Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-27
73 Az országgyűlés 27. ülése 19Í7. évi december hó 5-én, pénteken, 74 a fasiszta háborút viselő Horthy-Magyarország olyan bűniökieit (követett volna el, minit a szabadságiharcát vívó Jugoszláviávtaíl szembenMég- élénken emlékezetünkben élnek nálunk is az újvidéki gazságok, amelyekkel az volt a célja a hitleri és a horthysta reakcióníslk, bogv még mélyebben rántsák bele a háborús felelősség örvényébe a magyar népet és egyszersmándenkorra lehetetlenné tegyék a miajgyacr és a jugoszláv nép baráítságát. Amikor most is szégyenkezve emlékezünk meg az újvidéki gaztettekről, bízunk abban, hogy ha a történelem nemi is borít leplet egyhamar az újvidéki gazságojkra, de mindenesetre jóvátehető -bűnként fogja kezelni — ha mi is úgy akarjuk. A felszabadulás után Jugoszlávia, népei ugyanolyan lendülettel és hősiességgel láttak hozzá népi demokratikus rendszerük: megalapozásához és országuk újjáépítéséihez, mint milyennel' harcoltak a megszálló fasiszta hatalmak ellen. Az ötéves terv eredményei a jugoszláv népet, a felszabadító harcok hősét, a demokratikus építőmunka hőseinek mutatja be. 2. Jugoszlávia azonkívül a Szovjetunió mellett valamennyi szomszédos álltaim, közül a legbarátibb magatartást 'tanúsította hazánk iránit a felszlaibaduiás óta. Egyike volt iaz első hatalmaknak, amelyek a legyőzött Magyarországgá!! felvették a diplomáciai kapcsolatot. A párisi békekonferencián objektív támogatást ( nyujott államunknak számos vitás kérdésiben. Gazdasági és kereskedelmi, valamint a kulturális kapcsolatok felvételével pedig hathatósan hozzájárult hazánk kiemeléséhez a nemzetközi elszigete&égbőL 3, Végül példaadó módion rendezte a Jugoszláviában élő magyar kisebbség helyzetét. A jugoszláv szövetségi népköztársaság aíllkojtmánya III. fejezetének IS. §-a kimondja: »A nemzeti kisebbségek a jug'oszláv szövetségi népköztársaságban kulturális fejlődésük és szjaibad nyelvhasználatiuk jogát és védelmét élvezik« (11.00.) Amint látható, maga a szövetségi alkotniány biztosítja a Jugoszláviában élő kisebbségek, köztük a magyar kisebbség jogállását. De nemcsak jogállását, hanem annak védelmét is. Emlékezetes, hogy ia magyar kormány 1946 (nyarán azzal ,a kéréssel fordult a párisi békekonferenciához, hogy , a különböző szomszédos országokban iévő magyar nemzetiségek jogáilláíának rendezése ne t'eikiultiessé'k az, illető ország belügyének, hanem nemzetközi jogszabályok útján nyerjen szabályozást. A magyar kiOirmány kérése már ebben; az időben^ sem a Jugoszláviában élő magyar kisebbség érdekében hangzott el, hainam a Csehszlovákiában élő kisebbség védelmében. Már ebben: az időben hiteles értesülések'alapján tudtuk, hogy Jugoszlávia 'ai nemzetiségi kérdést a len in—sztálini elvek alapján rendezte. Emlékezetes az is, hogy kérésünket a békekonferencia elutasította. Ilyen körülmények között a magyar kor mánynaík Belgrádban jogalapja sem lett volna, hogy a magyar kisebbségek problémáját felvesse a kulturális egyezményre vonatkozó tárgyalások során, de indoka sem lett volna, mivel a Jugoszláviában élő magyar kisebbség helyzete a legteljesebb mértékben kielégítő, oly mértékben, hogy példaadó lehet nemcsak más országok, hanem bizonyos mértékben még saját országunk számára is íai kisebbségi kérdés rendezése területén. A jugoszláviai magyarságnak kisebbségi sérelmei nincsenek. Mivel Magyarországon a közvélemény csak nagy általánosságban értesült az ott élő magyar kisebbség helyzetéről, szeretnék erre vonatkozólag néhány téiayt ismertetni, íme néhány adat a jugoszláviai magyarnyelvű oktatásról az 1946—47. tanév folyamán: Jugoszláviában működik 161 magyarnyelvű elemi iskola 637 osztállyal. 