Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

761 Az országgyűlés 42. ülése 1948. évi február hó lù-ên, kedden. 762 Ugy van! a névvárton.) és rakja az állam asztalára munkája verejtékes gyümölcseinek jelentékeny hányadát, (ügy van! Ugy van! a néppárton-) ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. BARANKOVICS ISTVÁN (dn): Befejezem. — Most csakugy&n nem szóvirág Magyarországon arról beszélni, hogy az újjáépítés igazi hőse maga az egyetemes magyar nép, (Ügy van! Ugy van! a néppárton.) iái fizikai és szellemi munkások társadalma; ma nem szóvirág arról szólni, hogy ebben az országban senki sem érdemel hamarabb szobrot a névtelen adófizetőnek (Élénk helyeslés és* taps a néppárton.) Mi a költségvetéssel kapcsolatos állásfoglalásunkat nem hozzuk vonatkozásba a bizalommal vagy a bizalmatlansággal, amelyet a kormányzat iránt érzünk. Mi elismerjük a kormány érdemeit mindabban, ami a költségvetési és a gazdasági politikában helyes. Mivel azonban a költségvetés lelkiismeretes és részletes, hosszú napokon át tartó áttanulmányozása után arról győződtem meg, hogy a kormány a költségvetésből nem gyomlálta ki azokat a hibákat, amelyeknek ia kiküszöbölése az államnak és a népnek egyaránt érdekében áll és amely hibáknak eltüntetését a körülmények szerintem nem teszik lehetetlenné, ezért a költségvetést általánosságban nem szavazom meg. (Hosszas helyeslés és taps a néppárton— Helyeslés és taps a magyar demokratapárton.) ELNÖK: Szólásra következik iá kijelölt szónokok közül? CZÉH JÓZSEF jegyző: Donáth Ferenc! Donáth FERENC (kp): T. Országgyűlés! Barankovics képviselőtársamhoz hasonlóan, beszédemben én is kizárólag gazdasági és pénzügyi kérdésekkel kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken.) Erre nemcsak az késztet engem, hogy a beszédidő meghosszabbításától — a pártok megegyezése alapján — el kell tekinteni, de sokkal inkább az késztet erre, hogy nekünk, kommunistáknak az a felfogásunk, hogy ma elsősorban az ország gazdasági és pénzügyi kérdéseivel kell foglalkoznunk, a termelés kérdéseivel-keill foglalkoznunk, figyelmünket erre kell koncentrálnunk. Az elmúlt ősszel a magyar reakció súlyos, mondhatnám döntő vereséget, szenvedett a félfasiszta Pf eiff er-párt feloszlatásával és ez lehetővé teszi.— sokkal inkább, mint bármikor azelőtt — hogy a gazdasági élet döntő fontosságú kérdéseire koncentráljuk figyelmünket. A pénzügyminiszter úr által benyújtott költségvetés nagy halladást jelent az előző évi költségvetéshez képest. Nemcsak szerkezeti tekintetben világosabb, mint jáz előző költségvetés, (12.00) ainnalc következtében, hölgy ai beruházási összegek külön vanniaik választva. Nem ez a döntő. A döntő fejlődést én három tekintetben látom ennél a költségvetésnél, _éspedig elsősorban abban a belső strukturális változásban, amelyet ez a költségvetés felmutat az előző évihez képest, másodszor igenis a költségvetés kereteinek emelkedésében, harmadsorban abban, hogy deficitmentes költségvetést sikerült a felszabadulás-harmadik esztendejében benyújtani. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) A költségvetés belső strukturális változása elsősorban abban jut kifejezésre, hogy ez a költségvetés ia hároméves terv jegyében áll, a tervgazdálkodás gondolata végigvonul az egész költségvetésen- A beruházások 800 millió forintot tesznek ki a költségvetésben, de természetesen a személyi és dologi kiadások vonalán is megmutatkozik a beruházások összege. Itt mindjárt reflektálok Barankovics képviselőtársamnak arra az állítására, amely a költségvetés realitásának kétségbevonására azt az érvet tartalmazta, hogy tulajdohképpen nem 800 milliót kellett volna beállítani az állami költségvetésbe, hanem 1300 millió forintot. Nem akarom elvenni Vajda képviselőtársam kenyerét ennek a kérdésnek részletes megcáfolásával, hiszen mint a Tervhivatal elnöke és a szociáldemokratapárt vezérszónoka meg fogja adni erre a részletes választ, de annyit mégis megjegyzek, hogy Barankovics képviselőtársam elfelejtette, hogy a 800 millió forint feletti beruházási összeg előteremtése bankvonalon fog megtörténni. (Mozgás a néppárton.) A hároméves terv eddigi eredményei azt mutatják, hogy mintegy 646 millió forintot ruháztunk be és ebből 467.5 millió forint beruházás történt állami vonalon. A tervgazdálkodás azt jelenti, hogy a múlttal ellentétben most úgy ruházunk be, hogy a beruházások a dolgozó nép szempontjainak megfelelően eineiig a termelést, nem pedig ai tőkés profit szempontjai határozzák meg azt, hogy hol és mikor történjék beruházás. (RUDAS László (kp): A szegény adófizető szempontjából!) Mindjárt válaszolok rá. Ez más szóval azt jelenti, hogy a tervgazdálkodás beruházásainak központig kérdése a dolgozó nép életszinvonalának emelése, annak a bizonyos szegény adózó embernek a- szempontjait szolgálja, amely szempontokról olyan t meleg szívvel beszélt Barankovics képviselőtársaim. (RUDAS László (kp) : Vagy itlaüami meleg szavakkal ! —• Derültség a kommunistapárton. ~ Egy hang a kommunistapárton: És krokodilkönnyekkel!) A beruházási összegnél nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt, hogy a beruházási öszszegek hónapról hónapra növekednek, február hónapban csaknem' elértük ennek az évnek havi előirányzott átlagát, bár kétségtelenül alacsonyabb lett a kiinduló pont az aszály következtében, amely komoly kiesést okozott nemzeti jövedelmünkben. Tervgazdálkodásunknak kétségtelenül vannak fogyatékosságai. Főfogyatékosságát mi abban látjuk, hogy nincs egy részleteiben kidolgozott tervünk, hogy a gyárakra, üzemekre, műhelyekre ^ vonatkozoaai részletesen kidolgozott terv még nincs, a terv még nagyon általános, a felső régiókban mozog. Ne felejtse azonban el a t Országgyűlés azt sem, hogy a Tervhivatal csaknem egyidejűleg létesült a tervgazdálkodás megindulásával és hogy a most szerzett tapasztalatok alapján minden remény megvan arra, hogy a kezdeti fogyatékosságokat ki fogjuk küszöbölni. A benyújtott költségvetés első nagy pozitívuma tehát az, hogy az állami bevételeknek sokkal nagyobb százalékát fordítjuk közvetlenül a termelésre és ez az előnyös ^változás nem következhetett volna "be államosítás nélkül, mert a bányák, a nehézipar, a bankok államosítása nélkül nincs és nem leheti tervgazdálkodás. Az államosítás nemcsak politikai, hatalmi kérdés, hanem olyan tényezője is gazdasági életünknek, amely megvédi a munkásokat és parasztokat is a kizsákmányolástól és az államosítás következtében az államo*