Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
f73 'Äz országgyűlés 42. ülése 19Í8. pozitív kritika és pozitív elismerés foglalta" tik benne. . A demokráciának ez m második állami kölítiségveitége kétségkívül nagy haladást jelent <a gazdásági konszolidáció és a stabilizáció fenntartása # tekintetében. Ellenzéki oldalról is meghajtjuk az elismerés zászlaját a költségvetés fő. célgondoláta előtt, amely a Sítiabiiizáeió fenntartása. Miképpen azonban a stabilizáció megteremtése nagy körültekintést és oagy áldozatokat kíván, éppen úgy a stabáiliaáleió fenntartása is reális gazdaságpolitikáit és még több áldozatot követel a dolgozóktól, elsősorban aiz, ipari munkásságtól, a parasztságtól és az értelmiségtől. < Már itt bevezetőben meg kell állapítanunk, hogy az a kezdeti nagyvonalú gazdaságpolitika» amely ennek a stabilizációnak az alapjait megteremtette és lenakta — amely stabilizáció vallóban a fiatal demokrácia legnagyobb, világszerte elismert teljesítménye — mintha a gazdasági élet .sok szektorában megtorpant volna, neon bizonyult állandó jellegűnek. Sőt súlyos hibák történtek, amelyek a hároméves terv kezdeti lendületét lefékezték és ebben nemicsak az előttem szóló képviselőtársatm által hangoztatott aszálynak van része, hanem része van annak a téves gazdaságpolitikának is» amelyben a politika még mindig nagyobb szerepet jáfezik, mint a gazdasági szempontok, mint a szakszerűség, amelyben a pártérdekek, a pártö'naés» a pártelfogultság* még mindig gyakran háttérbe szorítja a iszakértelmet és ezáltal kitenyészt egy olyan, bürokráciát, amelyet a Ház minden oldalán a legmélységesebben elítélnek és igen: veszedelmesnek tartanak. (Ugy van! a% ellenzéken.) Éppen ezért a költségvetés bírálatánál az ellenzéknek el kell ismernie a második költségvetés komoly eredményeit, azt a jényt, hogy a mult évi költségvetés 374 millió forint hiányával szemben ez a költségvetés 22.4 millió többlettel zárul. Én most nem kívánok belebocsátkozni annak taglalásáhai, hogy ez a többlet mennyire reális vagy irreális, azonban meg kell őszintén mondanom, hogy nem hiszünk abban, hogy a költségvetésben kifejeződő egyensúly valóban az egész, magyar gazdasági élet belső egyensúlyát fejezné ki. (13'00.) A papírköltségvetés egyensúlya ugyanis magas régiókban áll a magyar gazdasági élet letagadhatatlan realitásai felett. (Úgy van! a magyar demakratapárton.) Ezt az egyensúlyt két tényező hozta létre: ipari és mezőgazdasági termelésünk dicséretes fokozása,. amelyre az előttem szólott t. képviselőtársam rámutatott — ezt a tényt ebben a Házban pártkülönbség nélkül mindenki elfogadja, — és amely a dolgozók páratlan áldozathozatalának köszönhető. A költségvetés adatai is alátámasztják azt a most már világszerte közismert tényt, hogy a második világháborúnak egyik legsúlyosabb, legkivérzettebb áldozata — Magyarország — az újjáépítés élén halad. Nemrég közzétett hivatalos világstatisztikái adatok szerint-Európában eddig három ország érte el a békebeli termelés szinvonalat. Ha a magyarországi termeié az eddigi tempóban fokozódik, — amire a hároméves terv eddigi, bár nem teljes mértékben bevált eredményei eléggé feljogosítanak — akkor elmondhatjuk, hogy hazánk még ebben az évben szintén fel fog sorakozni ama három európai ország mögé, amely már elérte a háború előtti termelési szinvonalat. Ezek a számok, amelyeket a költségvetéséin február hó lü-én, kedden. 7?i ben felhalmozva látunk, ezek a száraz számok, ezek a rideg tények elsősorban a magyar munkásság hőskölteményét zengik. A stabilizáció megteremtésének főterhét éppen úgy ők viselték, mint ,a stabilizáció fenntartásának súlyos terheit, ami a munkásság tatacsony életszínvonalában és alacsony reálbéreiben jut kifejezésre. Mezőgazdaságunk helyzete, számos körülmény miatt — amelyekre itt nem akarok kitérni, de amelyek részben a" költségvetésből magából is kimutathatók, a mezőgazdaság alacsony dotációjában — sajnos nem mutat olyan kedvező képet, mint az ipari termelés helyzete. Ez azonban nem , a magyar parasztság hibája. A magyar történelem során a parasztság sohasem mutatott akkora hűséget a, föld iránt, mint éppen most. Úgyszólván teljesen magára maradt a földjén, állatait elhurcolták, magtárait kiürítették, sok helyen a házat is felgyújtották a feje felett, olyan lett, mint a vihar álltai megkoppasztott fa és így látott neki megművelni a maga földjét, nem törődve a holnap bizonytalanságával, nem törődve a körülötte zúgó politikai szenvedélyekkel. A parasztság ezzel megmentette a városi lakosságot az_ éhségtől, segített gátat vetni az infláció szilaj áradatának és elsőszámú zsírálója lett ezáltal a forint értékállandóságának. A forint értékállandóságának fenntartásához a mag5 r ar parasztság nemcsak teherbíró és adófizető képességének maximumával járul hozzá, hanem iázzál a ténnyel is, hogy a, mezőgazdasági termékeket a világpiaci áraknál jóval alacsonyabban kénytelen :a közfogyasztás céljaira átengedni. Mind az adózás, mind a mezőgazdasági áralakulás tekintetében azonban parasztságunk elérte már teherbiróképességének legfelsőbb határát. (Közbeszólás a magyar demokratapárt saraiból: Túlhaladta!) A munkásság és a parasztság áldozatkészségét kiegészíti a kis- és középipart és kereskedelmet folytatók produktiv rétege, amelyet az adózás terén ezidőszerint leginkább vesz igénybe az állam, hogy ai költségvetés egyensúlyát biztosítsa. Az áldozatokat vállalóik nagy sokiasiágában azonban ott találjuk az értelmiséget, amely éppen úgy» mint a munkásság, a maga életszínvonalának lényeges leszállításával járul hozzá a közterhek viseléséhez és a stabilizáció fenntartásához. Amig azonban a munkásság és parasztság áldozatait minden tényező készségesen elismeri és állandóan dicséri, addig a másik két, kategória terheit, áldozatait gyakran lekicsinylik, sőt tudomást sem vesznek azokról A kis- és középiparosokat és a kereskedelem művelőit olykor szinte megvető értelemben lekicsinylő módon • nevezik polgárnak és úgy beszélnek róla, mint egy diluviális, az özönvízből itt maradt anakronisztikus állatfajtáról, amelynek nincs sem jövője, sem pedig létjogosultsága. A »polgár« szót a gazdasági tények meghamisításával egyszerűen a parazita, az élősdi fogalmával azonosítják, amely a fagyöngy szerepét játsszia a nemzet tölgyfáján, vagyis puszta létével elszívja a nemzet életnedveit. A költségvetés adataival, a polgárság a dó viselésével lehetne megcáfolni ennek a politikai növény-meghatározásnak hamisságát, sőt végzetes és veszedelmes tévedését. A polgárság fogalmát ugyanis nálunk gyakran összetévesztik a nagypolgárság, a burzsoázia fogalmával, amely a mult században a mum 49*