515 tanítóval, 28 kölcsönkért, magyar nyelven tudó szerb tanítóval és 32.000 1 tanulóval. Működik 49 algimnázium és progimnázium. — ezek a mi általános iskoláink V— VIII. osztályainak felelnek meg- •— 3 főgimnázium, mégpedig Szabadkán, Zentán és Nagybecskereken — ezek a mi -négy felső osztályunknak felelnek meg — összesen 9364 tanulóval, 2 tanítóképző — Szabadkán és Újvidéken — 409 tanulóval, egy tanárképző főiskola Újvidéken, egy kekereskedelmi akadémia Nagybecskereken, valamint ipari és mezőgazdasági szakiskola párhuzamos magyar osztályokkal Szabadkán. A helyzet jellemzésére megemlítem még, hogy míg- 1937-ben 7600 magyar lakosra egy magyar nyelven tanuló diák esett, jelenleg 30 magyar lakosra esik egy magyarul tanuló diák. A legnagyobb probléma a tanerőhiány, amelyen rövid tanfolyamok rendszeresítésével próbálnak segíteni. Jelenleg 250 ilyen tanfolyamot tartanak. A kulturális élethez azonban nemcsak az anyanyelvű iskoláztatás tartozik hozzá, hanem egyebek is, így a színház, a sajtó, a kulturális szervezkedés, a maaryar nemzeti ünnepek szabad megtartása és így tovább. A régi, reakciós vezetés alatt álló Jugoszláviában, amikor a versaillesi és a trianoni" békében lefektetett^ »kisebbségi jogok és nemzetközi konvenciók« védték a magyar kisebbséget» a rendszer minden eszközzel igyekezett a magyarságot elvágni a kulturális élet lehetőségeitől. Csupán műkedvelő színházak működtek néhány nagyobb városban. A magyar műkedvelők azonban semmiféle hatósági segítséget nem kaptak, sőt még- a különben nem nagyon jelentős működésüket is igyekeztek a darabcenzúrával, az előadások betiltásával, stb. megnehezíteni. Ma a jugoszláviai magvarságnak államilag fenntartott színháza van Szabadkán. Ezt a színházat ugyanúgy, mint az előbb felsorolt magyar tanintézeteket, az állam tartja fenn. évi 2 és félmillió dinárt ad a magyar színháznak, hogy társulatát fenntarthassa és működését folytathassa. Ezért a segítségért a jugoszláviai magyar kisebbségnek nem kellett 'külön folyamodnia, az állami támogatás logikusan következik a jugoszláv szövetségi népköztársaság alkotmányának már idézett szakaszából» amely nemcsak a kulturális fejlődés jogát, hanem a kulturális fejlődés védelmét is törvénybe iktatta. Ezt jelent^ )a védelem a. gyakorlatiban: A miaigyar színház előadásait az állami színházépületében tartja mindenütt, ahol van állami színházépület, így Szabadkán, Zomborban és Újvidékem. A reakciós rendszer idején a mlagyjair műkedvelők pajtákban játszottak vagy legjobb esetben kultúrkörök kezdetleges színpadán. A magyar népszínháznaki hivatásos szineszekből álló színtársulata van és ez az év különböző hónapjaibain más-más városokban játszik. Az elmúlt évadiban a színház 65 magyar helys'égben tartott előadást. Emellett vannak még teljesen sziaibadon működő műkedvelő 'társulatok is mind a városokban, mind a flal' vakban. Számuk százon felül van, ami azt je-