Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

lel Âz országgyűlés Í2. ülése 1948. évi február hó 10-én, kedden. 7"68 ről-hétre eaneÜkedik. Az is demagógia» hogy Barankovios képviselőtársani a népi demokrácia államát párjhuzaimiba állította a tőkés kizsákmányoló osztállyal, mondván, éppolyan anoloeh» mint a tőkés osztály, épp úgy elnyeli a dolgozó nép keresetét, mint ahogyan a tőkések elnyelték. Ha az állam jövedelmei, bevételei korlátozzák is a fogyasztáet* me felejtsük el, nogy ennek a fogyasztásnak ia beruházáspk érdekében való korlátozása éppen egy későbbi életszinvonalemelkedésnek teremti meg az előfeltételét. Amikor mi a beruházások végrehajtása érdekében ilyen terheket rovunk a dolgozó népre, ea éppen a dolgozó nép életszinvonalának későbbi emelését szolgálja. Nem beszélhetünk, arról sem t. Országgyűlés, hogy a mezőgazdaság túl lenne adóztatva. Tíz évvel ezelőtt, 1937—38-bian a földadó a'z egyenesadók 15.2 százalékát tette ki. 1947—1948ban ta földadó az egyenesadók között mindössze 8.(> százalékkal szerepel. (SZOBEK András (kp) államtitkár: Ez az igazság.) Ennél a kérdésnél meg- kell latzit, is mondatnem, hogy pártunk a mai földadórendszert nem tartja igazságosnak és arányosnak. Ez a rendszer, amely iá kisparasztnál ugyanolyan adókulcsot állapít meg, mint a nagyobb birtokosnál, jót lehetett é&' megfelelhetett Horthy Magyarországában, amikor a nagybirtokosokat ezen a téren is előnyben részesítették. A mi szempontunkból azonban helytelen és igazságosnak azt tartjuk, ha a. földadónál is progresszivitás érvényesül. (Ugy van! Ugy van! a kommunistatpáHon.) Visszatérve az előbbi kérdéshez, hogy hogyan aránylanak egymáshoz az egyenesadók es> a közvetett adók, Barankovics t. képviselő^ társam elhallgatta, vagy elfelejtette azt a körülményt, hogy éppen népi demokratikus fejlődésünk következtében ezek latz/ egyenesadóalapok jelentősen összeszűkültek. Ma máír természetesen nincsenek azok a nagy vagyonok és nagy jövedelmek, mint voltak az államosítás előtt és voltak Horthy Magyairorszagabam Tudomásul kell vennünk azt az» igazságot* hogy égy rókáról több bőrt lenyúzni nem le^ het. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapár* ion.) A közvetett iadó súlyosságánál pedig afra is rá kell mutatni, hogy la közvetett adók bele vannak számítva abba a kalkuláeió&i bázisba, amelynek alaipján számították ki a dolgozók reálbérét ,azt a reálbért, amely — mint említettem — állandóan emelkedik. Ennek ellenére, t Országgyűlés, meg kell mondanom pártom nevében, hogy az állami bevételeknek ezt az alakulását mi nem tartjuk helyesnek, nem pedig azért, mert nem felel meg a nemzetgazdaságuinkblan végbement változásnak, nem felel meg a népi demokrácia gazdasági politikájának. Helyesnek és követendőnek mi azt tartjuk, hogy a dolgoaó tömegeket érintő adóterhek kulcsa egyre csökkenjen és -az * állami kiadások fedezésére szolgáló bevételt egyre fokozódó mértékben az államosított üzemekből nyerje az állam. (PABRA'GI György (md): Ugy van! Ugy van! Egyetértünk.) Ez felel meg a népi demokrácia gazdasági fejlődésének és ezért olyan jelentős kérdés, hogy az egyes állami üzemek deficitjét minél előbb megszürr tersük s a termelékenység növelésével biztosítsuk . azt, hogy az álfeimi üzemek bevételei fedezzék az állam kiadásait. (P. ÁBRAHÁM Deaső (md): Nagyon helyes! Megszavazzuk!) Ezt tartjuk mi a benyújtott költségvetés fő fogyatékosságának. pénzügyi politikának gyakorlati {mégvalósításábam is azt az állhatatosságot, amelynek gyümölcsei már urna. is mutatkoznak és a jövőbein még inkább meg fognak mutatkozni. A kormány érdeme az, hogy erő® kézzel azon a színvonalon tartotta a bankjegykibocsátást, aimely arányban állt megerősödött gazdasági e/Jetünkkel és helyesnek tartjuk^ ma is, hogy hóinapról-hónapra gondosan mérlegelve a .gazdasági! helyzetet, állapítják anegl a bankjegykiboesátás felső színvonalát. Helyes volt a kormány pénzügyi politikája abban a tekintetben is, hogy jóelőre látta, hogy a anegnöve'kédett szükség/letek fedezésére fokozini kell a bevételeket s kellő idlőben és kellő helyen fokozta ezeket a bevételeikéit

