Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

775 Az országgyűlés 42. ülése 194$. kásság segítségével a nyugateurópai államokban megdöntötte a feudalizmus uralmát és azután a munkásság kijátszásával, félretolásával, sőt kizsákmányolásával a magas osztályuralmát teremtette meg. Ez a nagypolgárság szerezte meg azután később a termelőeszközök nagyrészét. Ezek a termelőeszközök cégül is az osztály néhány tagjának, néhány családnak, a sokat emlegetett száz-kétszáz családnak & kezében összpontosultak és így alakult ki a kapitalista rendszer utolsó fázisát jellemző monopolkapitalizmus, T. Ház! A magyar demokrácia az államosításokkal véget vetett ama néhány nagypolgári vagy monopolkapitalista család uralmának, amelyet nálunk joggal lehetett a múltban elnevezni nagy burzsoáziának. Bár súlyos aggodalmakat támasztunk olyan* jelenségek llálUán, amelyeik ezidlőszíerintt azt a látszatot keltik, mintha >az egészségtelen és igazságtalan monopolkapitalizmus helyét egy ugyanolyan egészségtelen, ugyanolyan lélektelen, ugyanolyan könyörtelen államkapitalizmus foglalná el, mégis meg kell mondanunk, hogy a magyar monopolkapitalizmus felszámolása a demokrácia történelmi cselekedete volt és reméljük, a következő esztendők azt is fogják bizonyítaná, hogy niagy szociális cselekedete volt. T. Ház! A monopolkapitailizinusnak azonban nincs semmi köze ahhoz a| polgári társadalomhoz, amelynek tagjai kisiparosiokból, kis- és középgyári üzemek tulajdonosaiból, szabadfoglalkozásúakból, kereskedőkből állanak és akiket megkülönböztet ugyan a proletariátustól az, hogy nem bérmunkások, mert inem bérért dolgoznak, hanem saját termelési eszközeikbe fektetett tőkéjükkel, egyben munkájukkáli is résztvesznek a termelésben, de mégis osztoznak az ország terheinek viselésében és a javak elosztásában. Ezt az osztályt már azért is kímélni kell, mert a szocializmus útja egyrészt távol van még a maga kitűzött céljától, a kommunizmus megteremtésétől, másrészt pedig — mint a szovjet példa is bizonyítja. — ez az út nem gázol szükségszerűen keresztül minden magántulajdonon, minden magán termelési eszközön. Éppen ezért nem értjük azt, a visszautasításra méltó polgárellenes hangulatot, amely gyakran ennek a Háznak tiszteletreméltó falai között is megnyilatkozik. (Ugy van! a mugyar demokratapárton,) Egyformán kell polgárnak tekintenünk végeredményben nemcsak a kereskedőt, de magát a gazdát, a parasztot is, aki a maga termelő eszközeivel a maga földjéből teremti elő az életlehetőségeket. Nincs tehát sem szégyelni, sem lekicsinyelni való a polgár szóban, (OLÁH Mihály (kp): De a népiben sincs!) amennyiben ez valóban becsületes, szorgalmas munkát, javak előállítását és célszerű elosztását jelenti (RUDAS László (kp): Parragi úr rálépett a marxizmus útjára, de még nem egészen simán megy rajta!) Minden kezdet nehéz! (Derültség. — DËNES István (md): Majd megtanulja!) Ha ilyen szép beszédeket fogunk hallani gazdaságpolitikai vonalon és ilyen tárgyilagos önkritikával telített beszédeket, akkor yalószínüleg^ közeledni fogunk a marxizmus szociális valóságaihoz és céljaihoz, de nem a materialista világnézethez, amelyről különben remek könyvet írt Rudas professzor úr (Derültség~ Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Mi azt szeretnők, — és ebben térünk évi február hó 10-én, Uedden. 776 el a marxizmustól — ha az ipari, a kereskedelmi, egyáltalában a gazdasági életben az a folyamat következnék be. amely bekövetkezett a mezőgazdaságban, ahol a feudális birtokokat, az egykéz birtokokat, a nagybirtokokat letranszformálták és kisbirtokokká alakították át, Mi azt szeretnők, (Somogyi Miklós (kp) közbeszól.) ha <a nagy államkapitalista vállalkozások helyett vagy legalább is ezekkel párhuzamosan, mert hiszen elismerjük az államosítások szükségességét bizonyos vonaliakon, mondom, ezekkel egyidőben megindulna egy egészséges fejlődés, amely egyre több független gazdasági kisexisztenciát hozna létre. Ezekkel a kisexisztenciákkal mi nem a demokrácia gazdasági és politikai ellenfeleit,— egy ellenforradalmi kádert —- akarjuk megteremteni; elr lenkezőleg, ezekkel a független kisexisztenciákkal a demokráciát megerősíteni és továbbfejleszteni kívánjuk. T. Országgyűlés! Egy másik általános elfogultság, amelybe minduntalan beleütközünk, a középosztállyal szemben jelentkezik. Ez a probléma sokkal tagozottabb és soíkkálí fontosabb, semhogy egy költségvetési beszéd keretében részletesen meg lehetne világítani. Tudjuk, hogy a középosztály súlyos organikus hibákban, hamis illúziókban, a szociális közömbösség bűnében marásztaltatott el a múltban a munkásság és :a parasztság részéről. A hibák azonban jórészben nem annyira a középosztály, mint inkább az elmúlt, igazságtalan rendszei hibái voltak. Tisza Kálmántól Gömbös Gyuláig minden autokratikus reakciós kormány a középosztály gerincét akarta megtörni, ,a középosztályt akarta a maga megfizetett csatlósává lezülleszteni. (SOMOGYI Miklós (kp): Sikerült is!) s a középosztályt távol akarta tartani a munkásságtól és a parasztságtól. Ugyanúgy, ahogy a személytelen és láthatatlan nagytőke, amely kizsákmányolta a munkásságot, a munkásság közé és a maga párnázott ajtói közé odaállította mint fő profitvadászt, mint a látható kizsákmányolót: a mérnököt, akit aztán a ^munkásság elkeseredésének villámhárítójaként használt fel; ahogy a falutól messze távol, sokszor külföldön élő nagybirtokos a cselédei nyakára a kasznért és az ispánt ültette, ugyanilyen ütközőnek szánták a középosztályt a parasztság és az uralkodó osztályok közé. Es ahogyan a mérnök ma felszabadultan hajcsári szerepétől megváltán végezheti a maga konstruktív munkáját, ugyanúgy kell a középosztályt is felszabadítani a demokrácia érdekében. Természetes, hogy kettőn áll a vásár. A demokrácia hiába nagylelkű, ha a középosztály egyrésze a maga vágyálmaival még mindig a múltban vesztegel, ha nem működik közre maga is, az egykori mesterségesen emelt társulj da'imi válaszfalak lebontásában. Azzal ai középosztállyal szemben azonban, amely lelkében megszabadult ia múlt lidércnyomásaitól, traumáitól, amely a demokráciával szemben pozitív magatartást tanúsít, nincs már helye az elfogult ságnak, sem osztályhibái felnagyításának. A középosztályból-való származás tehát ne szolgáltassion alapot állandó gyanúsításra, vagy érvényesülési hendikepre. Ne nevezzünk minden középosztálybelit nyugatosnak, reakciósnak vagy fasisztának. (Ugy vUn! a néppárton.) Ha meg tudtunk bocsátani a félrevezetett kisnyilasoknak, akkor tudjunk elnézők lenni a félrevezetett középosztállyal szemben is.