Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

781 Az országgyűlés 42. ülése 1948, szemben. A kettő közötti vitában is szem előtt kell tartania az egyházinak egy újabban ismét gyakran (hangoztatott elvi szempontját: az egybáz nem kötheti 1© magát egyik poflati" kai rendszer mellett sem, nem lehet kiszolgálója egyik politikai rendszernek és nem részesítheti előnyben egyik gazdasági rendszert a másikkal szemben. (OLÁH Mihály (kp): Akkor mi a hivatása?) Ebnek természetesein előfeltétellé az, hogy a népi demokrácia is biztosítsa az egyház tanításának szabadságát és hiveinek r szabad vallásgyakorlatát. (MADARÁSZ Lásizló (kp): Tegnap lekötötte magát! Most nem tudja lekötni? — BALOGH István (md): Nem kötötte le!) Éppen*az volt a haj. hogy volt olyan Játszat, mintha lekötötte volna magát. De éppen a szociális pápák enciklikái fejezik ki azt. hogy aiz egyház idejében felemeltei szavát azi ellen, hogy az egyház, azonosítsa magát a tőkés kizsákmányoló rendszerrel. Sajnos, ez volt a helyzet' hderv az használta fel az egyházat. (P

u ÁBRAHÁM Dezső (md): Az egyház még kamatot sem engedett venni! — MALASITS Géza (szd): Nagyon előrelátó volt ez a pápáktól! — Az elnök csenget.) Magyarországon az egyházak népi demokráciábaini élnek. És amennyiben ez a népi demokrácia — mint az előzőkben kimutattuk — biztosítani kívánja a vallás szabad gyakorlatát és annak anyagi feltételeit, az egyháznak nines oka arra, hogy szakadékot mélyítsen ki önmaga és a demokráciának népi f ormája^ között. Ezt aninak a számos- hívőjének érdiekében sem teheti, aki ennek a népi demokráciának kifejlesztésében a különböző politikai pártokon belül, a kommunistapártban és a szociáldemokratapártban, tehát a marxista pártokban is részt vesznek és a demokratikus pártok politikai és szociális célkitűzéseivel összeegyeztethetőnek tartják az egyházukhoz való hűséget. Ezeket a hivő lelkeket hozná a legsúlyosabb dilemmába, gyötrő lelkiismereti tilsakba az egyház, és az állam közötti feszültség. Ezt a lelkiismereti konfliktust az elviseh hetetlenségig feszítené ki egy kultúrharc kitörése, amelynek nemcsak lelki, hanem fizikai pusztításai is beláthatatlanok lennének. Kétségtelen, hogy a népi demokráciák kialakulása új helyzet és gyakorlat elé állítja a katolikus egyházat. De kérdezzük: nem állította-e ugyanilyen nehéz, sőt talán még nehe

