Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

783 Az országgyűlés 42. ülése 1948, beszél.) Mit mondtál,.Géza bácsi? (MALASITS Géza (sad): Annál inkább sem, mert ingyen javítják meg a templomokat!) Nagyon helyes, hogy megjavították. T. Országgyűlés! Tudjuk, hogy katolikus testvéreink ' közül akadnak szép számánál olyanok, akik az egyház és az állam megegyezése érdekében kifejtett társadalmi, politikai és publicisztikai működésünket rossz értelemben nevezték hídverésnelk (Egy hang az ellenzéken: Harmadik út!) Ez a szó — »Brückenbau« — a hitlerizmus sötét idejében keletkezett, amikor egyes katolikus: körök vagy jóhiszeműségből, vagy opportunizmusból módus vivendit kerestek a náci rendszerrel. A hídverésnek ez a hasonlata azonban szerény véleményem szerint nagyon is sántít. Mi neim az egyház és, az antikrisztust hirdető, a legkegyetlenebb barbarizmust megteremtő nácizmus között hirdetjük az együttműködést, nem a nácizmus és az egyház között akarunk hidat verni, hanem az egyház és a demokrácia között. Ez talán mégis csak más-. (Ugy van! Ugy van!) Igaz^ hogy ennek a demokráciának vannak hibái, fogyatékosságai, túlkapásai, mi keveseljük a politikai szabadságok mértékét, amelynek korlátozását azzal magyarázzák a túloladalon, hogy a demokrácia biztonsága és megerősödése érdekében van szükség ezekre a korlátozásokra. (Közbeszólás a kommunistapártról: Ezt tények bizonyítják!) . Mi azonban ezeknek a hibáknak, túlkapásoknak, fogyatékosságoknak kiküszöbölésén akarunk fáradozni az egyházzal egyetemben. Mi vállaljuk mind a hídverés., mind a hibák kiküszöbölésének feladatát, minden gyanúsítás' és minden félreértés ellenére. Ugyanis csak az egyház és az állam kiegyezése nyomán áll helyre a lelki egyensúly, amelyre a magyar közéletnek, a magyar nép emelkedő jólétének és a hároméves terv végrehajtásának szempontjából éppen olyan nagv szükség van, mint — ahogyan a költségvetésben is kifejezésre jutott — a gazdasági egyensúlvra. A gazdasági egyensúly feltételezi a lelki egyensúlyt, a lelki _ stabilizáció kiegészíti a gazdasági stabilizációt. Csak a kettő együttes léte biztosíthatja álmagyar demokrácia virágzását, a magyar nép testi és lelki jólétét. T. Országgyűlés! Nem térhetek ki egyéb fontos kérdésekre, melyek alapvető kérdések, amelyeknek taglalására azonban — remélem — az elkövetkezendő vita során még sor kerül. Tekintettel arra, hogy a kormánynak — de nem a demokráciának — ellenzéke vagyunk, a költségvetést általánosságban nem szavazom meg. (Taps «£ ellenzéken. — A szónokot üdvözlik.) ' ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZÉH JÓZSEF jegyző: Bognár József! BOGNÁR, JÓZSEF (kg): T. Országgyűlés! A költségvetés, mint a szilárd, tervszerű és a nép által is ellenőrizhető állami gazdálkodás alapja, mindenkor rendkívül fontos az jállam életében, hiszen nemcsak bevételeinek és kiadásainak az összeegyeztetéséről, nemcsak ia Bord sízámok és a irádeg rovatok egymásmellé állításáról van szó, hanem egy lüktető, eleven ország lakosságának egyéni és kollektív életéről, amelyben a számadatok mögött ott lélekzik egy egész nép; a dolgozó kisemberek, a évi február hó 10-én, kedden. 784 verejtékező munkások, a testi erejük megfeszítésével dolgozó parasztok, az ellátatlan öregek és a művelődés kapui felé meginduló fiatalok. Ezt a lüktető és eleven emberi életet, sok-sok millió ember életét szolgálja a kormány a mindenkori költségvetés elkészítésével és a népképviselet legfőbb szerve: az országgyűlés elé való terjesztésével. Hazánk jelenlegi helyzetében azonban nem pusztán erről a rendkívül fontos» de minden évben megismétlődő kormányzati funkciónak ; a végrehajtásáról van szó. hanem sokkal többről: arról, hogy három évvel ezelőtt a magyar nép évszázadok merev társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedése után új utakon indult el és ma nemcsak arra kell emlékeznünk, hogy ez az elindulás milyen mélységből ; történt, hanem azt is meg kell néznünk, hogy i| mennyire viszik előbbre népünket a haladás, a felemelkedés útján a költségvetés számadatai is, és így a költségvetés bírálata egy kicsit visszatekintés arra az útra, amelyet ez alatt a három év alatt megtettünk és amelyet kemény elhatározással kívánunk járni továbbra is. r Az az út, - melyet megtettünk, nemcsak azért vollt nehéz és küzdeCimekkel teljes, mert az értelmetlen és a nemzet érdekei ellen vívott háborúban nemzeti vagyonunk jelentős része megsemmisült, mert az új élet elindításának íj első napjaiban az emberi civilizáció elemeihez szükséges materiális eszközökkel

1 is alig rendelkeztünk, hanem mert a régi társadalom keretei teljesen szótestek és nekünk olyan körülmények között kellett és kell m

a is sok tekitn; tétben formálni új politikai és gazdasági berendezkedésünket, hogy az emberek jelenltős része a múltban fennállott berendezkedést neim egy politikai és társadalomtudomány terminológia szerinti feudalistia-kapitalista berendezkedésnek érezte, hanem — annak hosszú idlőn át való változatlan f ennálásánál fogva — szinte egyedül lehetséges berendezkedési formáknak vélte és így nekünk utunkon egyszerre kellett lajz élet megindításának elemi feltételeiről gondoskodnunk, a régi társadalom szétesett kereteit egyszerre átlépni és magunk mögött hagyni, máskor kemény hareeaC és tusakodással leküzdeni, hogy ezen három év alatt politikai tériem melgiteremthessük a népi demokrácia alapjait és gazdasági térien hozzáfoghassunk az országépítő és népünk életszínvonalát felemelő hároméves terv megvalósításához. Ma már politikai berendezkedésünk jeCenliegi fázisában és gazdasági életünknek a tervgazdaság alapjaira való fektetése után bizonyos perspektívákból nézhetünk vissza a megtett útra és emlékezhetünk vissza, e három eseménydús esztendőre, amelyek során több történtt társadalmi erőink átszervezése terén, mint évszázadok alatt. Bizonyos perspektívából nézhet vissza az egész magyar: demokrácia, s a- Független Kisgazdapárt is, amely a népi demokratikus politikai berendezkedések kereteit építő és fejlesztő demokratikus kormánykoalíció egyik tagja. S ha ez a visszatekintés a Független Kisgazdapárt részéiről az erőseköt jellemző kemény önkritika és nem aiz illúzionizmus vagy a mardosó önvád, hanem az el" követett hibákból tanulni kívánó organizmus önbírálata jegyében történik, akkor azt kell mondanunk, hogy ebben a három évben sok hibát, tévedést követtünk el, sok volt a tétovázás és a bukdácsoHás, súlyosak voltak néha a