1

1 a nagy jövedelmeik és a niagy vagy ónok megadóztatásai/révén. A vagyondézsma, a vagyonadó, a jövedelemtöbbletadó, a fényűzésil forgalmi adó 593 millió forinttall szerepel ebbe-n^ a költségvetésben. Bár ezek az adónemek kétségtelenül komoly lépést jelenítenek pártunk ama követelésének (megvalósítása terén, hogy fizessenek a gazdagok, a® a felfogásunk, hogy ezen a térem még távolról sem merítették ki az összes lehetőségeiket. A kormánynak elejét kell vennie annak, hogy a igazdagok eltitkolják jövedelmüket és vagyonukat, kijátsszák a jogszabályokat, Az a véleményünk, hogy ezeket az adónemeket jobban ki kelli munkálni, mint ahogy ez eddig történt és ebben az esetben neimesak az előirányzott összeget lehet ép kell' is beszerezni, hanem ezt ime|g|haQadó mértékben is. T. Országgyűlés! Ezzel elérkeztem a költségvetés vizsgálatának egy további kérdéséhez» nevezetesen ahhoz, hogy milyen mértékű az a teherviselés és hogyan oszlik ez meg. Barankovics képviselőtársam beszéde sorián azt hangsúlyozta és azt próbálta — azt mondhatom, szinte számtani bűvészkedéssel — kimutatni, hogy a nemzeti jövedelmet olyan mértékben vesszük igénybe az adózásnál, amire eddigelé példa nem volt. Hogy mekkora ez az adóteher, mennyire súlyos és mennyire elviselhető., ennek megállapításánál, t. Országgyűlés, nem a nemzeti jövedelemből indulok ki, nem abból, hogy a nemzeti jövedelemnek milyen hányadát veszi igénybe az adóteher. Két okból nem tartom ezt helyes kiinduló pontnak. Először azért nem tartom helyesnek, mert a nem zeti jövedelemnek akár 14.7 milliárd forintban, (12'30) akár 18 milliárd forintban való megjelöléséi erősen fiktív számnak tartom. (DENIES István (md): így van;!) Másodszor pedig azért nem tartóim ezt helyes kiiinduló pontnak, mert nem ez a döntő. A mi körülményeink között én azt tartom döntőnek, hogy a közteherviselés ne öltsön olyan mértéket, amely meggátolja az t előirányzott életsziínvoinalemelkedést» ne akadályozza, ne gátolja meg ennek az életszínvonalemelkeldéi&nek alapját képező termelés emelkedését, fUgy van! Ugy van! a korm." munistapárton, _ DËNES István (md): Nar &yom helyes!) Ez a döntő, t. Országgyűlés és én beszédem elején már rámutattam arra, hogy valóbam nemcsak a termelés emeCikedik, hanem emelkedik az életszínvonal dis és pedig mind a városi munkásság, mind a dolgozó parasztság életszínvonala, Ezért tar-tooi üres demagógiának azt, (Ugy win! Ugy van a kommumstapárton.) ahogyan itt a dolgozó és 'adózó népre hivatkozva Baiiankovios képviselőtársam szólott, ©lhaliljgatva azt a tényt, hogy emnek az adózásnak terhe mellett ig — amely kétségtelenül súlyos — dolgozó népünk életszínvonala napról-napra, hét-