben feltétlenül romlásnak kell bekövetkeznie. Az ország ugyanis abban 1 a sajnálatos helyzetben van, . • hogy ipara nagyrészének nyerstermékeit külföldről kell behoznia és minél több a nyers. anyagbeihozatal, annál nagyobb az exportvaluita-szükséglet. Jelenleg a helyzet az, hogy a kormány az úgynevezett exportvaluta; árfolyamát rendkívül alacsonyan állapította meg. úgyhogy az iparra nézve igen sokszor ráfizetéssel jár az exportálás. A kormánynak tehát gyorsabb ütemben tovább kell haladnia azon az úton, amely odavezet, hogy az exportvaluta beváltási árát magasabban állapítja meg. Különleges súlyt kél helyezni gazdasáfgi éltünk fejlesztése és helyrehozása céljából arra, hogy minél több exportvalutára tegyünk szert azért mert mindern, eszközzel elő kell segítenünk az exportlehetőséget. Be kell kap- ' csolní az exportba áz úgynevezett; kotrmányzati vagy állami egykezeken kívül azokat a kereskedőket is. akiknek megvannak a régi . küliföldi kapcsolataik. Meg vagyok győződve , u^vanis arróL, hogy a régi külföldi kapcsolatok felhasználásával exportunk is magasabb . fokra emelkedhet « és nagyobb eredménnyel végződhet. Még nagyobb baj, hogy magas árak mellett is nagyon ínehéz a termelés rentabilitásátbiztosítani. Rentabilitás- nélkül pedig nem lehet tartósan termelni. Vállalataink e tekintetben sok nehézséggel küzdenek. Mutatják ezt az állami ' üzemek és méginkább • az állami kezelésbe vett vállalatok 1 , amelyek deficittel küszködnek. A költségvetésben 300 • millió forintot kellett előirányozni a MÂSz ; a NIK, valamint a MÁVideficitjenek fedezésére, antuaík feltevése mellett, hogy a deficit a kormány részéről ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ 41, ' évi február hó 10-én, kedden. 818 megtett intézkedések folytain legkésőbb május elsejére megszűnik és ezen túl a vállalatok defioitmen'tesen fognak dolgozná. Az üzemi deficitekét mindenesetre sürgősen meg kell szüntetni, mert magát az államosítást diszkreditálják. Az államosítás nem" lehet a nemzeti jövedelem csökkentése, nem emelheti ;a közterheket, az üzleti feleslegekkel inkább! könnyíteni kell a terheken. Az államo- . sítást esaík haszmöthajtó, deficitmentes üzennek indokolhatják. Mindez arra imutat, hogy gazdasági életünknek komoly problémái "vanniak, mert az új létre kelt gazdasági életünk: összhangja még nem tudott kialakulna. ! Az árak iáf,l ta Iában véve magasabbak a kelleténél, aminek a magas termelési költség az oka. A termelési költségeket pedig a mi viszo^ nyainík közt nagyon megterhelik;az adók, mert az adó is termelési költség, mégpedig jelentős tétel a termelési költségek között. Téves' ugyanis az a nagyon elterjedt általános felfogás, hogy a tárgyi adók terhét az viseli*, akire az a idót kivetették. Ezeket az adókat a valóság•Imn áthárítják és azok áaz árakban jelentkeznek. Világosan látható ez most, amikor dó igen gyakran 1 !többet tesz k'i, mint amennyit a» engedélyezett tiszta naszom így teljesen lehetetlen az aidât ia haszonból fedezni.'Tény. hogy az adót áthárítják, így drágít az adó, ez a2í adópolitika cireulus vitiosusa. Az új adók behozataIánál és az adókulcsok megállapításánál sohasem lenne szabad ezt a tény szem elől téveszteni. Kétségtelen, hogy ennek szennimel-tartásával egészen máskép alakulna ki az adórendszer, mintha abból a feltevésből indul ki, hogy az adó terhét az viseli, akire az adót kivetik. Moist ugyanis annak a teher viselő képességét fek intjük, akire az adót kivetjük, de nem nézzük, mennyit bir el iaz, aki az adó terhét a valóságban viseli.' Ezért is fontos lenne, hogy az adókat maga ,a törvényhozás állapítsa meg. A népképviselet állapítsa meg a közszolgáltatásokalt, ez felel meg az alkotmányos és különösen a demokratikus rendnek, de a célszerűség is azt kívánja. Az elmúlt évben nagy csendesen adóreform lépett életbe. Egész sor új adót vetett ki a kormány rendeletek útján. így a vagyonadót, a jövedelemtöbbletadót, a. gépjárműadót, a vagyondézsmát, .a vagyonsizaporulaii adót. a rízsforgalmi adót és mindezt a törvényhozás nélkül. Azt hiszem abban mindenki egyetért, hogy helyesebb lett volna -az adóreform kérdését az országgyűlés eSé hozni, mert így alaposabb előkészítés, alaposabb megfontolás útján valósulhattak volna meg ezek az adónemek és nem lett volna szükség arra- hogy e gye gy adórendelet megjelenése után pár nappal újabb pótrendeleteket léptessenek életbe avégből, bogy az új adónem ügyét valahogyan egyenesbe vigyék. Az ország adóterhe ebben a költségvetési évben ítöbb mint a kétszeresére emelkedik. Az emelkedés több mint 2.5 milliárd forint. Ha elfogadjuk a pénzügyminiszter úr bejelentését, amely szerint a " nemzeti jövedelem ebben az éviben 3.8 milliárdra növekedik akkor azt kell látnunk, hogy ebből 2.5. milliárd forintot elvisz az adó. úgyhogy a magánháztartások jövedelemszaporulata mindössze 1-3 milliárd forint marad. (16.30-) Ennélfogva, sajnos, a produktivitás növekedése és nemzetgazdaságunk örvendetes fejlődése ellenére sem lehet az életszínvonal különleges emelkedésére számítani. ÍSUPKA Géza ipcO: ügy van!) Az adóterhek növelés-ét adott pénzngyi 52
