Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
779 Az országgyűlés 42. ülése 1948. hkz a földreformot befejezett tényként ismeri el és felismerte azt a történelmi tapasztalatot is. hogy földreformot még- a történelem során sohasem csináltak vissza. A szegedi programm tehát nem maradt írott malaszt, mert hiszen a debreceni kormány 1944 november 21-i és december 29-i minisiztertanáesi határozata gondoskodott az egyházkormányzati szervek, az egyházi közigazgatás és a központi intézményeik fenntartásának és működésének anyagi biztosításáról. A demokrácia szegedi ígéretének, vagyis a szabad vallásgyakorlat anyagi biztosításának megvalósítását tanúsítja az 1947—48- évi költségvetési előirányzat is. amelyben a kultusztárca keretében vallási célok támogatása és az egyházak javadalmazása címén 36,877.000 forintot találunk, majdnem 4 millióval többét, mint a műit esztendőben. Mi nem mondjuk ezt soknak, de min den esetre tényként ismerjük el ezt és nem akarunk most ebben a pillanatban kedvezőtlen összehasonlításokat tenni például azzal a szerintünk túlzott támogatással, amellyel a kultuszkormányzat az állami színházak deficitjét fedezi. Az állam, illetőleg a demokrácia tehát nemhogy visszafejlesztette volna az egyházak anyagi támogatását, hanem ellenkezőleg: ha szerény mértékben is, de fokozta. Ugyancsak növekedő támogatásban részesítette az egyházi, a felekezeti iskolákat. Ezek a demokrácia toleráns magatartásának ' letagadhatatlan tényei, amelyeket a legelfogultabbaknak is tudomásul kell venniök- Ezzel szemben igaz, hog-y az 1945. évi földbirtokfelosztó törvény kárpótlást ígért az egyháznak, amire mind; eddig sajnos, nem került sor. Illetékes egyházi helyen azonban éppen a napokban jelentették ki. hogy az egyház megértéssel viseltetik a kártérítés kérdésében az állam mostani nehéz helyzetével szemben. Az anyagiak terén tehát nincsenek áthidalhatatlan differenciák, felfogásfcülötobségek az egyház és az állam között, sőt az állam meszszemenő > megértést tanúsít az egyház jogos anyagi igényeivel szemben. Mélyebb ellentéteket találunk azonban az egyház és a* állam viszonvában a demokrácia értelmezése körül. (13.30.) Egyházi oldaliról, arra hivatkoznak, hogy az egyház nem ellensége a demokráciának. Ezzel szemben demokráciánk egyes felelős tényezői azt állítják, hogy az egyház nem tanúsít kellő megértést, a, demokráciával szemben, sőt egyes funkcionáriusok szembefordulnak a demokráciával és módot adnak arra, hogy a reakció az egyház palástja mögé büjjék. Kétségtelen, hogy míg a demokrácia értelmezésében az egyház és az állam nem találkozik, amíg meg nem egyeznek, közelebb nem kerülnek, egymás iránt megértőbbekké nem válnak, a feszültség nem fog enyhülni és nem oszlik el a bizalmatlanságnak az a légköre, amelv most nyomasztóan fekszi meg az egyház és az állam viszonyát Valljuk meg- 'őszintén, ha az egyházi körök a demokráciáról beszélnek, elsősorban a nyugati, a roolgári demokráciára gondolnak. A magyar demokrácia politikai irányítói viszont a népi demokráciát, tartják az igazi demokráciának. (Helyeslés a kommunistapárton.) A magam részéről őszintén kijelentem, hogv az egyház a mai viszonyok között nagy politikai hibát követne el, ha a demokrácia értelmezése terén túlzottan merev felfogást képviselne, amely szükségszerűen és tartósan szembeállítaná a népi demokráciával. Ebben látom én a kérdés egész lényegét. Hogy ebből évi február hó 10-én, kedden. 780 a merevségből az egyház kibo,ntakozkassék. ismét csak az egyház történelmi távlataiban kell szemlélnünk ezt az egész kérdést. Mire tanít bennünket ez a történelmi távlat? (MALASITS Géza (szd): Az egyház minden uralmi rendszerrel megegyezett!) Ezért egyezhetik meg a demokráciával is. (MALASITS Géza (szd): Meg fog egyezni! — P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Euiga'kniasmak kell lennie!) r Kérdeztem: mire tanít meg ez a történelmi távlati Arra, hogy az egyház demokráciája sokkal régibb és sokkal őszintébb, mint az úgynevezett polgári forradalmakból született formális, vagv — ha úgy tetszik — _ osztálydemokrácia- Az egyház demokráciája olyan régi, mint maga, a kereszténység. Krisztus tanításai, de éppen úgy az apostoloké is, ismerték az osztálykülönbséget, sőt elsősorban az elnyomottak, a rabszolgaság érdekeit szolgálták. Eenan. ez a nagy szkeptikus ifi azt mondta, hogy a szabadság akkor született meg, amikor • az első rabszolga kész r volt életét adni a, maga hitéért. Ezzel az egyháznak ez, az ellensége ismerte el leginkább azt a mérhetetlen szolga- / latot, amelyet az egyház az emberi szabadság kivívása érdekében tett. Hosszú évszázadokkal az amerikai függetlenségi nyilatkozat "és az 1789-es francia forradalom előtt az egyház a szabadság, az egyenlőség és testvériség jelszavait hirdette, amelyeknek fényesséige később, a világi hatalomért folytatott esztelen és céltalan harcok idején talán elhalványodott ugyan, de a ^kereszténység tanait mégis ezek a nagy eszmék alkották. Á keresztény természetjog az emberi szabadság elismerése', az emberi méltóság tiszte-létben tartása mellett a legfontosabbnak az ember földi boldogulását tekintette, vagyis a politikai szabadságjogok mellett, a keresztény tan a szociális szabadságot is magában foglalja- De —• kérdezem én is — hol volt szociális szabadság a jobbágyság világában és hol volt szociális szabadság a kapitalizmus lelketlen rendszerében? (RUDAS László (kp): Pedig egyház volt!) A polgátri forradalmak kétségtelenül a fejlődés^ fontos 1 határállomásait jelentik áz> emberiség _ f haladásában. Papiralkoítmányaik deklarációkban foglalták össze az állampolgári szabadság jogokat, a törvény előtti egyenlőséget, ezek azonban csak a formális demokráciát teremtették meg, amely nem gondolkodott a tömegek, elsősorban a fizikái és szellemi munkások szociális 1 biztonságáról!, a, nagy gazdasági válságok és !az ezek következményeiként fellépő munkanélkülijéig, éhség és nyomor kiküszöböléséről. A népi demokrácia a politikai szabadságjogoknál fontosabbnak tartja a szociális szabadságot, vagy isi a nyomormentes élet megteremtését. Az egyháznak ugyanakkor» amikor a maga tanításához _ és hivatásához, hű marad, amikór ragaszkodik a maga, szabadságához, meg kell 1 találnia aiz egészséges szintézist a formális, a, polgári demokrálciák és a népi demokráciák törekvései között, vagyis egyformán kelt hirdetnie a politikai szabadságjogok és a szociális szabadiság megvalósítását. Egyformán kell síkra szállnia a nyomormentes, de a félelemmantes élet megvalósítása mellett is- (Ügy van! Ügy van! — Ta%>s az ellenzéken.) Ez más szóval 1 azt jelenti, hogy az egyház nem kötheti le magát a formális, vagy — ahogyan nevezik — a nyugati ^demokrácia mellett és nem "zárkózhatik el a népi demokráciákkal
