Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-41

707 Az országgyűlés il. ülése 1948. évi február hó 6-án, pénteken. »708 már most egészen prímának mondani, de nem tudnék elfogadni egyetlen olyan szemrehányást sem, amely azt mondja, hogy ime az államosítás sem tud o^yan helyzetet teremteni máról holnapra, amely megszünteti az összes bajokat s aki ilyen szemrehányással illetné a magyar kormányt, az valószínűleg nem gondolkozott eleget azon, hogy a dolgokat törésszerűén megváltoztatni nem lehet. A gondoskodás azonban, amely a fejlődést van...hivatva .biztosítani, abban jelentkezik, hogy államosítunk. Egyezményeink, amelyek ezen a vonalon így futnak bele az államosítási törvénybe, azt iö jelentik, hogy saját tervgazdálkodásunkat, amelynek^ alapja ipari téren az államosított ipar, nehézipar, 'államosított bányák, most egy újabb jelentős szektorral gazdagítottuk. Ez a bázis magában foglalja majd a bauxitbányászatot, a timföldg-yái'itást és az alumíniumgyártást is. Tervszerű gazdálkodásunk úgy érintkezik kereskedelmi szerződéseinken túl a szomszédos népek tervgazdálkodásával, hogy minden törekvésünkkel azon vagyunk. — amint _ ezt Jugoszláviával kötött bauxit-alumin hun egyezményünk is mutatja, — hogy összehaaagoljuk a magunk tervgazdálkodását a szomszédos népek tervgazdálkodásával. Szomszédaink tervszerűen képzelik el a maguk gazdaságpolitikáját és gazdasági életük továbbfejlesztését a jövőben. Mi ugyancsak a tervszerűség alapján óhajtunk a jövőben is gazdálkodni, tehát egymásnak tervszerűen kell a v segítségére lennünk. Ezt pedig nem tudnám elképzelni akkor, ha jelentős ipari és gazdasági erőtényezők továbbra is szabad erők játékai mára dhatnának. Elvben az államosítás' védelmét, szolgálja ez a néhány mondát. Erről is vitatkoztak, beszéltek a képviselő urak, sőt egyikük, másikuk igen magas szintre, az elvi vita magaslatára emelte az államosítás kérdését, amely nálunk is kétségkívül rendkívül fontos kérdés. Most azonban egy gyakorlati problémáról van szó, amikor mi azt mondjuk, hogy egész politikai és ga'zciasági programmunk, — amint azt valamelyik # előttem szólott t képviselőtársam helyesen jegyezte meg — átalar kul Aminek ma Magyarországon végbe kell mennie és ami már folyamatban van. azt úgy képzelem el, hogy nemcsak a politikai felépít meny, hanem, a gazdasági alap ie megváltoztatandó. Tervgazdálkodást folytatni, szomszédainkkal tervszerűen együttműködni másképpen nem tudnánk. A dunai népek jobb együttélését másképpen elképzelni nem tudom. A soviniszta túlkapások, az egymás ellen való uszítások, áz egymás elleni abroncs-politika megszűnését a Duna-medencében máskép elképzelni nem tudom, mint úgy> hogy őszintén érvényesítsük Magyarországon «a belpolitikában és szomszédaink irányában a külpolitikában azt az akaratot, hogy most, miután népek találkoztak ésj nem kormányok konjunktúra politikája alakított .ki egy ilyen vagy olyan viszonyt, a népek között, a népek találkozásának egészen tartósnak kell lennie. A népek eat ösztönszerűen érzik és amikor kormányaik ezt fejezik ki, ez általános helyesléssel találkozik és jö alapot szolgáltat ahhoz, hogy^ a népek együttműködése, együttélése biztosítható legyen. Véleményem szerint helyes, ha ezen' az nton megyünk tovább és e felett alapvető vitákat kár volna folytatni. T. Országgyűlés! A mi államosításunk nem kopírozása egyetlenegy államosítási programnak sem. Mi a magunk módján államosítunk, úgy, ahogyan az a mi viszonyainknak megfelel. Meg kell mondanom e helyről, hogy ez az államosítási törvényjavaslat valóban elég későn került az országgyűlés elé, de ez nem a mi hibánkból történt, mert mi annakidején számtaiaai pártközi és tárcaközi értekezleten szorgalmaztuk, hogy ezzel a kérdéssel előbbrejussunk, de a partnerek részéről minden esetben olyan magatartást tapasztaltunk, amely a dolgot elhúzta. Túljutottunk ezen s elégtétellel és örömmel állapítom meg, mindnyájan találkoztunk abban az alapgondolatban, hogy ez az államosítási törvényjavaslat szükséges ós jó. Szükséges éo jó, mert a magyar ipar továbbfejlesztését jelenti; szükséges és jő, mert azt a célt akarjuk vele szolgálni, hogy fojiuxitkinesünk feldolgozott állapotban kerüljön Magyarországon felhasználásra, illetőleg exportra. Timföldgyártásunk kifejlesztése szolgálja ezt a célt. A meglévő magyaróvári és ajkai timföldgyárak mellett utalok itt az előbb említett almlásf üzitői timföldgyárra, amelynek epíikezését a közeljövőben be fogjuk fejezni. Ret es fel év aktt ezzel készen is leszünk. Ez az almásfüzitői timföldgyár vegyes vállalat. Tárgyalásaink révén a partner, a Szovjetunió hozzájárulása az újjáépítéshez biztosítva van. Legyen szabad még megemlítenem azt, hogy Magyarország bauxitkinesének kiaknázása ós alumíniumtermelése fejlesztendő azért is, amiért egyesek itt a Házban is magyar fémnek nevezték az alumíniumot. Nehéziparunkat importtal tápláljuk, vasércet és kokszot külföldön vásárolunk. Amióta elindítottuk, azt az első fázisában inkább propagandát, hogy közismertebbé tegyük a magyar fémet, — az alumíniumot — • az országban és kikapcsoljuk a fának, egyéb fémeknek vagy a vasnak felhasználását azokon a területeken, ahol ezeket alumíniummal! helyettesíteni tudjuk, az történt, ho^y raktáraink kiürültek és nagy mértékben tudtuk piacra dobni az alumíniumot- Ez egyidejűleg azt jelenti, hogy fát takarítunk meg, amelynek szűkében vagyunk és amely Magyarországon alig van, hogy va-sat takarítunk meg, amelyet importálnunk kell, hogy fémeket takarítunk meg, amelyeket importálni kell és végül azt jelenti, hogy devizagazdálkodásunk egy takarékosabb vonalra állhat rá. Képviselőtársaim felszólalásai nem adnak nekem alkalmat arra, — és ez jó — hogy védelmeznem kelljen a. törvényjavaslatot, mert hiszeaa azt majdnem mindenki elfogadta, örömmel üdvözölte. Van azonban egy része a vitának, ahol Vértes képviselőtársam azt mondta, hogy az államosítás általában nem szolgálja a munkás életszintjének emelését, tehát ëz az államosítás sem fogja azt szolgálni, legalábbis az eddügi eredmények nem ezt mutatják. Az eddigi eredmények inkább vitára adnak alkalmat, hogyan kellene vagy lehetne t- i. eltüntetni a deficitet, amely a MÁSz-uál és a Nehézipari Központnál jelentkezik. Ebből Vértes képviselőtársam? azt a következtetést vonja te, hogy a stabilizációt veszélyezteti az úgynevezett nyakló nélküli államosítás. Nem óhajtok itt részletekbemenően vitatkozni Vértes képviselőtársammal, azért nem,