r zebb és ismeretlen jövőjű, bizonytalan helyzet elé az egyházat a nagy francia forradalom, majd később a kapitalizmuson felépülő szabadelvű rendszer? Állítjuk, hogy a helyzet a XIX. században a szabadelvű államban sokkal súlyosabb volt mint most, mert akkor a szabadelvűsé^, amely képmutató módon a lelkiismereti szabadságot és a toleranciáit hirdette, az egyházzal szemben a legfékteilieinebb , türeltmetlenséget, ífőgöt, megvetést és üldözr "tétést tanúsította. Eimlékezzünk csak vissza Bismarck kultúrharcára, aki az egyházat brutális anyagi eszközökkel akarta megfojtani — »wir werden die Körbe höher hängen« — vagy a francia Wialdeck-Roussíeau-Clemienceau-CembesHf éle f éke vesztett autifclerikalizmusra, amelyben a katolikusokat a közéleti mindem pozieiójából kiirtották és amelyben egy katonatiszt nem,jelenhetett meg a vasárnapi misén, mert eltávolították a hadseregből; Ezzel a dühödt egyházgyűlölettel szemben mégis csak máls az egyház helyzete, és ezt a körülményt sem szabad figyelmen kívül hagyni. T. Országgyűlés ! Senki sem kívánhatja évi február hó 10-én, kedden. 782 az egyháztól, hivő katolikus a legkevésbbé, hogy _ földi' javakért, anyagi előnyökért lemondjon a dèpositum f ideiről, a tanítás, a hitvallás szabadságáról. De nem szabad elfelejtenie senkinek, hogy bizonyos anyagi feltételek mégis szükségesek az egyház hivatásainak kifejtéséhez, és a hívek vallásigyakorlatának biztosításához. Az állam segítsége nélkül az egyháznak sok intézményének működéséit: kellene beszüntetnie, sok papját, sok hívőjét kellene kétségbeejtő anyagi helyzetbe sodornia. Akik ezzel a jóindulatú figyelmeztetéssel szemben előszeretettel hivatkoznak Franciaország vagy az Egyesült Államok példájára, ahol a hivők áldozatkészsége és nem az állam segítsége tartja fenn az egyházat, az egyház iskoláit és mégis virágzik a hitélet, az egyházi iskoláik, egyetemek, templomok, szociális intézmények tömegével találkozunk, azok elfelejtik, hogy milyen óriási a különbség a francia és az amerikai katolicizmus vagy bármely más egyház anyagi helyzete és a magyar egyházak, a magyar hivők anyagi helyzete és teherviselő^ képessége között Amerikában ' negyven család könnyen eltart egy plébániát vagy egy iskolát, de kérdezzük: az elszegényediett magyar^ társadalomiban hány családnak kellene összeállnia és milyen súlyos áldozatokat kelleme hoznia, azért, hogy plébániákat, iskolákat tartson fenn? Gyakorlati kérdések ezek, igen t. Országgyűlés, amelyekre nem .lehet patetikus frázisokkal megadni a tárgyilagos és az igazságos választ. Ezt a választ nem a politikai szenvedélyek kavargásában, nem a különböző filozófiai rendszerek vitájában és Összeütközésében kell keresni, hanem a lélek csendjében, a felelősségtudat jelenlétében és annak megvilágításában. És ha felidézzük ezt a felelősségérzetet, •akkor a felelet nem lehet miáls. mint az, hogy igenis az egyháznak önként és szívesen meg kell tennie a kezdeményező lépést a demokrácia és az egyház viszonyának pozitív értelmű kialakítása és rendezése érdekében. (Ügy van! Űg*y van! a magyar demokratapárton.) A kultúrharcért való felelősség nemcsak a demokráciára, a demokratikus pártokra, hanem az egyházra is ránehezedik a mai viszonyok között. Ezért az egyház és 'az állam viszonyának rendezésié felé a gyakorlati út állomásaiként szerény felfogásom szerint a következőket ke

1 lene kijelölni: (Halljuk! Halljuk! a magyar demokratavárton.) A magyar püspöki kar küldjön ki megbízottat abból a célból, hogy kövessen el mindent az egyház és az állam közötti mostani bizalmatlan légkör eloszlatása érdekében. Teremtsék meg az állam és az egyház modus vivendi-jét addig, amíg a Vatikánnál való diplomáciai kapcsolatunk helyreállítása után ezt a kérdést a Vatikánnal kötendő konkordátummal véglegesen rendezhetjük. Figyelmébe ajánljuk egyházi köröknek az osztráik katolikus néppárt ideológiai folyóiratának januári számából dr. Otto Forst-Battaglia egyetemi tanárnak, az európaszerte ismert katolikus publicistának tanulmányát, amelynek végkövetkeztetése az, hogy az egyháznak nem szabad visszautasítania a békés együttműködés lehetőségét egy olyan rezsimmel szemben sem. amelyben a kommunisták jelentős mértékben vagy legalább is egyenrangúan vannak képviselve. (Malmit

s

K Géza (sssd) köz-